„A kellemes szórakozás a fürdőn fél gyógyulás”

Az 1867-es kiegyezéssel létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, amely több mint fél évszázadon át Európa egyik élen járó nagyhatalma volt. Korabeli források a dualista államot gyógyfürdő paradicsomnak hívták. „A Monarchia mintegy nyolcszáz, közülük Magyarország kétszáz gyógyfürdővel rendelkezett” – olvasható a könyvben. Karlsbad, Herkulesfürdő, Abbázia, Bártfa, Pöstyén, Trencsénteplic fürdőhelyek a luxus, a fürdői kényelem csúcsát jelentették. Az első világháború előtt „a fürdőre járás” életformává vált Magyarországon. A nyaralás és a gyógyulás szorosan össze kapcsolódott egymással. A makkegészséges emberek is vállaltak valamilyen kúrát. 1911-ben több mint háromszázezren gyógyították testüket és lelküket a magyar fürdőkben. A katonák szívesen fogadott vendégek voltak, sőt még kedvezményekben is részesültek. A hölgyek örömmel korzóztak a jóvágású katonatisztekkel.

A gyógykúra többnyire életmód-alakító, az otthonitól teljesen eltérő életvitelt jelentett pihenésben, mozgásban, étkezésben, társasági kapcsolatokban. Különösen fontos volt a fürdő-, levegő- és evőkúra. A nap rendszerint sétákkal megszakított gyógyvíz kortyolgatásából álló ívókúrával kezdődött, mégpedig zenekíséret mellett. „A magyar fürdőkön cigányzene, az ausztriai és csehországiakban inkább fúvós zene (sramli) járta.”

A zeneművek között felcsendült a keringő, a polka, de az indulók sem hiányoztak a repertoárból. Az előkelő fürdőhelyeken ékszer-, és divatboltok, valamint csemegeüzletek várták a tehetősebbeket. A bazárok megannyi emléktárggyal ejtették ámulatba a különlegességekre vágyó közönséget. A legkelendőbb portékák az emlék- és kúrapoharak voltak. „A kellemes szórakozás a fürdőn fél gyógyulás” – szólt a mondás.

A Kurhaus, azaz a gyógyház volt a társasági élet központja. Itt gyűltek össze a vendégek, ha sakkozni, biliárdozni, könyvet olvasni, vagy csak pletykálni szerettek volna. Társas rendezvények, hangversenyek, színházi előadások, tűzijátékok felejthetetlen élményt nyújtottak. A vendégek természeti szépségekben, történelmi emlékhelyekben gazdag vidékekre kirándulhattak, teniszezhettek, illetve hódolhattak téli sport szenvedélyüknek.

A katonazenekarok virágkorukat élték. „Karlsbadban, a Pupp Grand Hotel kertjében ezrek hallgatták a nagyhírű osztrák katonazenekarok művészi játékát. „A hajdani katonai-polgári fürdőélet romantikáját máig őrzi a Herkulesfürdői emlék örökzöld keringője, amelyet Pazeller Jakab, a császári és királyi kecskeméti 38. gyalogezred katonakarmestere szerzett még a háború előtt, 1902-ben” – írja a könyv. A fürdők számára fontos vonzerőt jelentett híres személyek látogatása. A vendégnévsor elolvasását egyetlen fürdővendég sem mulasztotta el.

Az „európai fürdők királynőjeként” emlegetett Karlsbad dicsekedhetett a legtöbb királyi és fejedelmi látogatóval. Számos híresség mellett Mária Terézia császárnő, Nagy Péter cár, XII. Leo pápa, a magyarok közül Arany János költő és Hadik András hadvezér is megfordult a világhírű fürdőhelyen. Ferenc József születésnapja (augusztus 18.) és a Monarchia-szerte megrendezett Anna-bál jelentették a fürdőszezon végét.

Krúdy Gyula hősnője így búcsúztatta a boldog békeidőket: „Olyan volt az életem, mint a majális… Kocsizni jártunk néha a környékbeli fürdőhelyre, amikor is karonfogva sétáltunk a platánok alatt, én fehér szalagos ruhában, nagy rózsaszínű kalappal a fejemen mint, egy álom… Álom volt a savanyúvíz szagú fürdőház, a vidéki tekintetes asszonyok, akiknek arcát többé sosem látom (…)”.