A fogpiszkálótól a helikopterig
Szöveg: Révész Béla | Fotó: Kismartoni Mátyás |  2021. május 19. 7:19A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak egyetlen, hatalmas íve van, amit nem lehet megtörni semmivel - vallja a Magyar Honvédség Parancsnoksága Logisztikai és Gazdálkodási Csoportfőnökség csoportfőnöke. Kaposvári László vezérőrnaggyal eddigi életútjáról, a jelen legnagyobb kihívásairól és a hadsereg teljes átalakulásáról beszélgettünk.
Hogyan kezdődött a pályafutása, volt minta a családban, aki miatt érdeklődni kezdett a hadsereg iránt?
Két nagybátyám is katona volt a családban, mégsem ők keltették fel az érdeklődésem a katonai pálya iránt, hanem a bátyám, aki viszont nem is katona, hanem rendőr. Ő volt az igazi minta a számomra. Az ő történetei, lelkesedése inspirált arra, hogy 1984-ben megkezdjem a tanulmányaimat a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. 1987-ben avattak tisztté, majd Székesfehérvárra kerültem, a hadtest javító üzembe, a későbbi MH 47. Fejér Javító Zászlóaljhoz, ahol először rakéta javító mérnök voltam, később rakéta javító szakaszparancsnok. Speciális szervezeti elem volt, a páncéltörő rakéták egész skálájával foglalkoztunk. 1996-ban a termelésirányító főnökségre kerültem fegyverzetjavító mérnökként. Másfél évvel később a termelési osztály vezetője lettem, akkor már századosként.
Hogyan lépett tovább?
Az őrnagyi rendfokozat elérése érdekében 1999-ben újabb tanulmányokat kezdtem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem logisztikai szakán. Közben a javító zászlóalj megszűnt önálló szervezeti elemként működni, gyakorlatilag beleolvadt az akkori kommendáns ezredbe. Megfelelő pozíció hiányában oda nem nagyon volt lehetőségem visszamenni, de felajánlottak nekem Székesfehérváron, az akkori Szárazföldi Parancsnokságon egy ellenőr tiszti beosztást. Innentől a pályafutásom gazdálkodási területen haladt tovább. Két év után kiemelt gazdálkodási főtiszt lettem.
Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt a szervezeti átalakítások nyilván az ön pályafutására is hatással voltak.
Az Összhaderőnemi Parancsnokság 2007-es megalakuláskor a Gazdálkodási Főnökség főnökhelyettesi beosztását kaptam meg. 2010-ben aztán létrejött a Honvéd Vezérkar, ahol a Logisztikai Csoportfőnökségen ajánlott logisztikai osztályvezetői beosztást Benkő Tibor vezérezredes, aki akkor a Honvéd Vezérkar főnöke volt. 2015-ben elvégeztem a vezérkari tanfolyamot, onnan csoportfőnök helyettesi, majd később megbízott csoportfőnöki pozícióba tértem vissza. 2019. január 1-jén megalakult a Magyar Honvédség Parancsnoksága (MHP), ekkor neveztek ki csoportfőnöknek a Logisztikai és Gazdálkodási Csoportfőnökség élére.
Mennyire leterhelt az ön által vezetett főnökség?
Hihetetlenül sokrétű munka a miénk, a katonák ellátásán túl, tréfásan azt szoktam mondani: a fogpiszkálótól a helikopterig gyakorlatilag mindennek az üzemeltetése, fenntartása hozzánk tartozik. A feladatok mennyiségének növekedését a létszám változása is jól jelzi. A vezérkari időkben a Logisztikai Csoportfőnökség nagyjából harmincöt fővel működött, az MHP-n már 123 fővel kezdtük meg a munkát. Hozzánk tartozik a logisztikai tervezés, a logisztika műveletek, a nemzetközi gyakorlatok logisztikai háttere, a NATO-tagságból adódó követelmények végrehajtása, az ellátás, üzemeltetés, az infrastruktúrával kapcsolatos feladatok nagy része, valamint a rendszerbe került eszközök életciklusának lekövetése is.
A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egy vadonatúj korszakot nyitott a Magyar Honvédség történetében. Mit gondolt, amikor először hallott a fejlesztési tervekről?
2016 nyarán találkoztam először a tervekkel egy zártkörű megbeszélésen. Egy olyan program volt, amelyről az első pillanatban látszott, mennyire komoly, és az is, mennyire komolyan veszik. Egy kristálytisztán, precízen kidolgozott fejlesztési tervet láttam, aminek révén lépésről-lépésre nyerjük vissza azokat a képességeket, amelyekre egy modern hadseregnek szüksége van.
Voltak a szakterületét illetően fenntartásai a program végrehajthatóságával kapcsolatban?
Egy pillanatig sem. Mi katonák alapvetően szkeptikusok vagyunk, de ez annyira meggyőző volt – és a mai napig az -, hogy az első perctől kezdve hittünk benne. Ilyen volumenű fejlesztésre még részleteiben sem volt példa. Kicsit úgy éreztük, hogy megfogták a kezünket. A Magyar Honvédségnek nincs olyan szegmense, amit nem forgatna fel - a szó legjobb értelmében - a haderőfejlesztési program. Egy-egy képesség területén talán jobb szinten voltunk, de alapvetően minden le volt maradva. Ne kerteljünk, a program előtt egy legatyásodott Magyar Honvédség volt ez, ahol napi szinten küszködtünk a túlélésért. Harminc-negyven éves technikai eszközökkel a modern kor harcait megvívni nem lehet. Most itt a lehetőség, hogy csodát hajtsunk végre. Egyetlen, hatalmas íve van a programnak, ezt sikerre kell vinni, más lehetőség nincs.
Milyen kihívásokat támasztott a program?
Ahogy mindenhol, a mi területünkön is szemléletet kellett váltanunk, hiszen a program révén a régi szovjet technikát a legmodernebb eszközökre cseréljük. Teljesen új kiszolgálási rendszerre kell áttérnünk, új struktúrával, új elemekkel, új feladatokkal, új megoldásokkal. Vadonatúj karbantartási, kiszolgálási rendszert kell kiépíteni. Ezt a mennyiségű és minőségű haditechnikát nem lehet a régi szemlélettel kezelni.
Mi az, ami jelen pillanatban kiemelt szegmense a szakmai feladatoknak?
Az előirányzatok tervezése és a felhasználás. Óriási felelősség van a csoportfőnökség vállán, hiszen a kormányzat által rendelkezésünkre bocsátott összeget maradéktalanul fel kell használnunk, az előirányzatokat tehát megfelelő módon, a szükségleteket maximálisan szem előtt tartva tervezzük meg. A beszerzés is nagy szakértelmet követelő, kiemelt terület. Bár a beszerzési eljárásokban megbízóként szerepelünk, azok gyakorlati részét külsős cégek hajtják végre, a szakmai hátteret minden tárgyaláson mi adjuk. Katonai szakmai szempontból a nemzetközi és a NATO-tagságból adódó műveletek gazdasági, logisztikai támogatása jelentik a legnagyobb kihívást. Pillanatnyilag a folyamatban lévő műveletek logisztikai támogatása a prioritás, de már a kiképzési események is kezdenek felpörögni, egyre több gyakorlatot és felkészítést tartanak.
Az új haditechnikai eszközök vonatkozásában hogyan készül a munkára a logisztikai állomány?
Amikor a „nagy vasak” bekerülnek a rendszerbe, addigra már rendelkeznünk kell egy olyan állománnyal, akik a következő kiképzők lesznek. A „train the trainer” szemlélet mentén dolgozunk, az alapállomány már a gyártástól kezdve részt vesz az eszközök tanulmányozásában. Egyébként minden nagyobb mértékű haditechnikai eszköz beszerzésnél van egy logisztikai csomag, így minden esetben már egy kiképzett állomány áll rendelkezésre a rendszerbe kerülés előtt.
Humán erőforrás tekintetében látható a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program eredményessége? Többen jelentkeznek a Magyar Honvédségbe?
Tizenhat szakma van a területünkön huszonkét anyagnemmel. Még mindig van olyan szakterület, ahol a humán erőforrás hiánya nehéz feladatok elé állít bennünket, de általánosságban igaz, hogy logisztikai területen mindig hiány van szakemberekből. Az, hogy valaki eljusson erre a szintre, hosszú tanulási folyamat eredménye. Az viszont kétségtelen, hogy az emberek sokkal nyitottabbá váltak a katonai pályával kapcsolatban a programnak köszönhetően. A fiatalokat nyilván vonzzák a korszerű technikák és ez a jelentkezők számában is tetten érhető, egyre többen döntenek közülük a katonai pálya mellett.
A pandémiás helyzet mennyiben befolyásolta az önöknél zajló munkát?
Voltak zökkenőink, de az egyenletes munkát ez szerencsére nem befolyásolta. A pandémiás helyzet elleni védekezés kapcsán több ezer katona dolgozik országszerte, hogy biztosítva legyen az ellátás, köztük a mi embereink is. Ami zavart okozott, az inkább a hazai és külföldi képzések elmaradása, de ezeket is minden esetben pótoljuk, ahogy a járványhelyzet lehetővé teszi.
Ha tíz év múlva tekintene vissza, mi az, amire a legbüszkébb lenne?
Ha a logisztikára gondolok: egy már meg is történt. Szentkirályszabadján az MH Logisztikai Raktárbázis megépítése óriási eredmény. Ezen túl a középtávú logisztikai fejlesztések maradéktalan teljesítése, a karbantartó képességek, a szállító kapacitás helyreállítása az, amit szeretnénk elérni. Rengeteg munka és rengeteg feladat áll még előttünk. Ha a személyes érzéseimet nézem, akkor édesapámra gondolok. Sajnos már nincs közöttünk. Nagyon szerette a katonákat, ő már azt sem érte meg, amikor ezredes lettem. A legbüszkébb az ő büszkeségére lennék. Ha most látna, szerintem madarat lehetne vele fogatni. Remélem, föntről azért figyel és lát mindent.
Tábornoki előléptetések a Sándor-palotában
2021. március 12. 17:41