1916. március 5.

Vasárnap. Néhány barakkot átcsatoltak egy másik druzsina rayonjába, s ezzel kapcsolatban az őröket úgy megduplázzák az 5. bataillonhoz vezető úton, hogy teljesen lehetetlen lejutni oda. De ha ez így megy tovább, akkor a barakkból kilépni sem lehet nemsokára. A kozákok is sűrűn cirkálnak, s egy rendőrtisztnek mondott muszka spicli is folyton a barakkokban szaglász, mintha valami roppant veszedelmes dolgot akarnánk kisütni. Rejtély előttem, hogy mi az ördögöt félnek a jámbor muszkák, ki lovalta fel őket így. Ezt aligha is fogjuk valaha megtudni.

Délben Kraffthoz, jóllehet csak a széles úton kell átmennem, úgy kell átsurrannom csaknem négykézláb, mint a fronton a muszka előtt. Este, ha csájára át-átrándulok, a sötétség könnyíti a dolgot: csak a lépésnek zaját kell kihallgatni, a múltkor erre nem ügyelve csaknem nekirohantam az őröknek. Igaz, hogy így annál érdekesebb a vizitelés, az ember sokszor a hecc kedvéért csinál egy-egy átrándulást. No meg hírekért.

Az orvosi barakk jól szokott informálva lenni, mert orosz orvosokkal, ápolókkal, városiakkal érintkeznek. Szabadabban járnak a tiszti táborokban is, naponta hol egyikük, hol másikuk bent jár, illetve a táborokból vannak kint tisztek a kórházi rendelőben… Egerek szaporodtak el nálunk, estefelé egy új sport űzetik, az egérfogás deszkacsapdákkal.