„A 21. század Magyar Honvédségét építjük”

A járvány második hullámának berobbanásáig rendszeresen járta az országot, és előadásokon mutatta be a nyugállományú katonáknak a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot. Miért érzi személyesen is fontosnak, hogy rendszeresen tájékoztassa a régi bajtársakat a változásokról?

A Magyar Honvédség elindult a fejlődés útján, és nemcsak azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a térség meghatározó, ütőképes hadereje legyen, hanem azt is, hogy olyan életpályát teremtsünk katonáink számára, - legyen aktív, vagy nyugállományú katona az illető – amely méltó módon megbecsüli őket. A katona ugyanis egy életre szóló esküt tesz, egész életére elhivatottá válik az ország biztonsága és védelme érdekében. Ezért az általunk elgondolt aktív katonai pályának van egy felkészülési szakasza, amely a kadét programok különböző fázisain keresztül a katonai pályaorientációt foglalja magába, és van egy nyugállományú szakasza, amelyben a katona már nem vállal aktív katonai szolgálatot, de a honvédelem ügye iránt továbbra is elkötelezett, és esküjéhez híven él. Ennek a korosztálynak kívánunk úgynevezett obsitos és veterán programokat indítani, vagyis nekik, akik ugyan befejezték aktív pályafutásukat, de továbbra is tagjai a honvédség nagy családjának. Nagyon sokan tartoznak ebbe a körbe, akik tettek a nemzetért, az országért, és akik továbbra elkötelezettek és lojálisak a haza iránt. Nekünk meg kell becsülnünk őket és a lehetőségekhez mérten gondoskodnunk kell róluk. Ehhez a kormány idősügyi politikája rendkívül sok lehetőséget biztosít, mi pedig azon vagyunk, hogy még tovább erősítsük e támogatási rendszert, mert úgy érezzük, kötelességünk törődni mindazokkal, akik tettek Magyarországért. Ugyanez vonatkozik azokra a katonákra is, akik a missziókban harci feladatokat hajtottak végre, és a harci műveletekben való bátor helytállásukért kitüntetésben részesültek, vagy harctéri sebesülést szenvedtek. Ők a veteránok, akik „megjárták a hadak útját”.

Mik az Obsitos program és a veteránprogram legfőbb elemei, milyen módokon tudják megkönnyíteni az említett katonák mindennapjait?

Aki meghatározott időt leszolgált a Magyar Honvédség kötelékében, és az előzőekben elmondottak szerint gondolkodik és cselekszik még napjainkban is, „rászolgált”, hogy részese legyen az obsitos programnak. Meglátásunk szerint ők továbbra is az ország, a honvédelem és a honvédség érdekeit szolgálják. Ennek megfelelően, elhivatottságukért, a hazáért és a fiatal nemzedékért tett szolgálatukért a kiérdemelt nyugdíjukon felül, bizonyos támogatásra és elismerésre tarthatnának igényt. Hogy mit értek én a hazáért, a honvédség iránti lojalitásért és a fiatal nemzedékért tett szolgálat alatt? Hogy mást ne mondjak: egy szülő, egy nagyszülő követendő példát tud mutatni, vagy motiválni tudja a gyermekét, az unokáját. Például a toborzásnál azt tapasztaljuk, hogy a katonának jelentkezők többsége még mindig a szülőktől, nagyszülőktől kap iránymutatást, az ő hatásukra szeretne katonai pályára lépni. Tehát az idősebb korosztály segíti a toborzást, a fiatalok pályára irányítását, emellett pedig a hazafias és honvédelmi nevelés programjában is részt tudnak venni: hitelesen tudnak beszélni a katonai hivatás szépségeiről, kihívásairól, megpróbáltatásairól. Hogy miben tudunk segítséget nyújtani? Szeretnénk kiterjeszteni egyes üzletágak, intézmények kedvezményeit nem csak az aktív katonákra, de az obsitos és a veterán programban résztvevőkre egyaránt. Összegezve a gondolatokat, elmondhatom: szeretnénk, ha minél több ember gondolatában az a haza iránti lojális gondolkodás erősödne, hogy mit tettem én a hazáért, valamint az, hogy megtettem-e mindent, amit megtehettem volna? Azt valljuk, hogy szakítsunk az időnként sérelmes, megalázó múlttal és tekintsünk előre: ha tettél és egész életedben – hiszen a katonai eskü erre kötelez – teszel a hazáért, a honvédelem ügyéért, méltó vagy rá, hogy téged is segítsen ez a nagy, örökkévaló család, amely a katonai pályád kezdetétől egészen az elmúlásig melletted áll.

Milyen eszközökkel, érvekkel tudja meggyőzni a honvédelmi tárca a cégeket, hogy érdemes bekapcsolódniuk ezekbe a programokba? Milyen általános fogadókészséget tapasztalnak a piaci szereplők részéről?

Nagyon sokan feltételezik, hogy minden üzleti alapon történik, mi viszont azt tapasztaljuk, hogy a szóban forgó pénzintézetek, cégek és vállalatok, de maguk a vállalkozók is, az üzletpolitikán túl, elsősorban hazafias elkötelezettségük révén lépnek be és támogatják programjaink megvalósítását. Azt mondják: nemes ügyről van szó, az obsitosok és a veteránok elhivatottságukkal, szolgálatukkal kiérdemelték a kedvezményeket, és oda kell rájuk figyelni. Ezt a pozitív gondolkodást nagymértékben segíti a most szolgáló katonákról alkotott véleményt. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy a katonák presztízse emelkedik, amely nemcsak régóta várt „álma” a ma szolgáló katonának, de elengedhetetlenül szükséges a korszerű, modern 21. század követelményeinek megfelelő honvédség megalkotásához is.

Említette az idősebb katonagenerációk bevonását a fiatalok honvédelmi nevelésébe. Ez a gyakorlatban milyen formákban valósul meg?

A honvédségnek erősítenie kell társadalmi kapcsolatait, és mind a fiatalok, mind az obsitosok a társadalom szereplői, az ország polgárai. Az obsitosok a rendezvényeken meg tudják mutatni, hogy még mindig hűek a maguk elé tűzött célokhoz, élethivatásukhoz. Esküjük valóban egész életükre elkötelezi őket, bármilyen változások következnek be a politikai életben. Példát állítanak a fiataloknak. Egyaránt segítheti a munkánkat, ha megjelennek a közösségi életben, illetve, ha részt vesznek a gyakorlati és elméleti oktatásban. Ezzel most nem azt mondom, hogy az obsitos katonának azt kell tanítania, amit annak idején ő tanult, hiszen azóta sok minden változott. De el tudják mondani, hogyan éltek meg különböző élethelyzeteket, hogyan oldották meg az adott pillanatokban jelentkező kihívásokat, amivel sokat tudnak segíteni, hiszen a problémamegoldó gondolkodáshoz elengedhetetlen a tapasztalatok, észrevételek, hagyományok és módszerek ismerete. Ezek alapján mindig tovább lehet lépni. Tehát a pályárairányító munkájukkal, a tapasztalatuk átadásával tudnak bennünket támogatni, ami egyébként az önkéntes tartalékos katonai szolgálatnál is rendkívül fontos. Ezen a téren is nagyon szépen növekszik a szolgálatra jelentkezők száma, és ebben kiemelném az egyre nagyobb érdeklődést és a katonai szolgálat iránti elhivatottságot mutató fiatalokat.

Hogyan hasznosíthatók az obsitosok tapasztalatai a haditechnikai fejlesztésekkel járó kultúraváltásban?

Sajnos az elmúlt közeli évtizedekre ilyen átfogó jellegű fejlesztés bár nem volt jellemző, de korábban is előfordult technikai váltás a haderőkben. Segédmutató lehet a most ránk váró feladatokhoz, ha az obsitosok elmondják, milyen kihívásokkal járt egy-egy korszerűsítés, modernizált technikai eszköz rendszerbe állítása. De ugyanez egy-egy átszervezésre, gyakorlatra is igaz. Ismétlem: nem lehet lemásolni, ami tizenöt, vagy húsz évvel ezelőtt történt, de az elméleti tudás – még akkor is, ha sok mindennek az alapja – nem a teljes és igazi tudás, ahhoz ugyanis a gyakorlati úton szerzett tapasztalat is kell. Minden tehetséges és alkalmas fiatal rendelkezhet elméleti ismeretekkel, de a gyakorlati tapasztalat elsősorban az idősebb korosztálynál jelenik meg. E kettő egyesítése adja az igazi felkészültséget és képességet.

Milyen szemléletváltást igényel a haderő részéről a fiatalok megszólításában a digitális forradalom? Gyakran elhangzik, hogy a mai generáció „nagyon más”.

Nagyon más, de ez nem baj. Sőt, ez a jó. Teljesen természetes, hogy a világ változik, és benne az eszközök, szokások, eljárásrendek is mások lesznek. Ahelyett, hogy a múltban élnénk, alkalmazkodni kell ezekhez a változásokhoz, mindig előbbre és tovább kell lépni még jobb, még korszerűbb, precízebb eszközökkel, folyamatos átalakulással, fejlődéssel. Eközben pedig meg kell találni a mindenkori fiatal korosztályhoz vezető utat. Ez természetesen nem fog menni elavult feladatrendszerrel, régi technikával, hiszen a ma fiatalsága nem ehhez szokott. De korszerű, 21. századi eszközökkel, eljárásrenddel sikerülni fog, és nincsenek is gondjaink ezzel. A fiatalok ma is elkötelezettek, csak meg kell értetnünk velük, hogy mi a célunk, mit, miért szeretnénk megvalósítani, hogy azonosulni tudjanak a gondolatainkkal. Ehhez képesnek kell lennünk változtatni a múlt módszerein és szokásain, megteremtve így az egyensúlyt. Az eredmények azt mutatják, hogy jó úton járunk. A pandémiás járvány miatt az elmúlt évben sajnos megtorpantunk, hiszen 2020-ban nem, de 2019-ben például hetvenkét turnus honvédelmi tábort indítottunk, amelyek egytől egyig beteltek. Tehát mind a szülők, mind a fiatalok részéről van erre igény, csak éppen olyan lehetőségeket kell részükre „kínálni” vagy egyszerűen csak bemutatni, amelyekkel azonosulni tudnak. Nem kérdés, hogy akarják-e ezt a „katonásdit”: igen, akarják. Csak korszerű, modern, az ő világukhoz közelebb álló felfogás szerint kell eljárnunk.

Hosszabb távon miként erősítheti a tiszt- és altisztképzés rendszerét a hárompillérű Honvéd Kadét Program?

Mint említettem, az aktív katonai pályafutás szakaszát megelőzi egy előkészítő szakasz. Ezt a célt szolgálja a bevezetett és alkalmazott Kadét Program is. A honvédelmi táborokkal, a Honvédelmi Sportszövetséggel már a gyerekeket is meg tudjuk szólítani. Ebben a korosztályban elsősorban azokat a fiatalokat keressük, akik a honvédséghez közel álló területek, sportok – mint például különböző küzdősportok, technikai sportok, katonai hagyományokra épülő sportok – iránt érdeklődnek. Az első pillért a honvédelmi ismeretek oktatása jelenti. Ebben már hatvannyolc középiskola vesz részt. Ezen tantárgy révén a katonákra vonatkozó ismeretek mellett a fiatalok jobban el tudnak igazodni a magyar történelemben: alaposabb képet kapnak arról, miként maradhattunk fenn ezer éven át a Kárpát-medencében, miközben sok nemzet eltűnt, és milyen szerepet, mennyi áldozatot vállaltak ebben a katonák. A második ágon, a szakképzési centrumokban már célzottan szólítjuk meg a fiatalokat. Ebben a szervezeti formában, jelenleg tíz intézménnyel kötöttünk megállapodást. Elsősorban azokat támogatjuk, akik a Magyar Honvédségben kamatoztatható szakágakon tanulnak, így például technikusi, informatikusi tanulmányokat folytatnak. Tehát nem valamiféle „mézesmadzag-elméletről” van szó: annyi iskolával szeretnénk megállapodni, hogy tudjunk is gondoskodni a diákokról, fiatalokról, hogy végül meg is találják helyüket és szerepüket a Magyar Honvédségben. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni: csak a legjobbakra van szükségünk. Ennek érdekében több ösztöndíjrendszert is bevezettünk, amellyel a legjobb tanulókat támogatjuk. Cserébe azonban elvárjuk, hogy a legtöbbet, a legjobbat nyújtsák, tanuljanak szorgalmasan, becsülettel, mert a haderőhöz csak a legjobbak tudnak majd bekerülni. A harmadik pillért a jelenleg még egyetlen, debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola ésKollégium jelenti, ahol már kimondottan katonai rendtartásban élnek és tanulnak a fiatalok. A következő nyolc-tíz évben legalább nyolc-tíz hasonló középiskolát tervezünk létrehozni.

Milyen előrelépés történt az ösztöndíj-rendszer tekintetében?

A Béri Balogh Ádám középiskolai ösztöndíjból a kadét ágazati szakképzésben részt vevő vagy honvédelmi alapismereteket hallgató, legalább 4,5-ös tanulmányi átlagú diákok részesülhetnek: jelenleg százan nyerték el ezt a lehetőséget, amelynek összege havi 22.300 forint. A havi 17.840 forintos Lippai Balázs Esélyegyenlőségi Ösztöndíjat húsz fő kapja. A Mészáros Lázár ösztöndíjban a középfokú és a felsőfokú képzésben résztvevők részesülhetnek, napjainkban összesen hatvanegyen vannak a programban: előbbi esetben havi 66.900 forint, utóbbi esetben havi 133.800 forint az összeg a feltételek teljesítése esetén. A honvéd középiskolai ösztöndíjban százkilencvenöten részesülnek, ennek összege 8 ezer és 30 ezer forint közötti, a tanulmányi eredmények függvényében. Emellett további kétszáztíz diák tanulmányait segítjük a honvédségi árvák tanulmányi ösztöndíja révén.

Mit ad a résztvevőknek a katonai képzés, ami más képzésben biztosan nincs meg?

Olyan szocializációs környezetet és gondolkodásmódot, amelyben a bajtársiasságot, a csapatmunkát helyezzük előtérbe. A fiatalok olyan közösséghez tartozhatnak, amely merőben megkülönbözteti a többitől, és az nem más, mint a célkitűzés: országunkért, a magyar emberekért akarunk tenni, akár életünk árán is. A kultúra, a módszerek, az eljárások mind e nemes gondolat köré csoportosulnak. Ami még nagyon fontos: a 21. század technikai eszközeit ismerheti meg, azokkal dolgozhat, és a hozzá kapcsolódó innovációs munkában kamatoztathatja tudását. Többek között talán ennek köszönhető, és jól eső érzéssel tölt el, hogy a katonai oktatás és képzés iránti igény és annak presztízse jelentős előrehaladást mutat. Az egyik legnagyobb oktatási portál diplomás pályakövetési elemzése szerint nagyon jó befektetés a katonai diploma, ugyanis az alma matert elhagyó frissdiplomásokat átlagon felüli fizetés várja. A vizsgált tíz egyetemi alapszak első három helyén felsőfokú katonai végzettséget adó képzés szerepel.

Mi a Magyar Honvédség fő vonzereje a jelenlegi munkaerőpiacon, tekintetbe véve a járvány okozta gazdasági nehézségeket is?

A kormány gazdaságvédelmi akciótervében is szerepel a foglalkoztatás segítése a pandémiás helyzetben. A Magyar Honvédség sok-sok éven át a munkahely keresők körében nem számított annyira népszerűnek, de az utóbbi hónapokban nagyon sokan látták: a haderő megbízható, stabil munkahelyet biztosít, ugyanakkor a katonák tudására és felkészültségére számtalan helyen szükség is van. A katonai hivatás persze sok lemondással és kihívással jár, de ezért cserébe gondoskodunk a katonákról. Így aztán sokan úgy gondolják, hogy miután a járványhelyzet következtében elveszítették a munkahelyüket, beállnak katonának. Amennyiben a járvány végeztével folytatni akarják, vagy újra akarják kezdeni civil életüket, erre is lehetőségük van. A kormány döntése értelmében mintegy háromezer főnek tudunk foglalkoztatást biztosítani a speciális önkéntes tartalékos szolgálat révén. A „speciális” jelző ebben az esetben magára a szolgálati viszonyra és nem annak típusára vonatkozik, ugyanis nekik nem kell határozott időre szerződést kötniük: ha bevonultak, de néhány héttel később újraindul az üzem, ahol előtte dolgoztak, minden korlátozás és visszafizetési kötelezettség nélkül visszamehetnek. Sokan vissza is tudtak menni az első hullám után, de jelenleg is közel hatszáz ilyen katonánk van rendszerben. Ugyanakkor jelentősen nőtt azok száma is, akik eleve szerződéses katonának akarnak jelentkezni, mert – mint említettem – látják, hogy a Magyar Honvédségre akkor is szükség van, ha gond támad az országban. Mi a legnehezebb helyzetben is foglalkoztattunk mindenkit, sőt azt mondtuk: várjuk a jelentkezőket, mert a 21. század Magyar Honvédségét építjük, amelyben sokan megtalálhatják a maguk helyét, szerepét és számítását.

Felmerült-e a gazdaságvédelmi intézkedések keretében további honvédségi szerepvállalás lehetősége?

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program keretében minden gazdasági terület szempontjából kiemelt fontosságú kutatás-fejlesztés és innováció folyik. Ez a hadiiparra is vonatkozik, amelyet a jövőben Magyarországon, húzóágazatnak szánunk. A külföldi tapasztalatokból kiindulva, van is erre példa, hiszen számos kutatás-fejlesztés először katonai területen jelent meg, és utána került át polgári alkalmazásba. Ebbe az irányba indultunk el, és remélhetőleg néhány éven belül hatékonyan tudjuk támogatni mind az ország gazdasági, mind a Magyar Honvédség fejlesztési céljait.

A beszerzett új haditechnikai eszközök rendszerbe állításánál, üzemeltetésénél milyen mértékben lehet támaszkodni a meglévő állomány átképzésére, és mennyiben van szükség újonnan toborzott katonákra, szakemberekre?

Sosem úgy gondolkodunk, hogy ha adott egy új technikai eszköz, akkor a régi embereket szélnek eresztjük, a helyükre pedig újakat veszünk fel. Főleg, hogy nem is létezik olyan iskola, ahol például Leopard 2A7-esekre képezik az embereket. Szükségünk van mindenkire, akik vállalják az átképzéseket, és azokra is, akiket az új technika vonz a honvédségbe. Az új eszközök beszerzésére megkötött szerződések egyébként magukba foglalják a katonáink átképzését, felkészítését, kiképzését, illetve azt is, milyen formában segítik és támogatják a logisztikai rendszer megteremtését. Jelenleg is számos katonánk tanul külföldön, a gyárakban, ahol felkészítik őket az új eszközök kezelésére, akiket pedig kiképeztek, hazatérve átadják ismereteiket az itthoniaknak. Vagyis megerősítem: szükségünk van minden katonára, aki elkötelezi magát, és képes a továbbtanulásra, az új ismeretek befogadására.

Az elmúlt években a juttatásokat tekintve komoly fejlesztés ment végbe a honvédségben. Várható-e további illetményemelés, esetleg a lakástámogatási vagy egyéb szociális juttatási rendszer változása?

A 2015-ben megkezdett illetményfejlesztési programmal valóban hatalmas előrelépés történt. De ugyanígy megemlíthetem az egyéb juttatásokat, vagy a 2019-ben kifizetett, egyszeri ötszázezer forintot jelentő fegyverpénzt is, amely a jövőben minden leszolgált harmadik év után illetményesen jár. Tizenhárom keserves, nehezen végigküzdött év után a katonák végre ismét kimagasló bérhez jutottak – de nem szeretném, ha megállnánk ezen az úton. Már csak azért sem, mert nem egyedül a honvédségben történtek béremelések. Ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a 2018-19-re elért előnyt, továbblépésre van szükség. A katonának anyagilag is el kell ismerni, hogy vállalja a plusz terheket, feladatokat, és azt is, hogy akár életét áldozza a hazáért. Ugyanakkor a honvédelmi alkalmazottak tekintetében ki szeretném emelni, hogy számunkra ők is kiemelten fontosak, mert a katonák sok esetben velük együtt, vagy az ő közreműködésükkel látják el feladatukat. Közben természetesen figyelemmel kell lennünk az ország gazdasági helyzetére, teherbíró képességére is. Ezen a téren sem szakadhatunk el a társadalomtól. De látni kell: a katonák nem tudnak másodállásba menni, vállalkozást indítani, hiszen a nap minden órájában lefoglalja őket a szolgálat. Ha épp nincsenek a laktanyában, készenlétben, gyakorlaton, külszolgálaton vannak – tehát kizárólag a bérből, a fizetésből tudják biztosítani családjuk jövőjét.

Többször is elmondta a honvédelmi alkalmazottakról, hogy ők is a honvédség nagy családjának részét képezik, ezért a tárca az ő esetükben is igyekszik munkájukat ösztönző anyagi juttatásokkal elismerni.

Mindig is úgy gondoltam: a honvédségnél dolgozó polgári személyek – az aktuális jogszabályi keretektől és elnevezéstől függetlenül – civil ruhát viselő katonák, hiszen sok esetben a katonákkal vállvetve, egymás munkáját segítve dolgoznak. Ezért alkottuk meg 2019. január 1-től a honvédelmi alkalmazotti státuszt, amely már sokkal inkább közelíti az általuk ténylegesen végzett munkát. Honvédelmi alkalmazottak nélkül nem létezhet katonaság, hiszen üzemeltetés, fenntartás, biztosítás, kiszolgálás nélkül nem él meg a katona. Ha egy katona szolgálati feladatot lát el, sok esetben mellette valamilyen formában a civil kollégák is ott vannak, és az együttes munkájuk eredményeként lehet sikeres a feladat ellátása. Ezért rájuk ugyanúgy érvényesek a magasabb követelmények, mint a katonákra. Esetükben összesen 35 százalékos illetményfejlesztés történik. Az első ütemben 2019-ben 20 százalékos emelés valósult meg, a következő 15 százalék a következő három évben, 5-5-5 százalékos bontásban esedékes.

Az önkéntes tartalékos erő létszáma mára meghaladta a tízezer főt. Melyek ezen a területen a fő fejlesztési irányok?

A vonatkozó országgyűlési határozat alapján azt mondtuk: a jelenlegi feladatrendszerben mintegy 30 ezer aktív katonára és legalább 20 ezer önkéntes tartalékosra van szükség. A kitűzött cél megvalósításának közepén tartunk, vagyis tovább kell haladnunk ezen az úton. Tervezetten 2028-30-ra valósulnak meg a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban kitűzött fejlesztési célok, ezért akkorra kell elérnünk ezt a létszámot. Bár ez természetesen attól is függ, mit követelnek majd meg az időközben érkező új eszközök. Például: addig, amíg egy 152-es ágyútarack mellé tíz fő kezelőre volt szükség, az önjáró löveghez már csak öt kell, hiszen a korszerű technika általában kevesebb embert igényel.

Milyen módon tudta bevonni a tartalékosokat a haderő például a járványügyi védekezés feladataiba?

Folyamatosan bevonjuk őket a munkába. A szolgálatuk nem abban az értelemben önkéntes, hogy a tartalékos katona egy reggel úgy ébred: „Na, ma ráérek, bevonulok!” Háromévente mindösszesen hat hónap önkéntes szolgálatról van szó, és ennek során nem csak veszélyhelyzetben, de általános helyzet esetén is számolhatunk velük. A jogszabályi feltételek adottak, a tartalékosok pedig eleget is tesznek ezen bevonulási kötelezettségüknek. Már 2013-ban, a nagy dunai árvíz idején 1500 tartalékos katonánk sorakozott fel, de most is, naponta több száz főt vonunk be folyamatosan a fertőtlenítési, határzárási és határbiztosítási, valamint az egészségügyi intézmények és dolgozóinak munkáját segítő tevékenységbe. Azt kell mondanom: a több mint 10.000 főt magában foglaló önkéntes tartalékos rendszerünk rendkívül jól működik, és az állandó állomány mellett, a tartalékosok is megérdemelnek minden köszönetet és elismerést.

Milyen társadalmi visszajelzések érkeznek a honvédség járványügyi szerepvállalása kapcsán?

Megbontanám a kérdésre adandó válaszomat. A társadalmi visszajelzések nagy többségében pozitívak: az emberek látják és jól veszik, hogy a katonákra lehet számítani, bevonhatók a feladatokba, és azokat lelkiismeretesen, becsületesen elvégzik. Ezzel szemben létezik egy szűk réteg, amely „már csak azért sem” kifogásolja a katonai szerepvállalást, akármilyen pozitív tevékenységről legyen szó. És van egy harmadik kör, amelyik sajnos politikát csinál a katonák alkalmazásának kérdéseiből, belemagyaráz nem létező dolgokat, értelmetlen feltételezéseket fogalmaz meg. Szerintem ez a legalattomosabb, a legrosszabb, mert ez szándékosságon és tudatosságon alapszik. Az elmúlt időszakban például azok emeltek szót a fegyveres katonai járőrszolgálat ellen, akik annak idején maguk is részt vettek a vonatkozó szabályok megalkotásában, konkrétan abban, hogy a katonáknak járőrszolgálatban fegyvert kell viselniük. Hiába áll a társadalom nagy többsége pozitívan a haderőhöz, ez a politikai irányzat szembe akarja fordítani az embereket a katonákkal, tulajdonképpen gyermekeinkkel, akik a haza védelmét tekintik szolgálatuknak. Nem azt nézik, hogy segítenek mindenkinek, akik azt igénylik, hogy helytállnak mindenütt, hogy vegyes járőrrel segítik a rendőrök munkáját, és közben emberéleteket mentenek – már számtalan eset történt az utóbbi hetekben az újjáélesztéstől a bűnözők elfogásában való részvételen át a tűzből való mentésig –, hanem azt mondják: a katonáktól félni kell, nem véletlenül van náluk fegyver, veszélyesek, rossz példát mutatnak a gyerekeknek. Annak ellenére, hogy a honvédelmi törvényben egyébként feketén-fehéren ott áll: az ország védelme minden magyar állampolgár kötelessége. De, mint mondtam, a többség szerencsére szeretettel fogad bennünket, elismeréssel szól katonáink szolgálatáról, ami jó érzéssel tölti el őket.

A katonák a járvány elleni harc frontvonalában szolgálnak. Miként vigyáznak az állomány egészségére ebben a helyzetben?

Gondoskodnunk, törődnünk kell egymással, hiszen szükségünk van egymásra, és a társadalomnak is szüksége van ránk. Ezért a tárca és a honvédség tekintetében is kiemelt figyelmet fordítunk a védekezésre. Rendkívül szigorú szabályokat vezettünk be minden téren, itthon és külföldön egyaránt. Persze a legnagyobb óvatosság mellett is előfordul, hogy a katonák is elkapják a fertőzést, de ennek minimalizálása érdekében, a feladatok tükrében komoly szűrést végzünk. Ha pedig valakinél mégis felmerül a fertőzés gyanúja, neki nem családi környezetbe kell vonulnia kockáztatva az otthoniak egészségét, hanem arra is odafigyelt a Magyar Honvédség parancsnoksága, hogy elkülönítési lehetőségeket hozott létre a kiképzési, oktatási és regeneráló központokban. Vagyis, ha otthon nem tudja magát megfelelően izolálni idős édesanyjától, beteg édesapjától, vagy szeretteitől, létezik egy ilyen lehetőség is. Mindez persze önkéntes alapon működik, egyéni felelősségvállalás mentén történik, de a feltételek adottak. Ahol pedig fertőzésgyanú merül fel, a legkörültekintőbb intézkedések mellett járunk el. Ez igaz a külföldön, missziós területeken szolgáló katonáink esetében is, és ha azt látjuk: nem biztosítható a megfelelő ellátás az adott hadszíntéren, hazahozzuk a katonákat, hogy a Honvédkórházban gyógyuljanak. Erre több példát is láthattunk az elmúlt hónapokban. Ilyenkor tudjuk csak igazán értékelni, hogy ma már rendelkezésünkre állnak ehhez megfelelő eszközök, mint a helikopterek, vagy akár a repülőgépek is. E téren is az ember, a katona az első – semmilyen bekerülési költség nem múlja felül az életet, és mindent meg kell tennünk annak megóvása érdekében, tekintet nélkül arra, hogy mi, mennyibe kerül.