A katonafegyelem érték a színházban is
Tinódi díjat kapott a fehérvári alezredes
Szöveg: Gyimóthy Levente | Fotó: Révész Csaba, Kutassy László | 2021. június 5. 12:03Akadnak kivételes tehetségű katonák, akiknek nem jelent gondot a mundért olykor színpadi jelmezre cserélni: járni várost, vidéket, kiművelt emberfőt nevelni, ahol csak lehet. Szabó Miklós alezredes is ilyen ember. Méltatják is kultúraszervező, a honvéd és a civil művelődés erősítésében végzett munkáját. A honvédelem napja alkalmából Tinódi Lantos Sebestyén díjjal ismerték el tevékenységét. A díjra parancsnoka, Vokla János ezredes terjesztette fel és Budapesten, Benkő Tibor honvédelmi minisztertől vehette át.
Szabó Miklós alezredes a fehérvári MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred Összhaderőnemi Informatikai Főközpontjának alegységparancsnoka. Katonadolgai mellett mindig is vonzotta a művészet. Műszaki főiskolásként Mészáros Márta filmjeiben statisztált, később már a fehérvári színházban is. Ma parancsnoki teendői mellett a város szabad színházának programjait igazgatja.
Jogosan merül fel a kérdés: hogyan lehet a honvédséget a színjátszással összeegyeztetni? Lehet. A két terület ebben az esetben egymást kiegészítve működik. A színjátszás nagy önfegyelmet és rendszeretet kíván, ugyanazt, amit a honvédség is megkövetel. Ugyanakkor a színházi lét velejárója - az érzékenység és empátia - jól jön a honvédségi mindennapokban, amikor vezetőként emberi és szakmai nehézségekkel szembesül.
Szabó alezredes előtt 1985-ben, felesége révén nyílt ki a színházi világ, aki már akkortájt a Videoton színpadán lépett fel. Először csak a hangosításért, világosításért felelt, majd 1987-ben egy Széchenyi István életéről szóló darabban alakított őrült katonatisztet, akkor még beugróként. A rendező alkalmasnak találta a pályára és nem csalódott benne. Miközben sorra jöttek az újabb szerepek, a világ és benne a színjátszó csoport háttere, működése is átalakult: a rendszerváltáskor a fehérvári Szabadművelődés Háza fogadta be társulatukat, innentől datálható Szabad Színház elnevezésük is. A nívódíjas társulat az ország egyik legszélesebb színészkorosztályt tömörítő, független társulata.
„Szeretek vidám darabokban játszani, hiszen ezek az azonnali reakció világát jelentik. A szomorúaknál viszont a dermedt csendből lehet sejteni: átment, célt ért az üzenetünk” – mondta Szabó Miklós.
Az alezredes egy színházi évadban olykor tíznél is többször fellép. Civil kollégáival 2014 óta játszik a város patinás főutcájában, az Igéző nevű helyen. Emellett vidékre is viszik előadásaikat. Sokszor hátrányos helyzetű településekre is eljutnak, ahol a leginkább érezhető a hála a társulat felé. Korábban színjátszó tábort is szerveztek Vajtán, az ismert fürdőfaluban, ahol ingyen játszottak a közönségnek, cserébe kellékeik leutaztatásáért. Ma a táborok már közelebb költöztek, a Velencei- tóra. Az eltelt évtizedek alatt számos fesztiválon is felléptek.
Az alezredes elmondta: legjobban a gyerekdarabokat szereti. Munkája okán adódnak néha váratlan helyzetek, ilyen volt a vörösiszap katasztrófa, amikor előadás közben kapott parancsot, hogy azonnal vonuljon be a laktanyába. Tevékenysége elismeréseként Tinódi Lantos Sebestyén díjat kapott, többszázan gratuláltak neki. Családja ugyancsak művészi vénával megáldott: a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanító felesége a Szabad Színház főrendezője, vezetője. Kisebbik fia a Mörk zenekarral járja a világot, a nagyobbik a Fehérvár TV szerkesztő-riportereként és a Szabad Színház egyik vezető színészeként is ismert Székesfehérváron.
„Most, hogy a pandémia lecsengőben van, új darabbal, a Mesteremberekkel készülünk bevonzani a rég látott színházba járókat és persze az új érdeklődőket is” – mondta a közeljövő terveiról Szabó Miklós.
