’56 sebeit csak az idő képes begyógyítani
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. október 22. 17:34Az 1956-os forradalom Szegeden kezdődött. Az ottani egyetemisták gyűjtöttek először aláírást a helyi menza elégtelensége ellen. A fővárosban október 23-án a Műegyetemen kipattant elégedetlenség oka is a rossz ellátás volt – mondta a honvedelem.hu-nak Simon János történész.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán főként a fővárosi eseményekre emlékeznek a túlélők, holott az események gyökere már október 22-re és vidékre nyúlik vissza. A forradalom első lépése Szegeden következett be – mondta lapunknak Simon János. A történész hangsúlyozta: ekkor kezdtek aláírást gyűjteni a menzán a nem megfelelő ellátás miatt. Ez a tiltakozás gyűrűzött át a Műegyetemre, ahol szintén a rossz ellátás miatt robbant ki ellenállás.
A történész úgy vélekedett, hogy a forradalom egyik alapvető kiváltó oka az alapvető élelmiszerek nem megfelelő elosztása volt. Simon János rámutatott: miközben vidékről elrekvirálták a terményeket, a városban azok megfizethetetlenek voltak. Ez komoly feszültséget generált a társadalomban. A gazdasági nyomás mellett az 56-os események kirobbanásában a Lengyelországgal való szolidaritás is szerepet játszott. Ebben a Petőfi Kör járt az élen.
Simon János úgy vélekedett, hogy magát a forradalmi eseményeket mindvégig egyfajta illúzió kísérte végig. A történések során mindig érezhető volt a “veletek vagyunk" érzése. Ennek volt egyfajta következménye a Márciusban Újra Kezdjük mozgalom, az anyák tüntetése. Ugyanakkor a korabeli érdekszférák ütközése következtében az elárult forradalom írja le legjobban az 56-os eseményeket – annak ellenére, hogy Nyugat-Európától érkezett segítség.
Mindazonáltal érdekes, hogy az eltiport forradalomnak voltak-e tanulságai. Simon János szerint igen. Magyarországot ugyanis nem lehetett csak az elnyomás eszközeivel irányítáni. Kádár János minderre ráérzett és ezért puhította fel a rendszert a megtorlás utás.
A történész szerint az első ihletett pillanat a Magyar Rádió ostroma lett volna. Az intézményt abban az időben a hazugsággal azonosítta ugyanis a társadalom. A második ilyen lehetőség Nagy Imre újratemetése lett volna, 1990-ben azonban elmaradt a katarzis élménye. Simon János hangsúlyozta: az idő homálya tudja a fájdalmakat gyógyítani. A történész úgy vélte, hogy amíg mindazok, akik a barikád egyik, vagy másik oldalán álltak, vagy az ők leszármazottaik élnek, nem tud a két oldal kiegyezni egymással. A francia forradalom példájára utalva Simon János úgy vélte: 1956. október 23-a majd 2056. október 23-án foglalhatja el méltó helyét.
