500 ezer felszállás és 250 ezer óra a levegőben
Szöveg: Demeter Ferenc | 2008. szeptember 7. 12:00Szép számmal gyűltek össze Veszprémben az alakulatnál szolgálatot teljesítő tisztek, tiszthelyettesek és a polgári alkalmazottak, hogy megünnepeljék a Magyar Honvédség 87. Bakony Harci Helikopter ezred megalakulásának ötvenedik évfordulóját.
Gödri Dezső nyugállományú alezredes a rendezők nevében köszöntötte a megjelent katonai, politikai vezetőket, a régi kollégákat, katonákat és polgári dolgozókat.
Simon Sándornyugállományú ezredes, az alakulat egykori parancsnoka kiemelte, hogy az ezred az 50. születésnapját pontosan idén december 1-jén fogja ünnepelni. Magyarországon 1958-ban kezdték meg a repülőszázadok felállítását. A Bakony Harci Helikopter ezred jogelődjének számító 86. Vegyes Szállító Repülőszázad 1958. december elsejével Kecskeméten alakul meg. Ebben az évben az ország más repülőterein is felállításra kerültek a repülő századok. Nagyon hosszú volt az út egykori szállítórepülő századtól a 87. Bakony Harci Helikopter ezred harcrendbe állításáig. Ha ezt az utat számokban akarjuk bemutatni, akkor több mint 500 ezer felszállásról és 250 ezer levegőben töltött óráról lehet számot adni. Ez idő alatt sok kedves bajtársat, kollégát és családapát vesztettek el, szám szerint 20 főt. Róluk is szól ez a megemlékezés és az itt felállított emlékoszlop nekik is emléket állít.
Ha valahol szükség volt a helikopterekre, mentek és segítettek. A polgári életben részt vettek a kritikus helyzetek a megoldásában, a kutatás-mentésben, a gyárkémények építésében, de nagyon büszkék voltak a katonai gyakorlatokon elért eredményeikre is. Az elmúlt évtizedekben maradéktalanul végrehajtották azt a feladatukat, hogy őrjáratozással védjék a hazánk légterét.
A mai nap főszereplői a jelenlévők, akik éveket szolgáltak a szentkirályszabadjai repülőtéren és ismerik a repülőtér történetét, mert ők írták és élték azt át. Sajnos az élet úgy alakult, hogy az alakulat az átszervezések miatt néhány éve megszűnt. Sokan tovább folytatták katonai pályafutásukat Szolnokon és Pápán, de olyanok is voltak, akik a nyugdíjazást választották.Aki elmegy Veszprémben ezen a téren az emlékmű mellett, álljon meg egy pillanatra és emlékezzen, az ezredre, a katonákra és az elmúlt 50 évre – kérte Simon Sándor.
Kovács József nyugállományú alezredes saját versével köszöntötte a megjelent veteránrepülőket és hozzátartozóikat. A vers a pilóták érzelmét fejezte ki a repülés, a repülő gépek iránt. A pilóták számára a repülés mindig a második családot, a repülő a sokadik szerelemet jelentette.
A megemlékezéseket követően koszorúzásokra került sor. A 87. Bakony Harci Helikopter ezred emlékművén koszorút helyezett el Debreczeny János, Veszprém polgármestere, a honvédség szervezetének képviselői, alapítványok és nyugdíjas szervezetek vezetői.
Az ünnepséget követően az egykori barátok és munkatársak a Honvéd Sportpályán találkoztak. A regisztráció és az ebéd után a sportpálya színpadán kulturális műsorra került sor, de voltak egyéb más bemutató helyek is, ahol a gyerekek igen jól érezték magukat, hiszen nem minden nap ülhetnek be a rendőrségi autóba és a tűzoltókocsiba sem. A program fő számaként konferálták be a rendezők az ejtőernyős ugrást, akik ezzel szerették volna köszönteni a régi társaikat. Sajnos a meglehetősen erős szél miatt ez végül nem volt lehetséges. A MI-8 helikopter ugyan beköszönt a sportpályán összegyűlt régi bajtársaknak, de az ejtőernyős ugrást már biztonsági okokból nem vállalták. Ezt a programot bizony elfújta a szél.
“A parkban felállított emlékműnél a megemlékezést minden évben meg szoktuk rendezni", mondta Gödri Dezső, a Veterán Ejtőernyősök Veszprém Megyei Szervezetének elnöke a honvedelem.hu-nak. “A mostani ünnepségre jelentős szponzori hátteret tudtunk megmozgatni, így akartuk méltóvá tenni az 50. évfordulót. Nagyon sok segítséget kaptunk a rendezéshez polgármesteri hivataltól, de jelentős támogatásra számíthattunk a két Veszprémben lévő alakulattól, a Légtérellenőrző ezredtől, valamint a hadkiegészítő parancsnokságtól."
A szervezők szeretnék a jövőben évenként összehívni azokat a katonákat, akik az alakulatunknál szolgáltak, hogy beszélgessenek egymással és a jelenlegi katonai vezetőkkel, hogy érezzék: tartoznak valahová.