A hitelesség jegyében

Az 1943 eleji Magyar Királyi Honvédség elvonult csapatainak lehető legpontosabb megjelenítésére törekvő katonai hagyományőrzők - a járványügyi helyzetre való tekintettel - mindössze egy tucatnyian, a korabeli menetek szabályait betartva teljesítették a kijelölt menettávot, így emlékezve a Donnál kötelességüket híven teljesítő honvédekre.

A harmincnégy kilométeres távot csaknem tíz óra alatt teljesítették a résztvevők, akik a pákozdi Doni Emlékkápolnánál is tartottak egy rövid megállót. A raj beérkezése után, néhány perc alatt menetöltözetről (az ahhoz előírt málhát letéve) díszöltözetre váltott, bemutatva, hogy nem csak a korabeli előírásoknak megfelelően elkészíttetett lábbelikben lehetséges ekkora távolságot megtenni, de a menet körülményei között – megfelelő felszereléssel és kiképzettséggel rendelkezve – is lehetséges a korabeli szabályoknak megfelelő díszelgést végrehajtani az emlékműveknél.

Az emlékkápolnánál a HM Katonai és Társadalmi Kapcsolatok Főosztály nevében dr. Tóth Gergely őrnagy és Magyar Gusztáv hadnagy helyezett el koszorút. A Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület képviseletében Babák László nyugállományú ezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Doni Bajtársi Szövetség és a Magyar Tartalékosok Szövetsége nevében pedig Lévai Miklós nyugállományú alezredes, Berdó Gábor Károly nyugállományú százados és Jásdi Balázs, a doni emléktúra ötletgazdája hajtott fejet. A 21 évvel ezelőtt induló emléktúra főszervezője elmondta: nagy eredménynek tartja a mára ilyen szerteágazó mozgalommá terebélyesedett akkori kezdeményezést és külön öröm, hogy mára olyan autentikus végrehajtásra képes csapat is részt vesz benne, mint az Ugray Csaba koronaőr őrmester által vezetett raj.

Ugray őrmester a korszak alakijának, harcászatának és öltözeti előírásainak elismert szakértője. Átfogó tudása, folyamatos kutatási tevékenysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az 1943 év eleji Magyar Királyi Honvédséget a lehető legpontosabban jelenítsék meg a katonai hagyományőrzők. Mint az őrmester elmondta: a vírushelyzet miatt a tavasszal elkezdett és egész nyáron zajló hagyományőrző kiképzések nem folytatódhattak a honvédségi objektumokban. Csak a „túrázás” maradt számukra, amivel a menetteljesítményt, állóképességet fejlesztik, mindemellett a málházást is gyakorolják. A málha növelésével és a résztvevők fokozatosan növekvő megterhelésével igyekeznek utolérni a korabeli felszerelés súlyát. Minden túrával egyre többen merik kipróbálni a kapcát és egyre több pontos másolatú ing készül el. Megjegyezte: bár sok hagyományőrző rendre a visszavonuló, viharvert, szabálytalan ábrázolás mellett dönt („frontosnak” is nevezve azt), addig ők az áttörésig általánosan jellemző, katonásabb és feszesebb megjelenést biztosító felszerelést és a hozzá tartozó szervezettséget választották.

Néhány mondatban Berdó nyugállományú százados is köszönetet mondott a menetgyakorlat résztvevőinek, mint fogalmazott: teljesítményükkel méltó emléket állítanak a Donnál harcoló magyar honvédeknek.

A megemlékezést követően, a raj menetöltözetre váltott és folytatta az emlékmenetet.