A helytállás emlékműve

Mindössze 94 kilométeres volt az a frontszakasz az Isonzó folyó mentén, amelyen 1915 és 1917 között az olasz és az osztrák-magyar csapatok állásháborúba fagyva farkaszszemet néztek egymással, mígnem - tizenegy sikertelen olasz támadás után - a caporettói áttöréssel megszűnt a stratégiai jelentősége.

Addig azonban mindkét fél óriási áldozatot hozott: Olaszország több mint egymillió, míg a Monarchia 550 ezer katonát veszített.

A tizedik isonzói csata után a Gorizia feletti uralgó magaslat, a Monte San Gabriele vált a legsúlyosabb harcok színterévé, a stratégiai hely védelmét a magyar királyi Honvéd 20. gyaloghadosztály kapta feladatul.

A gyaloghadosztályt alkotó négy honvéd gyalogezred (a budapesti 1., a debreceni 3., a nagyváradi 4. és a székesfehérvári 17. ezred) katonáiból álló hadosztály a harcok során állományának a felét elveszítette, de sikeresen védte meg a hegy oldalában kialakított, szinte védhetetlennek tűnő állásait az olasz támadásoktól, ezzel megakadályozta a front összeomlását, és az utolsó, szinte hihetetlen erőfeszítéssel lehetővé tette a caporettói áttörést.

A történelmi helyszínen, Olaszország és Szlovénia mai határán, Nova Goricában avatta fel Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Matej Tonin, szlovén védelmi miniszter november 2-án azt az emlékművet, amelyet a hősi halált halt magyar katonák tiszteletére állítottak.

A Monte Santora (Sveta Gora) vezető úton, a Nemzetek Parkja részeként létrehozott alkotás annak a térségnek a középpontjában helyezkedik el, ahol a Monte San Gabriele-i véres csaták lezajlottak.

A monumentális emlékműben az út corten (acél-réz ötvözet) lemezek között halad. Az északi fal erősen földdel takart, a déli ezzel szemben mindkét oldalról megközelíthető. A falak közötti járat szűkössége a lövészárkok kilátástalan világának érzetét kelti a látogatóban. A déli falon magyar katonák perforált sziluettjei láthatók, amelyeken áthatol a fény, így az árnyékok a nap folyamán folyamatosan változnak, haladnak a térben. A lövészárkon át húzódó út a szabadba vezet, ahonnan lenyűgöző látvány tárul a látogató elé a Goriziai-síksággal, a Solkan-híddal és a Sabotin-heggyel, de kivehető erről a helyről is környék másik emblematikus helyszíne a Doberdó fennsík is.

Az emlékmű középső részében kialakított részen egy magyar tölgy növekszik, amely életben tartja az összes elesett magyar katona emlékét, egyben hirdeti az életet és az újjászületést. A koncepcionális emlékhely magában foglalja a Svetozar Boroević tábornoknak (az isonzói hadműveletek irányítójának) szentelt „Park oddiha in razmisleka” (Pihenés és elmélkedés parkja) nevű, már meglévő I. világháborús emlékparkot is.

Az első világháborúban az isonzói csaták megdöbbentően súlyos veszteségeket okoztak a szembenálló feleknek, nem véletlenül illették az ottani frontvonalat a „poklok pokla” névvel. A magyar katonák helytállását megörökítő alkotás méltó módon tiszteleg a hősök előtt. Egyszerre emlékeztet a háborúk borzalmaira, és teszi lehetővé, hogy leróhassuk tiszteletünket a hősök előtt.

A Nagy Háború isonzói csatáit a Katonai Filmstúdió, „Tizenkét pokol" című dokumentumfilmje dolgozza fel, és vezeti végig a nézőt az 1915 júniusától 1917 októberéig lezajlott tizenkét csata eseményein.

 Infografika: Hovári Éva