1916. január 22-23.

Vasárnap. Krafftnál ebédelek. Meghív ezentúl minden vasárnapra. Ez nagyon jólesik, mert hetenként egy tisztességes ebéd sokat lendít az emberen, annál is inkább, mert az orvos ebédjét nem vagyok képes megenni. Úgy osztom be az étkezésemet, hogy reggel a csájához a bulki mellé egy darabka szalonnát eszem, s estére valamelyik konyháról hozatok vacsorát, rendesen gulyást a 7. századnál nyílt kifőzdéből. Rettentő paprikásan csinálják, úgyhogy az izzadság kiver, amíg megbirkózom vele. Lehet, hogy a hűlésemből is ez gyógyított ki végleg, már semmi bajom.