A hadtörténelem az élet tanítómestere?

„A hadtörténelem elsődleges célja saját múltunk, saját történelmünk megismerése, amely nemzeti identitásunk fontos építőköve. Ahhoz, hogy hazafiaságunk tartalmat, mélységét nyerjen, megítélésem szerint ismerni kell néhány történelmi eseményt, földrajzi helyet és nemzeti kultúránk kiemelkedő alakjait” – fogalmazza meg Csikány Tamás. A hadtörténész elmondja, az NKE honvéd tisztjelöltjei, a leendő katonai vezetők számára a hadtörténelem azért fontos, mert arra is választ ad, hogy bizonyos történelmi események katonai vezetői miért döntöttek úgy, ahogy. „A hadtörténelem szakmai része a katonai gondolkodást cizellálja, többrétegűvé teszi, ezért nevezik hadművészet-történetnek.”

A hadviselés művészete ősi, az emberiséggel szinte egyidős tudomány. Általános törvényszerűségei örökké érvényesek, a mesterséges intelligencia korában is. „Szun-Ce időszámításunk előtt élt hadvezér A háború művészete című háromkötetes, klasszikus hadtudományi műve egyszerre tekinthető politikaelméleti, filozófiai és pszichológiai alkotásnak. Útmutatást ad a hadviseléshez, a helyes kormányzáshoz, a konfliktuskezeléshez és az érdekérvényesítéshez egyaránt. A több mint 2000 évvel ezelőtt született alkotás a mai napig a stratégiai gondolkodás alappillére, taktikáit az élet számos területén tanítják és alkalmazzák.”

Az Y, Z, Alfa generáció és a hadtörténelem

Egyre nehezebb rávenni a diákokat az olvasásra. Egy hadtörténeti monográfia vagy Hadik-életrajz, legyünk őszinték, nem feltétlenül kelti fel az Y vagy a 2000 után született Z, illetve a 2010 után született Alfa generáció érdeklődését. Egy film viszont, ha hiteles, látványos és akciódús, más eszközökkel, de minden korosztály számára megfelelően tudja érzékeltetni a főhős elhivatottságát, dilemmáit, cselekedetének miértjeit.

„A történelmi filmeknek rendkívüli jelentőségük van, hiszen direkt módon közvetítik a tudást. Egy jó film, egy jó könyvhöz hasonlóan, kontrasztot is teremt, a legnagyobb drámaiság közepette megnevettet, hiszen a valóságban is – nem csupán katonaként – bizonyos helyzeteket sokszor csak derűvel, jókedvvel lehet túlélni. Jó példa erre a Hadik című film” – hívja fel a figyelmet Csikány Tamás.

Az NKE egyetemi tanára hozzáteszi: a mozgalmas akciófilm, meglátása szerint, elsősorban általános és középiskolásoknak készült. Eseményei véresen komolyak, ugyanakkor megmutatják: a huszárok küldetésüket lehetőségnek, az élet ajándékának fogták föl. Úgy gondolták, társaikkal együtt egy kockázatos katonai akcióban részt vállalva lehet, hogy halál – de ha túlélik, óriási dicsőség – lesz osztályrészük.

„Oktatói tevékenységem során megtanultam, ahhoz, hogy a középiskolát végzett korosztályt megnyerjem a saját tantárgyamnak, alkalmazkodnom kell. Meg kell ismernem a világukat, követnem kell az érdeklődésüket, meg kell értenem, honnan és hogyan szerzik be az információkat. Ha megértjük, hogy számukra a gyors váltásokkal teli képi világ az elsődleges, akkor nem kérdés, hogy egy-egy lendületes történelmi film a tananyag részévé válhat.”

Huszárvirtus – magyar virtus?

„Minden történelmi kornak megvannak a jellemző fegyvernemei, adott esetben huszárok, tüzérek, gyalogosok. A huszárok lovas csapatnem, fő feladatuk a portyázás, a felderítés, és ha lehetőségük van rá, az ellenségen való rajtaütés, fogolyszerzés, hadisarcszedés. Amikor a huszáralakulatokat elkezdték szervezni, még a hadtudósok is azt vallották, ez a műfaj kizárólag a magyaroknak áll jól, ők tudják igazán jól csinálni” – magyarázza az NKE korábbi tudományos rektorhelyettese. A huszárság a XVII–XVIII. századtól válik speciálisan magyar csapatnemmé, holott eredete nagy valószínűséggel a Balkánra nyúlik vissza. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésével a XV. században a Balkánon alakultak először könnyűlovas csapatok, amelyek később megjelentek a Habsburg Birodalom területén is.

„Nincs lehetetlen! – ez a legfontosabb üzenete Hadik tettének, illetve a róla készült mozifilmnek” – hangsúlyozza Csikány Tamás. „Ha bármilyen katonai feladat kapcsán a legkisebb remény is van annak végrehajtására, akkor azt végre kell hajtani! Zrínyi Miklós (a szigetvári hős dédunokája) jelmondata volt: Sors bona, nihil aliud, azaz Csak jószerencse kell, semmi más! Ám ezzel kapcsolatban azt is el szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy maga Zrínyi is úgy gondolta, szerencséje csak annak van, aki mindent meg is tesz annak érdekében, hogy szerencséje legyen!”

Hadik András tábornok (is) mindenre kiterjedő előrelátással, a lehetséges nehézségeket és azok megoldásait előre megtervezve készült a küldetésére. Ez a hozzáállás minden katonai vezető számára örök érvényű, a drónok korában is. Az információszerzés, a tájékozottság, a helyzethez alkalmazkodó döntések meghozatala mind-mind a tehetségről és a hozzáértésről tanúskodnak. Egy jó katonai vezető ugyanúgy ismeri a szabályokat, mint bárki más, de egy háború olyan szituációkat teremtő esemény, amelyre nem lehet felkészülni, sokszor improvizálni kell, és a tudást kreatívan alkalmazni. Azok a tábornokok voltak sikeresek, akik nem a sablonokat követték, hanem új megoldást alkalmaztak az adott helyzetben.

„Ezért nem kis nemzeti büszkeséggel emlékszünk Hadik Andrásra, aki elnyerte a Habsburg Birodalom legmagasabb katonai beosztást, az Udvari Haditanács elnöke lett, azaz élt a kapott lehetőségekkel, és bizonyíthatta rátermettségét. Talpig becsületesen, az uralkodóhoz, Mária Teréziához hűségesen élt és harcolt” – nyomatékosítja Csikány Tamás.

A híres huszárcsíny

„Mai szaknyelven azt mondanánk, hogy Hadik András – aki az osztrák örökösödési háború alatt (1701–1714) alezredesi rendfokozatból tábornokká küzdötte fel magát – egy ötnapos, kizárólag katonai célú vállalkozás keretében, öt-hatezer emberrel végrehajtotta az európai történelem legismertebb rajtaütését.”

Cselekedete nem befolyásolta a XVIII. század legnagyobb katonai konfliktusának, a hétéves háborúnak (1756–1763) a végkimenetelét, a híres huszárcsínynek nem lett hosszú távú politikai eredménye. Nem foglalta el az ellenséges fővárost, de behatolt Berlinbe és hadisarcot szedett. Tette ezt azzal a kizárólagos céllal, hogy a várostól nyugatra állomásozó porosz főerőt elvonja a szövetséges franciáktól, ezzel kedvezőbb helyzetet teremtsen a Habsburgok számára – engedett bepillantást a részletekbe Csikány Tamás. A kifejezetten veszélyes vállalkozás során Hadik tábornok kizárólag ellenséges területen haladt át, miközben gondoskodnia kellett az emberei (és a huszárok lovainak) élelmezésről. Figyelnie kellett a folyamatos felderítés mellett arra is, hogy olyan utakon haladjon a lehető legnagyobb titokban, ahol észrevétlen marad, hiszen meglepetést akart okozni a poroszoknak, ugyanakkor ebbe még egy lőszerraktár megsemmisítése is belefért. Összességében egy fantasztikus katonai vezetői teljesítménynek lehetünk tanúi.

A film hitelessége

„Szakértőként – elsőként a forgatókönyv olvasása kapcsán – nagyon sok javaslatot tettem arra vonatkozólag, hogy a XVIII. századi katonai szokásokhoz, módszerekhez igazítsuk a Hadik című filmet. Az volt a célom, hogy az egyenruhától a felszerelésig, a katonai mozgásoktól a vezényszavakig, minden részlet – olyan mélységig, amennyire csak lehetséges – közelítsen a hiteleshez. Számomra nagyon fontos, hogy a huszárok tényleg úgy néztek ki, úgy vágtáztak, úgy sorakoztak fel, ahogyan a filmen látható. Mindazonáltal én tudom a legjobban, hogy a film helyenként történelmileg nem feltétlenül hiteles, de kiemelném, nem is ez volt a cél!” – mondja Csikány Tamás.

A hiteles történelmi tényektől való eltérés a mozi műfaji sajátosságaiból fakad, ugyanakkor lehetőségünk van egy történelmileg minden apró részletében hiteles filmet is megtekintenünk, ez A Hadikok című, Hevér Zoltán által rendezett dokumentumfilm. „A két filmet együtt, egységben kell kezelnünk, Szikora János, a Hadik film rendezője is hangsúlyozta, a két alkotás elválaszthatatlan egymástól, érdemes először a tudományos ismeretterjesztő dokumentumfilmet, majd a mozifilmet megnézni, a két alkotás együtt fogja megadni a történelmi hitelességet és a nézőnek a kívánt élményt nyújtani.

A Hadik egy mozifilm, annak minden előnyével, esetleg hátrányával. Mivel az elkészült mozifilm értékrendszere közelít ahhoz, amit én gondolok a történelemről, a hazafiaságról, a fiatalok érdeklődésének felkeltéséről, örömmel vettem részt készítésének folyamatában, különösen úgy, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet képviseltem, képviselem általa, ami segíti intézményünk láthatóságát és emeli annak presztízsét.”

A cikk a Bonum Publicum 2023/5. lapszámában jelent meg.