A kemény munka meghozta gyümölcsét

Reggeli testnevelés, hosszas menetelés, alaki foglalkozás, fekvőtámasz és felülés, ezek mind hozzátartoznak a honvédelmi tábor katonai keretéhez, amit nem sokaknak sikerül elsőre teljesíteniük, hiszen idegenek tőlük ezek az olykor fárasztó tevékenységek. Mindemellett a túlélő tábor sokszor a csapatmunka mellett az ügyességet is megköveteli a gyerekektől, hiszen a különféle kötözési technikák, a víztisztítás, a térképről való tájékozódás és a menedéképítési feladatok is szerepeltek a programban.

Jenes Hanna elárulta: a tábor elején nehezebben teljesítette a fizikai megmérettetéseket a többiekhez képest. Mivel nem akarta feltartani a tábortársait, inkább kimaradt volna a programokból. Szerencsére nem így történt, mivel egy kis rábeszéléssel, némi bajtársias unszolásra és egy nagy adag akaraterővel Hanna végül szépen helytállt minden feladatban.

Ahogy minden turnusban, Csobánkán is, az utolsó napon egyetlen táborozó kaphatta meg a vörös barettet, amelyet a táborparancsnok nyújt át a legügyesebb vagy a legtöbbet fejlődő fiatal számára. A tábor zárónapján – a táborparancsnok és a táboroztatók előzetes egyetértésével – Jenes Hanna fejére került a sapka, amelyet kemény munkával és kitartással szerzett meg.

„Büszke vagyok, hogy én kaphattam meg a vörös barettsapkát, de mindenképpen szeretnék még fejlődni” - árulta el Hanna, aki azt is megsúgta, hogy katona szeretne lenni. Bár a táborozók mindösszesen öt napot töltöttek együtt, mégis olyan barátságok köttettek, amelyeket nem felejt el az ember, főleg, ha a körlettársak gondoskodnak arról, hogy megünnepeljék a kemény, kitartó munka gyümölcsét, még ha az egy vörös barett képében tetszeleg is. Kérdésünkre, miszerint jövőre is jönne-e a honvédelmi táborba, csupán annyit válaszolt: „Mindenképpen jövök!”