1918. szeptember 8.

Ma a mi barakkunk került a válaszútra. Parancsot kapunk, hogy adjunk 20 embert a vörösök kiszolgálására, 6 favágót, 6 burgonyahámozót, 8 élelemfaszolót és vízhúzót. Megtagadjuk. Jelentik ezt Jakovlevnek, aki félóra múlva bejön a battaillonba és kijelenti, hogy ha a húsz soros ember azonnal ki nem áll, hozzácsukatja őket a vörösökhöz. Kéri a kijelöltek névsorát. Erre a szép ígéretre nyolcan nekifohászkodnak és elfojtott káromkodások között kiállanak. A másik 12 emberünk nincs jelen, mert ezek mind tanítók, a tanítók pedig épen Moraveknél vannak egy ív aláírása végett. Ezen az íven a táborunkbeli póttartalékos tanítók hazulról a tiszti ellátáshoz való jogukat kérik. A dánnal akarják ezt hazajuttatni, esetleg rádiógramm alakjában.

Bechtloffal együtt Moravekhez sietek. Most itt az alkalom, ha mellénk akar állani. Nincs otthon, a büróban lesz. Lemegyünk a büróba, ott sincs. Itt Plavsics főhadnagyot találjuk. Neki is előadjuk az esetünket Komarov elé. Azonban Komarov sincs itt. Plavsics azt ajánlja, hogy foglaljuk panaszunkat írásba és úgy adjuk be, kiemelve különösen azt, hogy eddig régóta senki munkára bennünket nem hajtott, még a vörösök sem. Dolgavégezetlenül távozunk. Útközben Schneider őrmesterrel találkozunk, aki már más 20 emberrel megy a vörösökhöz. Később a bizalmi férfi gyűlésén előadjuk, amit eddig megtudtunk s végeztünk, illetve nem végeztünk, és azt határozzuk, hogy úgy a dánnak, mint Komarovnak írásban átadjuk a bennünket ért sérelmeket tartalmazó kérvényünket, és azok orvoslását kérjük, a dántól ezenkívül e sérelmeknek kormányunkkal való tudatását is kérjük.

Gyűlésünk végén bejön Losoncy és tudatja, hogy 3 emberünkkel, akik a munkát mindenképpen megtagadták, le kellett mennie, Komarov ezredes küldött vissza bennünket egy hasonló munkáról. Elég rosszul még annyit tesz hozzá, hogy másként ez eszük ágában sem lett volna, s ezzel azt fejezi ki, mintha mi különben roppant szívesen mennénk. Komarov így válaszol: „Akkor én is különösnek találtam (sőt állítólag nevetségest mondott) hogy tanárok, ügyvédek stb. itt füvet tépjenek, de azóta egy irkutszki parancs jutott tudomásomra, mely ez szerint az önkéntesek is munkára vihetők s így nem segíthetek!" A három kemény bajtársat büntetés nélkül bocsátja el, azzal, hogy ha ilyen eset megismétlődik, nem fogja többé elnézni Komarovhoz intézendő kérvényünket, tehát máris a füstre tehetjük, mégis úgy határozunk, hogy másnap beadjuk azt.

A muszka parancsnok hirtelen frontváltoztatásáról egészen egyöntetű a véleményünk. Ezt senki más nem csinálta, mint a saját parancsnokságunk, vagy közös elhatározással, vagy Moravek a maga szakállára. Ma egyszerre tudomására jutott a parancs Komarovnak. Valóban keserű egy pirula, hogy ezt a saját tisztjeink juttatták tudomására, ahelyett, hogy teljes energiával ellenszegültek, mellénk álltak volna. A muszkával fújnak egy követ ellenünk, sőt több ez, a muszkát ellenünk húzzák fel, akkor, amikor az barátságosan néz reánk. Mi a fene ez? – kérdezzük dühösen. Moravek spicli, vagy magyar és németellenes, szláv vagy mi ez? Az utóbbit nem hisszük, de másként meg alig lehet ezt az eljárást megérteni. A barakkokban izgatott és elkeseredett a hangulat. Hát meddig fogják a türelmünket próbára tenni? Nem elég az eddigi nyomorúság, most még itt lelki problémákat adnak fel nekünk, eddig sem tudtak méltatlan és lealázó helyzetünkön hazulról segíteni, most még az itteni tisztikar részéről is pofonokat kell eltűrnünk? Szemben igazat adnak, a hátunk mögött pedig ellenünk dolgoznak. Az aktív tisztek szemében mi csak civil bagázs vagyunk, s hízik a májuk, ha visszaélhetnek a helyzetünk adta hatalmukkal. Nem épen nemes eljárás. Gyenge vigasztalás, hogy szerencsére vannak kivételek.

Tudva azt, hogy mennyire egyoldalúlag vannak informálva a tisztek a mi dolgainkról, délután felmegyek táborukba s Santlnál vizitelek. A tartalékos tisztek között is van, aki megérti, van, aki nem akarja megérteni, hogy joggal rúgkapálózunk az újabb fordulatok ellen. Ők is panaszkodnak, náluk is igen kaszárnyai szellem lengedez az utóbbi időkben. Arlow ezredesnek büntető joga van, mellyel szívesen él, és 20-30 napi fogságokat ró ki hol egyikükre, hol a másikra. Lefokozás emlegettetik, ha újabb rendetlenség áll elő. Be van ígérve a szobavizitek bevezetése, talán még a sarokban kukoricán is térdelni fognak, ha így megy tovább. Az ember csak bámul. Mi ez, mi ennek a célja és értelme? Egyszerű a magyarázat, az öregurak unatkoznak s morózusak, valakin csak ki kell tölteni a dühüket. A pucerokon nem lehet, mert ha gorombáskodnak velük, visszagorombáskodnak és faképnél hagyják őket, tehát a fiatalabb tisztekbe kötnek bele. Beszélnek itt egy csúnya esetről. Egy tisztünk lent a táborban valami elhagyott barakk ablaküvegeit szedegette épen, télire akart gondoskodni a hiányzó táblákról, de szerencsétlenségére a csehek rajtacsípték és 25 botot vertek rá. Ez tény! Így kezd kialakulni a fehéruralom a táborban.