Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A feketeövesek tűréshatárát is feszegették

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. július 22. 7:01

Július elején fejeződött be a harmadik Vasakarat katonai közelharctábor, amelyet az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalja rendezett meg. A részt vevő egyenruhásokra két hét kőkemény kiképzés várt a hajdúhadházi Vay Ádám Kiképző Bázison.

A szervezők és levezénylők részéről Burián Péter százados a honvedelem.hu kérdésére elmondja: a kezdő létszám húsz fölött volt, de végül tizenheten fejezték be a tábort. „A lemorzsolódók között volt olyan, aki megsérült, és olyan is, aki nem bírta az igénybevételt", árulja el a százados. Mindez persze nem is csoda, hiszen a Vasakarat nem véletlenül kapta a nevét: a részt vevő katonák minden nap négy kőkemény edzésen vettek részt a két hét során.

1595922116
Míg a 2008-as és a 2009-es Vasakarat önkéntes alapon szerveződött, idén nagyjából fele-fele arányban képviseltették magukat az önként jelentkezők és a saját zászlóaljuk által delegáltak. A Bocskai dandár minden zászlóaljától érkeztek katonák Hajdúhadházra, és nagyjából a létszám fele rendelkezett küzdősportos előképzettséggel. „Volt közöttük 5 danos taek won do mester, illetve olyan is, aki tizenkét éve foglalkozik thai boksszal, ma pedig már edzősködik. Az állomány nagyjából fele azonban soha korábban nem került ilyen körülmények közé, de ők is becsülettel helytálltak", mondja Burián Péter, és hozzáteszi: a táborban elsősorban az alaptechnikákra fektették a hangsúlyt. „Nem a szépség, hanem a hatékonyság volt a lényeg, küzdelemcentrikusan álltunk a dolgokhoz. Alapvető fogásokat tanítottunk: egyszerű ütéseket, rúgásokat, földreviteli- és földharc-technikákat. Ezeket természetesen nemcsak egymáson, hanem az erdőben, a fákra fellógatott homokzsákokon is gyakorolták a srácok, hogy az öklüket is megedzzék egy kicsit."

A százados elárulja: az alapvető technikák oktatása a komoly rutinnal rendelkezők számára sem volt unalmas. „Olyan igénybevételt jelentettek az edzések, amivel a feketeövesek tűréshatárát is feszegettük. De többek között ez is volt a cél: hogy mindenki megismerje a saját korlátait. Az csak egy dolog, ha edzett emberek kiállnak egymással küzdeni egy edzésen. De mi van, ha a harctéren, 72 órás ébrenlét után kerülsz szembe valakivel? Ott bizony az életed múlik azon, mit tudsz produkálni…"

A katonák reggel hat órakor kezdték a napot testnevelési foglalkozással, ahol a megszokott gyakorlatok – öklön nyomott fekvőtámasz, felülés és a többi – mellett játékosabb gyakorlatok is helyet kaptak, így többek között farönkfutás, egymás hordágyon szállítása, járművek vontatása kötéllel, netán BTR-kerekek görgetése. Ezután következtek a küzdelmi edzések. „Este nyolckor már mindenki aludt, akkora volt a terhelés", mondja Burián százados. „A visszajelzések alapján azonban mindenki nagyon jól érezte magát, remekül összekovácsolódott a társaság, húzták egymást magukkal. Vagyis a motivációval sem akadtak problémák, hiszen végig összezártan éltünk két héten át. Nem volt olyan, hogy este hazamegyek a barátnőmhöz, másnap reggel pedig kedvetlenül jövök vissza… Többen is azt mondták a résztvevők közül, hogy itt tapasztalták meg először igazán, milyen is katonának lenni."

A befejező napon megrendezett záróvizsgát a Magyar Honvédség minden bizonnyal legnagyobb harcművész-legendája, Furkó Kálmán nyugállományú ezredes, illetve dr. Zöllei Zoltán nyugállományú alezredes, közelharc-kézitusa szakértő és az alegységek vezetői is megtekintették. A mostani alaptábor résztvevői a tervek szerint a jövőben foglalkozásvezetőkként tevékenykednek majd az alegységeknél, így az oktatás később módszertani táborokkal folytatódik majd.