1916. január 6.

Divéky pajtást is megnézem a maródiszobán. A komisz hidegek miatt nem könnyen szánja rá magát az ember a vizitekre. Meséli, hogy nagyon sokan jönnek lefagyott orral, füllel, lábbal a bajtársak közül, s különösen az utóbbiak rettenetesen néznek ki. Állandóan 40 fok körüli hidegek. Este kilépni a szabadba istenkísértés. Szobánk azonban nagyszerűen fűlik, itt az esték barátságosak, valami témát csak találunk mindig, és elütjük a hosszú, lámpavilágos órákat.

Ma a barakkból egy Horváth nevű vén baka jön át hozzánk, bűvész- és színészelőadást tart. Az öreg viharedzett fickó, a civil életben utazó kókler lehet vagy vásári kikiáltó, de annyit tud, hogy a mai esténket agyoncsapja. Sőt gondolatolvasónak is felcsap, amit a betyár András arra használ fel, hogy egy „jól kiszívott" szipkát dugasson vele Zsakinak nem dohányos szájába. Szobánk tele van nézővel a barakkbeli legénységből. Saját szerzeményű költeményeket is szaval az öreg, s megkeres vele annyit, hogy pár napig fehér kenyeret ehet.