1918. szeptember 27.

Igen hideg az éjszaka. Az első szoba új lakói legjobban érzik, s ma panaszra mennek a főorvos elé. Nem sokat lehet segíteni a bajukon, aki később jön, annak meg kell elégedni a rosszabb helyekkel, magam is egy telet ott húztam ki. Annyit megteszünk azonban, hogy a szomszédos kis szobát kiürítjük, melyet a Monopol foglalt le, s melyben a Monopol vezetője, Szabó Elemér (az egykori kassai jogászvezér) és kollégám, Divéky Ödön, a csáktornyai intéző, jelenleg a maródiak felvezetője laktak (utóbbi alatt minden barakkban a főorvos úr egy megbízottja értendő, akinek dolga a barakk egészségi állapotának megfigyelése, annak továbbjelentése, lázmérés, a maródiak összeírása s a maródiszobára való vezetése volt, fizetése pedig kissé jobb koszt), s Szabó a postásunkkal kerül egy szobába, Divéky pedig megint kiszorul a barakkba.

Megjegyzem, hogy most minden barakk külön századot alkot, mi a 4. századot, s ezen a címen minden szakaszunk élére Moravek egy őrmestert állít parancsnokunknak. Ez, úgy látszik, a fegyelmezéshez tartozik. Képzeljünk el egy csupa intelligens, korosabb emberből álló barakkot, vezetőkként fölénk helyezett többé-kevésbé bugris emberekkel, akik erre a magas polcra azzal szereznek érdemet, hogy három évet szolgáltak, míg mi csak érettségit vagy diplomát szereztünk. Hálásak vagyunk ezek közül azoknak a keveseknek, akik át tudják érezni helyzetünket, s magukat annak megfelelően tartják.

Kaptunk azután, mint külön század, külön orosz írnokot is. Mi a kis Bindert, az első angoltanáromat, aki muszkául is megtanult, s jelenleg a fent említett négy őrmesterrel lakik egy szobában. Divéky pajtás fenti szanitécállását szintén őrmester foglalja el, Moravek következetesen kiszorít mindenkit olyan helyről, ahol eddig munkától való felmentést élvezett, hogy az ő embereit elhelyezhesse. Hogy Divéky pajtás, mint beteg ember és mint társadalmilag is olyan állású, aki ezt a helyet, melyet különben jól, körültekintéssel, végtelen lelkiismeretesen töltött be, nagyon is megérdemli, az Moraveknek nem számít, ő csak önkéntes. Az újonnan kinevezettek persze el sem tudják képzelni, hogy ne kisszobába kerüljenek.

Régi emberek kidobatnak, új lakótársak fogadtatnak savanyú képpel, hurcolkodás, fojtott káromkodások, emelkedett hangulat. Divéky a maga szerénységével szó nélkül tudomásul veszi megalázását, bennünket elfut a méreg, de a főorvos úr kiállása mégis Divéky megmaradását eredményezi. Egy őrmestertől így megszabadultunk. Losoncy a másik négyet beteszi a hátsó kisszobába, helyettes parancsnoknak pedig önkénteseket nevez ki, s ezzel egy kissé enyhíti Moravek intézkedéseit, melyek különben Moravek szerint az orosz utasításának eredményei. Ezt azonban közülünk senki sem veszi be, ami a korábban tapasztaltak után magától értetődő. Csak arra jók ezek a dolgok, hogy a fiúk ismét elkeseredetten szidják a vezetőségünket, melynek most a negyedik esztendőben jut eszébe egy csomó bugrist rakni a nyakunkra. Eredetileg hetet kellett volna kapnunk belőlük, de a kisszobák hiánya miatt csak négyen jöttek, s állítólag ezek intelligensebb emberek. Lehet! Mint intelligens emberek, nálunk mindig szíves fogadást várhatnak, de mint őrmesterek, már kevésbé. A katonáskodást hagyjuk majd csak akkorra, ha hazamehetünk.

Kávéházunk, mely havi negyven rubel bérrel barakkunk szegényeinek lényeges segítségét jelenti, szintén nagy veszélyben forgott. Losoncy a kapott parancsot nem tudta volna másként végrehajtani, mint hogy azt kiüríti, s ismét csak a főorvos úrnak köszönhetjük, hogy mellénk állt és kávéházunkat megtarthattuk, s az említett további 3 őrmestertől megszabadultunk. Sok lótás-futás után végre kezd rend lenni, az első szobabeliek elhelyezkedtek, s mert egy egész tömeg kereskedőt kaptunk, méghozzá galíciait, azonnal megindul az új lakásban a seftelés. Barakkunkba helyeződött át a börze és bazár, mely eddig a 69. barakkban volt. Az első szobát pénzes emberek lakják, s így bizonyára melegebb is lesz, mint az eddigi ágrólszakadt társaság idejében volt. Zsúfolva is van különben, télen ez is segíti a fűtést.

A káposztagyaluló bajtársak vállalkozása nem sikerül, nem bírták szusszal és sajnos már ma kidőltek. Elszontyolodva panaszolják, hogy az orosz úgy hajtotta őket, mint a lovat, s a legtöbben úgy le vannak gyengülve, hogy sehogyan sem bírták a munkát a kívánt tempóban. Az orosz ellátást, amit beígért a muszka, egypár nappal előbb kellett volna megkapniuk, úgy talán egy kis erőt gyűjthettek volna. De így legyengülve az első napokban természetesen nem lehetett volna a teljes erőkifejtést kívánni a muszkának, de hát, akinek a hasa rendesen tele van, az ezt megérteni nemigen képes. Megint csak ott állunk, ahol eddig, a teljes bizonytalanság előtt. Este a színházban két tisztünk hegedű- és zongorahangversenyt rendez. Hosszú négy esztendő után ismét jó zenét hallgathatok. Egynéhány jobb szám valósággal élmény. Szünet alatt itt hallom, hogy a csehek másnap el fogják hagyni Berezovkát, s viszik magukkal a még köztünk maradt cseheket és a tótokat is. Ezek ugyan könnyen megszökhetnének, de úgy látom, nemigen fogják ezt megtenni. Állandóan beszélik, hogy a csehek a japánok elől hátrálnak.