1918. augusztus 7-8.

A kommunisták tegnapi felszólítására akadt 2, mondd kettő lelkes ember bataillonunkból, akik bedőltek ennek a maszlagnak, és ma beléptek az első szibériai nemzetközi lövészezredbe, hogy az igazi kommunizmusért harcoljanak. Tény, hogy efelől még jómagunk is meglehetősen zavarban vagyunk, pedig eleget szerencséltetnek bennünket az elvtársak. Az igazi kommunizmus állítólag nem az, amit az omszki otrjád művel, meglátjuk hát, milyen lesz az a másik. Azt hiszem az „ezred" jó darabig Singer parancsnokból és ebből a két emberből fog állni. Mindenesetre megnyugtató ránk nézve, hogy az omszkiak viselt dolgait maguk a kommunisták is elítélik, így reménykedhetünk, hogy hasonló komiszságokat velünk nem fognak többé elkövetni.

Ma valamelyik csapattól 17 ringyó érkezett az itteni kórházba, oly betegen, hogy némelyikük járni is alig tudott, úgy támogatták fel a vasúttól. Szomorú egy menet volt. A baj valamennyiüknél ugyanazon a helyen van. Szerencsétlen állatok ezek. A tiszti tábor, az 5. bataillon, a Park és a blagovjecsenszki foglyok és a mi bataillonunk futballcsapatai között rendezett bajnokság a mi csapatunk győzelmével végződik.

Nagyon kedves hírt kapunk az európai eseményekről, csak annyit, amennyit a vörösök által elfogott ellenséges patruloknál és a visszafoglalt falvakban talált újságok révén megtudhatunk. Eichhorn tábornok megöletésének hírén kívül egy szenzációs hírt eresztenek ma fel a bajtársak, jeléül annak, hogy minden nyomorúságunk dacára sem veszett ki egészen a plennihumor, eszerint: a pápa az összes szibériai hadifoglyokat szentté avatta. Sokféle garnírunggal tálalják fel ezt a szép hírt, s abban mind egyetértünk, hogy valami kis elismerést megérdemelnénk, mert éppen eleget nyomorogtunk, de a dicső omszki otrjád miatt valószínűleg mégsem lesz a dologból semmi. Ennyire maguk felé hajló kezekkel mégsem lehet szentté avattatni.

Sok bajom van szegény Zimayval. Mindig más kívánságokkal járul elém. Azok a bizonyos távoli és szerinte láthatatlan sugarak révén történő ingerkedések csak nem akarnak megszűnni. Ma azzal keres föl, hogy eszközöljek ki neki orosz engedélyt, hogy mindenütt a táborban, sőt a faluban is kihirdethesse, hogy őt senki a sugaraival többé zavarni ne merészeljék, mert megunta már ezt a folytonos provokálást, és ha békén nem hagyják, hát valami csúnya dolgot fog csinálni ellenfeleivel. Szegény ember eddig csöndes volt legalább, most már attól kell tartani, hogy dühöngeni fog. El kell valahol helyeznünk, ahol felügyelet alatt lehet. Alig vagyok képes valamiképpen megnyugtatni, ígérve hogy majd magam intézkedem a dologban, csak bízzon rám mindent.

Ma ismét nagy a mozgás az állomáson, megint sok katonavonat megy keresztül kelet felé. Állítólag a vörösök megint kikaptak valahol.