1916. június 3. – július 1.

Ismét más barakkban lakom május 30. óta. A vezénylésünk parancsban megjött, Naggyal elváltunk a régi pajtásoktól, és a posta melletti 236. sz. barakkba költöztünk be −természetesen ismét ideiglenesen, mert a kiutalt szobák még nincsenek lakható állapotban. Egy nagy teremben lakunk egyelőre, ahol roppant vegyes társaság tanyázik. A régi ismerősök közül itt van Nagy, Köváry, Szász, Dr. László, Movik Glück, az újabbak közül Darvas, Sándor, dr. Fekete, dr. Gerő Guszti, Schul, Steiner, Gitáros, Tatz szobrászművész, Fischer Edvin és Szántó festők, a tiroli schnitzerek, énekesek, zenészek, festők, szobrászok, intarziarakók, rézdomborítók és más, egyelőre még ismeretlen nagyságok.
Szóval a rotánk egy igazi kulturrota, s ha semmi akadály nem áll elénk, valóban szép hivatás vár reánk, amit hiszem, hogy teljesíteni is tudunk. Mind alig várjuk, hogy hozzáfoghassunk munkánkhoz. Végre, végre a szellemi élet lehetősége is biztosítottnak látszik, és a táborban megmaradt intelligencia nagy hasznát fogja venni ennek.

28-án ismét egy hangversenyünk volt, parancsnokunk egész famíliáját elhozta, s nagyon meg voltak elégedve. El kell ismerni, hogy máris kitűnő a zenekar. Egy csomó hivatásos zenész és kitűnő műkedvelők, jó karmester − hamarosan egészen elsőrendű bandánk lesz. A zenészek teljes gőzzel dolgoznak, éjjel-nappal próbálnak, s egy kicsit az ember idegeire megy az örökös zenebona, mert a lakóterünkben is folytonos stimmelés, cincogás, gitárpengetés, pikulaszó hangzik, sőt egy-egy futamot a kürtösök is nekieresztenek, úgyhogy egy országos vásár kismiska ehhez.

Az életünk egyébként is kissé nomádszerű, vannak, akik a földön alszanak, mások saját ágyukon, megint mások, a többség a szimpla priccseken, melyek a terem egy részében meghagyattak. Régi ágyamat fent hagytam a fiúknál, ahol helyemet a kis vasutas, Nemes töltötte be, s új ágyat csináltattam asztalosainkkal, asztalforma sima priccset, a fej részére kis támlával. Első éjjel jól sikerül az alvás, polosról csak a priccseken alvók panaszkodtak. Mi, előadók egymás mellett vagyunk, odébb Pilbauer festeget, egy osztrák művész (később Pabrik kamaraénekesünkről készített kitűnő portrét), ének és halk hegedűszó vagy csöndes gitárpengetéssel kísért dalocskák hangzanak fel néha. Sok angol, francia, német könnyű és folyóirat kering kézről kézre, ezt is az amerikai barátunk szerezte. Az ablakoknál a faszobrászok dolgoznak szorgalmasan, és egy intarziamunkákat készítő osztrák iparművésznek vannak állandó bámulói. Egy nagy szakállú bajtárs képes levelezőlapokat készít akvarellfestékkel berezovkai nyári és téli részletekről, nem éppen művészi ódon, inkább gyártja őket, mert egyszerre tízet is csinál. Kedélyes és szórakoztató bohémélet folyik itt, jó annak, aki szereti. Jómagam inkább a csöndet kedvelem, a kaszinózást és a szórakozást magam szeretem felkeresni, ha szükségét érzem, de állandóan benne élni a zsivajban, s elmélyedő munkára szükséges csendet sohasem lelni − ez kezd kellemetlenné válni.

Egyéb bajok is vannak. Pucereink vannak, akik helyettünk a szolgai munkákat végzik, míg mi a szellemiek terén működünk, de nem laknak itt a közelben, s ha pl. fahordáshoz ember kell, akkor bennünket mozgósít saját parancsnokságunk, ahol sajnos elsősorban németek dirigálnak. Ezen a ponton össze is zörrenek a német vezérürüvel, mert egyes intézkedéseivel már úgyis tótágast állította bennem a türelmet. Állandóan dirigál, mintha óvodában lennénk, mindig haptákban kell várnunk, sorakoznunk, napi névsorolvasást vezet be ami fél óráig eltart: szóval azt hiszi, nekünk is leghőbb vágyunk katonást játszani, s azért jöttünk ide, hogy előtte parancsszóra talán még „Nieder"-eljünk is. A többiek is persze mögém állnak a német ellen, és kisül, hogy ha akarjuk, megy a dolog egész szépen sorakozó és egyéb faksznik nélkül is.

Fürdeni a régi pajtásokkal együtt járok el, mert náluk nincs tolongás, s vacsorázni is fel szoktam menni hozzájuk. Az új lakásban elég jól érzik magukat, csak a polosok irtását kell ismét elölről kezdeni. Most, hogy a tífusz már valahogy szűnt, megérkezik valahonnan a tífuszellenes oltóanyag, s a hastájon mindenki beoltatik. Ezen a részen tágult meg legjobban a bőrünk, azért kapjuk ide az oltást, tréfálódzom. Különös, hogy a bajtársak idegei hogy meglazultak, vannak, akik belesápadnak ebbe a műtétbe, s állítólag el is ájultak.

A futballdüh teljes mértékben kitört, a különböző nemzetiségek egymás ellen állítanak csapatokat, most pedig a legénységi válogatott a tiszti válogatott csapat elleni meccsre készül erősen. Néhány igen jó játékosunk van, s elég nívós küzdelmekben gyönyörködhetünk vasárnaponként, a 8. bataillonban.

A tegnapi Irkucki Zsizn szerint csapataink áttörték az olaszok erődvonalát és frontját, és 60 kilométeres fronton 400 000 emberünk támad Velence ellen. Lessük hát a híreket mohó kíváncsisággal, a talján is megkapja végre a magáét…

Türcnek 9 rubel érkezett hazulról… Stützenberger mint vegyész lett elvezényelve, s egy munkástranszportunkkal elutazott. Movikkal diskurálgatunk, s András viselt dolgai most már teljes világossággal állnak előttem. Késem árát elhazudta, egy legénységi emberünktől eladás véget átvett plakettet pedig potom 40 kopekért eladta, s abból sem adott át ennek semmit, szóval ellopta.