A barakkvárosban elhunytakra emlékeztek

Az érseki szentmisével és ökumenikus igeliturgiával egybekötött halottak napi megemlékezésen koszorúzással adóztak az elhunyt katonák emlékének az egykori hadifogolytábor temetőjében. Beszédében Németh Szilárd emlékeztetett arra, hogy az első világháború centenáriumán, kormányzati döntés született a hazánkban található első világháborús hősi temetők, hősi temetési helyek átfogó rekonstrukciójáról. Ennek keretében, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum pályázatán keresztül kétmilliárd forintot használtak fel a fent említett célokra.

„Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb első világháborús hadifogolytábora a Magyarország területén felépített ostffyasszonyfai volt. A csak barakkvárosnak nevezett táborban – fennállásának négy éve alatt – több mint százezer hadifogoly fordult meg. Ebből 55 ezer orosz, 23 400 olasz és 42 ezer román. Annak ellenére, hogy a hadifogolytáborban megvalósították a kor előírásainak megfelelő magasszintű egészségügyi ellátását, a folyamatosan érkező hadifoglyokkal óhatatlanul megérkeztek a betegségek, járványok is, - többek között - a spanyolnátha. Sajnos a hadifogolytáborban is több ezren veszítették életüket, a foglyokon túlmenően az őrszemélyzet tagjai is. Az obeliszkek felirata alapján 5601 hős – 718 olasz, 4337 román, 333 orosz, 13 szerb – nyugszik a jelölt sírokban, illetve megközelítően ötezer elhunytat helyeztek el tömegsírokban” – fogalmazott a miniszterhelyettes, majd köszönetét fejezte ki minden szervezetnek és magánszemélynek, akik gondozzák a temetőt.

A megemlékezésen a misét celebráló dr. Márfi Gyula, nyugalmazott veszprémi érsek úgy fogalmazott: noha hazánk nem volt ártatlan a háborúban, a trianoni békediktátumban nyomát sem látni az igazságosságnak, vagy éppen a gyógyító célú büntetésnek sem.

A Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora: a barakkvárosban több mint százezer embert tartottak fogva – egy időben akár negyven-ötvenezret is. A két világháború közötti hőskultusz során kegyelettel vigyázták a tömegsírokat, és a csaknem hatezer egyéni sírt, aztán a második világháborút követő rezsim feledésre ítélte a haditemetkezést és az ostffyasszonyfai temetőt. Csak az 1980-as években vált ismét lehetővé, hogy a helyi önkormányzat és a Vas Megyei Temetkezési Vállalt megmentse és gondozza a sírokat.