„A festmény hazaköltözött…”

Galánthay Glock Tivadar: Sóvári Soós Elemér haditette a custozzai csatában 1866. június 24-én című alkotása a 39-esek történetének egyik legfontosabb jelenetét örökíti meg. A történet - amit Kiss Róbert törzszászlós, a 39. lövészzászlóalj vezénylőzászlósa osztott meg a hallgatósággal - átfogó képet ad arról, mit is jelentett az a bizonyos sárga zászló az akkori és mit jelent a mai harminckilenceseknek.

„A császári és királyi 39. gyalogezred részt vett az 1866. június 24-én lezajlott custozza-i ütközetben. A harc során a második zászlóalj zászlója körül véres közelharc bontakozott ki. Az olaszok igyekeztek elragadni a 39-esek zászlóját, akik szuronnyal és karddal védték azt. A festményen is látható, hogy a zászlótartó élete is közvetlen veszélyben volt, és ekkora már egy 39-es tiszt is hősi halált halt. Sóvári Soós Elemér hadnagy és Süttő József közlegény beavatkozott a küzdelembe, többek között nekik köszönhető, hogy a zászló – bár annak anyaga megsérült – nem került ellenség kezébe. Elismerve a 39. gyalogezred, illetve a második zászlóalj hősiességét, az uralkodó 1872-ben engedélyezte, hogy a 39. gyalogezred a továbbiakban a második zászlóalj zászlóját használja ezredzászlóként a vitézi tett emlékeként. Így 1872-től a 39. gyalogezred zászlója egy sárga zászlóaljzászló volt, az egyébként rendszeresített fehér ezredzászló helyett. Hasonló elismerésre csak néhány esetben volt példa a történelemben. A festmény így a 39-esek történetének egyik legfontosabb jelenetét örökíti meg” - mondta a törzszászlós.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot képviseletében Lisznyai Lajos alezredes méltatta Debrecen egykori háziezredének hőstetteit, valamint felidézte a császári és királyi 39. gyalogezreddel kapcsolatos kutatások kezdetét, amelynek ő maga is részese volt és amelynek eredményeként 2006-ban egy kiadvány is megjelent. Emlékeztetett arra a 2011-es februári napra, amikor a debreceni lövészzászlóalj felvette a 39-es hadrendi számot, Magyarország honvédelmi minisztere pedig a híres sárga zászló másolatát adományozta az alegység részére. Beszédében a zászlóalj akkori parancsnokának, Vantal Zsolt – akkor még alezredes, ma már ezredes – szavait idézte: „Felemelő érzés meglengetni ezt a zászlót. Tanúbizonysága annak, hogy a hősök útján járunk. A zászlóalj teljes személyi állománya büszke arra, hogy ezt a hadrendi számot viselheti.”

„Nagy megtiszteltetés nekünk, 39-eseknek, hogy ezt a festményt születésnapunkra kapjuk. Hisz 1766. december 15-én, 266 évvel ezelőtt Mária Terézia rendelte el a zászlóalj jogelődjének megalapítását. Az ezred emléknapja viszont az 1866-tól, pontosan a hősökre való emlékezés végett, a custozza-i ütközet emlékére június 24-e lett. Az ezred maga ezer szállal kötődik Debrecen városához is, hiszen 1809-től itt élt, és ha kell, halt is. Szoktam is mondani, ha valaki egyszer a 39-esek sárga lobogója alatt szolgált, az mindig 39-es marad. Így mondhatom, hogy a festmény jó helyre került és haza költözött, oda, ahol tudják és értik, hogy mi az, amit jelképez a sárga zászló: becsület, bátorság, helytállás. Köszönjük, hogy ez a kép ide került és ígérjük, jó gazdái leszünk” - hangsúlyozta Varga István alezredes, a dandár parancsnokhelyettese, aki korábban a 39. zászlóalj parancsnoka is volt.

A műtárgyat dr. Farkas Sándor alezredes, a dandár parancsnoka és Lisznyai Lajos alezredes leplezte le. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Lippai Péter dandártábornok, a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság parancsnoka is. Az elköszönés rendhagyó módon zajlott, a 39-esek saját jelmondatával, amely így szól: „A 39-est nem szeretni kell, hanem tisztelni!”

A 39. gyalogezred történetéről további információk a www.39gyalogezred.hu weboldalon érhetőek el.