„A jelenlét lényeges eleme, hogy terheket vegyünk le a katonákról”

Mikor érkezett az alakulathoz?

Szeptember 6-án volt az első munkanapom. Az első héten egyszer megfordult a fejemben, hogy szükség van-e itt rám, de az események magukkal ragadtak és attól kezdve nem volt olyan nap, hogy azt mondtam volna, most fölöslegesen jöttem be. Mindig volt valami olyan személyes találkozásom, hogy tudtam: ezért kellett aznap bejönnöm.

Hogyan érzi magát az ezrednél?

Mindenki szeretettel fogadott. A parancsnok úr hozzáállása több is, mint támogatás. Úgy látom, hogy ez egy kicsi alakulat és szeretnek mindent tökéletesen csinálni. Itt emberileg tényleg mindent megkapnak a katonák. Mégis az volt az érzésem, hogy örülnek, hogy itt vagyok, mert pásztor nélküli nyáj volt ez.

Milyen újdonságokat hozott az életébe az itteni szolgálat? 

Az életem teljesen megváltozott, és nem csak az alakulatnál való szolgálat miatt, hanem a lelkipásztori szolgálatba való visszatérésem miatt is. A személyes lelkipásztori metódusomban azt hiszem, a korábbiakhoz képest nem fog változni semmi. A plébániákon is ugyanezt próbáltam megélni, hogy személyes kapcsolataim legyenek. Ez a legfontosabb: legyen egy emberi kapcsolatom a katonákkal, hiszen az emberi dolgainkat tudja az Isten megszentelni. Azt gondolom, hogy itt az alakulatnál más dolgom nincs is, csak a feltámadott Krisztus személyét képviselni.

Milyen feladatokat lát el egy tábori lelkész egy alakulat életében?

A tábori lelkészi szolgálat lényege, hogy a katonák, a katonák hozzátartozói, a honvédelmi alkalmazottak és azok hozzátartozói számára az egyház szolgálatát elérhetővé tegye. Ez alatt azt értjük, hogy ha egy katonának a családjában haláleset történik - például meghal a nagyszülője - akkor, ha ő úgy gondolja, és megkeres, én elmegyek oda, ahova szükséges, és elvégzem a temetési szertartást. Mindez vonatkozik a különböző szentségek kiszolgáltatására is. Tehát ha katona családba kisbaba születik és igénylik a keresztelést, a tábori lelkész elvégzi. Ha két fiatal katona itt megismerkedik, de ha csak az egyikük katona a másik civil, igény esetén a tábori lelkész akkor is összeadja őket. Ha a katona nagymamája meg szeretne gyónni karácsonyra, akkor én felkeresem őt, meg fogom gyóntatni és megáldoztatom. A lényeg az, hogy a tábori lelkészi szolgálat a plébániai lelkészi szolgálattal ellentétben nincsen területiséghez kötve, akár alakulatok között is mozoghat a tábori lelkész. Ha személyes kapcsolat alakul ki, az egyházi szolgálat elvégzésére felkérhetik. Belső fórumot kell biztosítani, hogy ha valakinek felekezettől vagy világnézettől függetlenül van valami öröme vagy problémája, akkor azt meg tudja beszélni. Úgy szoktam mondani, hogy a tábori lelkész felé nincs rossz kérdés és nincsen olyan probléma, ami kicsi. Hozzá tartozik a szolgálathoz még a megemlékezésen való imádságok és katekézis (hittan) megtartása. Ez viszont az adott katonának a lelkiismereti szabadságára van bízva, hogy a tábori lelkész szolgálatát igénybe veszi-e, vagy sem.

Mennyire sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítani a katonákkal e rövid idő alatt?

Szerintem jó úton járok. Azt szeretném, hogy ne azért tiszteljenek az emberek engem, mert reverenda van rajtam, hanem az emberi mivoltom miatt. Nekem az a hivatásom, hogy lelkipásztorként tevékenykedek. Egy tábori lelkész pedig ugyan úgy szolgálatot teljesít egy alakulatnál, mint akinek az a képzettsége, hogy tud robbanótesteket hatástalanítani. Ha idejönnek hozzám, akkor én, illetve rajtam keresztül az Isten tudja hatástalanítani a bennük lévő feszültséget. Az én szolgálati beosztásom, feladatköröm nem az, hogy járőrbe menjek, hanem hogy akiknek igényük van az Istennel való személyes kapcsolat megélésére, azoknak lehetőséget biztosítsak. A jelenlét egyik lényeges eleme, hogy terheket tudjunk levenni a katonákról.

Először volt karácsonyi szentmise az Irinyi János laktanyában. Hogyan élte meg itt az adventi készülődést? Mit üzenne karácsony alkalmából a katonáknak?

Az adventi gyertyagyújtások - melyekre péntek délelőttönként került sor - az érkezésemet követő első szervezett lelkiprogramok voltak. A meghirdetésében is segítséget kaptam, ez már egy pozitív jel volt, hogy lesznek olyan katonatársak, akikkel együtt készülünk karácsony ünnepére. Hétről-hétre összejöttünk azokkal, akiknek erre igényük volt és a szolgálati beosztásuk engedte. A szentmisét inkább karácsony-váró, elővételezett karácsonyi szentmisének nevezném. Az alakulatért és hálából ajánlottam fel ezt a misét. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ide küldött, Istenszerető és kereső emberek közé. Azt kívánom minden katonának, hogy karácsony éjszakáján éljék át az ünnep misztériumát, a szívükbe szülessen meg a krisztusi szeretet.