A lövészetek művészete

Mi a szituációs lövészet lényege?

A szituációs lövészet alapítói a mottójukban fogalmazták meg a sport lényegét. Pontosság, erő és gyorsaság.Pontosság – a lövőknek a lő feladatban meghatározott célokat a szabályoknak megfelelően két lövéssel kell leküzdeniük. A hagyományos céloknál a lőlap három területre van felosztva és az értékelésnél a létfontosságú területeket ért lövések kapják a magasabb pontértékeket. A pontossághoz hozzá tartozik az is, hogy a szervezők célokat fedésbe is elhelyezhetik, ezzel meg nehezítve a célok leküzdését. Ez azt jelenti, hogy a támadó megbújik egy vétlen túsz mögött, ebben a helyzetben nem szabad a vétlen célt meglőni. Amennyiben ezt a lövő mégis megteszi büntető pontot kap.Erő – a fegyverek hátra ható energiájára vonatkozik. Ezeket a lő feladatokat minimum 9 milliméteres –X19, Luger-átlagnál jobb minőségű maroklőfegyverekkel, sportkarabélyokkal, félautomata és ismétlő sörétes puskákkal lehet teljesíteni. Azt, hogy ezeknek a fegyvereknek biztonságtechnikai szempontból mit kell tudniuk, szigorú előírások külön szabályozzák. kaliberű, az. Gyorsaság – az értékelés másik fő szempontját képezi. Ez a való életben is lényeges tényező, mert nem mindegy hogy milyen gyorsan reagál valaki egy váratlan veszélyhelyzetre. A pályabíró indítja a feladatot és a végrehajtási időt egy, a lövések hangjára reagáló stopperórával méri. Ma már olyan tökéletes időmérő eszközöket használnak, hogy az óra az első és az utolsó lövés között eltelt időt ezredmásodperc pontossággal képes rögzíteni. Az értékeléskor a találati pontszámos osztják, el a lő idővel, és ennek hányadosa adja meg az a számot, ami alapján rangsorolják a versenyzőket.

Milyen feladatokat kell a versenyzőknek teljesíteniük?

A rövid feladat legfeljebb 9 lövés, közepes feladat 16 lövés, hosszú feladat legfeljebb 32 lövés teljesítéséből állhat. A lényeg az, hogy a szervezők minden esetben egy valósághoz közelítő élethelyzetet próbáljanak beállítani. A versenyző saját döntésére bízzák, hogy a célokat milyen sorrendben és mennyi mozgással küzdi le. Nagyon sok esetben előremozgást is kell a lövőnek végeznie, mert csak így tud a fedezékben lévő következő célra lövést leadni. Az egyik versenyen volt olyan feladat, hogy kúszva lehetett megtenni egy bizonyos távolságot és közben az alagúton lévő ablakokból tüzelnie is kellett. Volt, hogy létrára ment fel a versenyző, hogy lássa a célját. Ezeket a dolgokat éles fegyverrel a kézben biztonságosan megcsinálni, nagy odafigyelést igényel.Mutattál egy videót az egyik versenyetekről, ahol volt egy olyan feladat, amikor a tanár az osztályban az asztalánál ült és így érte a támadás. A nehézség abban volt, hogy a pisztolyt és a tárat is külön fiókban helyezték el. A versenyzők hihetetlen gyorsasággal tudták a fegyvert tűzkész állapotba hozni.

Hogy lehet az ilyen feladatokra felkészülni?

Egy nagyon módszeres, száraz pisztolyos, tükör előtt történő gyakorlással. Az IPSC esetében a feladatra történő céltudatos gyakorlás még megoldható, mert a versenykiírásból a történetek ismertek. Van viszont egy új területe a dinamikus lövészetnek, amit én hoztam be az országba, jegyeztettem be és terjesztettem el.  Az IDPA (International Defensive Pistol Association, ez az Önvédelmi Fegyverrel Rendelkezők Sportlövészete, mára már szakszövetségi lövész ág lett, itt a feladatok a lényegi információit nem lehet előre megtudni. Az IDPA-nél ugyanis, minden az önvédelemről szól és ezért a váratlanul bekövetkező eseményeket kell szimulálnunk. Ezek pedig, az életben sem tervezhetők előre. Vegyünk egy példát. Megy valaki haza egy parkon át. Hátulról megtámadják, ráuszítanak öt kutyát és a gazdájuknál is fegyver van. Hat célt kell leküzdenie rejtett fegyverviselésből, mert nem szokás az utcán fegyverrel a kézben sétálni. Ezeken a versenyeken ezért zömében olyan feladatok vannak, amelyeket nem ismerhetnek előre a versenyzők, csak közvetlenül a feladat előtti eligazításkor kapnak tájékoztatást arról, hogy mit kell végrehajtaniuk. Megítélésem szerint a hadseregben a lövészetvezetők profi szintű felkészítése előbb utóbb nélkülözhetetlen lesz. Tudniuk kell a békefenntartásban résztvevő katonáknak pályát építeni, felkészíteni őket a fegyverek gyors és pontos használatára. Ehhez változtatni szükséges a lő kiképzési szabályzatokon is. Külön szabályozás kell a marokfegyverre, valamint a gépkarabélyra és ki kell dolgozni a fegyverekhez tartozó szituációs katonai lő feladatokat. Ma már elég sok külföldi tapasztalattal rendelkező katona van a hadseregben. Ezek el tudják mondani, hogy milyen katonai feladatokat kellett végrehajtaniuk és milyen veszélyekkel találkoztak a tevékenységük során. Ezekre a történetekre hasznos standard szituációs lő feladatokat lehet kidolgozni.

Másik dolog az, hogy a lőtereket úgy vannak megépítve, hogy azok maximálisan szolgálják a biztonságot és a kilőtt lövedékeket megbízhatóan semlegesítsék. Nem lehetnek pattogó lövedékek, vagy gurulatok. A másik nagy probléma, hogy kevés a jól felszerelt, korszerű lőtér, ahol ezt a sportot gyakorolni lehetne. Ezekhez a nagy kaliberű fegyverekhez zárt, biztonságos lőterekre van szükség. Nagyon nehéz új lőteret kialakítani, mert az épület környezetében élők minden esetben ellenállást tanúsítanak egy ilyen elképzeléssel szemben. Nagyon nagy előítélettel vannak az emberek a fegyverekkel és a lövészettel szemben, nehéz őket meggyőzni ennek a sportnak hasznosságáról és ártalmatlanságáról.