1918. július 1.

Ismét egy új hónap. Ismét egy lépés az elérhetetlen cél felé, ismét egy elveszett drága hónap, mely a végtelen, hiábavaló várásban csak a megőrüléshez viszi közelebb az embert. Gyengék vagyunk, egészen tehetetlenek, s kormányunk keze se ér el hozzánk. A dán megtesz mindent, amit tehet, de mindig kevesebbet tehet. Beszélik, hogy Monarchiánk is küldött pénzt részünkre, de az Moszkvában rekedt, mert onnan nem merték továbbvitetni a zavaros viszonyok miatt. A németek elhozták a magukét. A mi diplomáciánk mindig a maflák és trotlik uralmát jelenti, úgy látszik: rendkívüli viszonyok előtt megállnak, mint borjú az új kapu előtt, és nincs egy egészséges ötletük. Nem selyemben, bársonyban nevelkedett puha emberek kezébe való most a kormány.

Egy csomó emberünk megint kénytelen lesz a vörösök táborába állni, mert valami miniszter, vagy egy vöröskeresztes irodában, a kényelmes zsöllyékben, telt hassal úgy vélték egypáran, hogy nincs mód a pénz továbbjuttatására, s ezzel megfelelő kézdörzsölések között az ügy elintéztetett. Ma Irkutszk kiürítésének hírét kapjuk. Az alsó tiszti tábornak ugyanis 24 órán belül való kiürítését rendelik el, mert oda fog költözni a bolseviki törzs, a vezérkar pedig állítólag a Parki táborban fog tanyázni, ahonnan éppen ezért a hadifoglyokat hozzánk fogják átszállítani.