„A közösségért való felelősségtudatnak kellett megerősödnie ebben az évben”
Szöveg: Ördög Kovács Márton | Fotó: Kismartoni Mátyás és archív |  2021. január 9. 8:02Az óév és az újév fordulója alapvetően összegzésre sarkallja az embert. Próbáljuk leszűrni az elmúlt időszak tanulságait, a jó dolgokat igyekszünk átmenteni az előttünk álló évre. Különösen egy olyan időszakban van nagy jelentősége az ilyen jellegű számadásnak, amikor globális szinten változott meg az eddig megszokott életünk és olyan kihívásokkal szembesültünk, amikre nem lehet igazán felkészülni. Az eseménydús és kihívásokban gazdag 2020. év összegzésére kértük fel Szilágyi Zsolt ezredest, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokát.
Ezredes úr, már egy hete az újévben járunk. Innen visszanézve, melyek voltak az elmúlt esztendő legfőbb kihívásai?
Az ezred, mint minden évnek, így 2020-nak is annak tudatában indult neki, hogy van egy alaprendeltetésünk: a közszolgálati tűzszerész feladatok végrehajtása, ami leginkább a megtalált robbanótestek beazonosítását, hatástalanítását, elszállítását és megsemmisítését jelenti. Ezt a feladatunkat szárazföldön és vízen egyaránt végezzük, így alapvetően erre vagyunk felkészülve minden évben. A tavalyi év, számunkra – a koronavírus-járvány mellett - egy plusz kihívást is jelentett, mert törzsfőnökünk, vezénylőzászlósunk és jómagam Afganisztánban teljesítettünk szolgálatot. Ebben az időszakban az ezred megbízott vezetői látták el a vezetői teendőket. Ekkor köszöntött be, mint mindenhová, az alakulat életébe is a koronavírus-világjárvány.
Magyarországon március első felében léptek életbe a koronavírussal kapcsolatos járványügyi intézkedések. Hogyan zajlott az addig tartó időszak, és milyen változásokat eredményeztek az intézkedések az alakulat életében?
Márciusig az addig megszokott rendben zajlott a munkavégzésünk: elláttuk alaprendeltetésünkből fakadó közszolgálati tűzszerész feladatainkat, a Magyar Honvédség alakulatainak, szervezeteinek tűzszerész támogatását, valamint a határvédelmi feladatokból adódó teendőket. Tavaly összesen 2026 robbanótesttel kapcsolatos bejelentés érkezett hozzánk, amiből 478-ra sürgősen, azaz azonnal kellett reagálnunk. Budapestre összesen 242 alkalommal vonultunk, megyei szintre lebontva a legtöbb riasztást, 448-at Fejér megyéből kaptuk. Szolgálatvégzésünk során tűzszerészeink közel 11 ezer négyzetméternyi területet vizsgáltak át műszeresen, robbanóeszközök után kutatva. 2020-ban 19 tonnányi robbanótestet kezeltünk. A naptári év napjainak számát is jócskán meghaladva, 564 alkalommal került sor a mentesített területekről származó robbanótestek hatástalanítására, a robbantásokhoz 1300 kilogrammnyi robbanóanyagot használtunk fel.
Márciusban nálunk is életbe léptek a COVID-19 miatt bevezetett rendszabályok, és a veszélyhelyzet kezelése alakulatunkra is plusz kötelezettségeket rótt. Már az első hullám idején is részt vettek katonáink a kiemelt objektumok őrzés-védelmében és biztosításában, mindezek mellett az ezred kivette a részét a Közös Akarat feladatainak végrehajtásából. A járványügyi rendszabályok betartása mellett, idén a szerb fél nélkül, de végrehajtottuk az IRON CAT 2020 hadihajós gyakorlatot is. Emellett megfelelő létszámot kellett biztosítanunk a NATO és EU missziókba, továbbá a járvány második hullámától kezdve jelen vannak katonáink több budapesti kórházban, egészségügyi végzettséget nem igénylő beosztásokban, valamint a rendőrökkel közös szolgálatot adunk több fővárosi kerületben. A szárazföldi határvédelmi szolgálat mellett tavaly egy tűzszerész járőrhajót és a hozzá tartozó kezelő személyzetet telepítettünk a Tiszára, így támogatva a rendőrség határellenőrző tevékenységét a déli folyami határszakaszon. Ezeket a plusz feladatokat úgy hajtottuk és hajtjuk végre, hogy az alakulat létszáma nem változott.
Csupán hallgatva az alakulatukra háruló plusz feladatokat, adódik a kérdés: hogyan tudták ezt a helyzetet logisztikailag megoldani úgy, hogy a leterheltség a fizikai fáradtságon túl, mentálisan is rak egyfajta terhet a katonákra?
Van a meglévő kapacitásunk, valós műveleti képességünk, amely a személyi állományból és a rendelkezésre álló technikai erőforrásokból áll. Ezeknek a műveleti képességeinknek a maximális kihasználásával, proaktív, innovatív alkalmazásával, valamint a személyi állomány pozitív és áldozatkész hozzáállásával, nagyszerű csapatmunkával voltunk képesek a 2020-as év kihívásaira megfelelő választ adni.
Említette a csapatszellemet. Nyilván a Magyar Honvédségen belül alapvetően van az emberekben egy erős hivatástudat, összetartás, bajtársiasság. Ettől függetlenül az elmúlt év mindannyiunk életét felforgatta és lelkileg is megviselte, miket tapasztalt az állományon belül ezzel kapcsolatban?
Ha a leterheltség növekszik, az állomány jobban elfárad, viszont, ha a katonáinknak megfelelőképpen elmagyarázzuk az elvégzendő feladatok fontosságát, motiváljuk őket és elismerjük munkájukat, át tudnak lendülni a nehézségeken. Emellett, ahogy említette, a hivatástudat és a bajtársiasság olyan plusz erőt ad mindannyiunknak, ami segít bennünket. Tudjuk, hogy a hazánkért, annak polgáraiért - köztük természetesen saját családtagjainkért - látjuk el a feladatainkat, ez óriási pluszt jelent. Ezek az együtthatók eredményezik azt, hogy alakulatunk katonái - ahogy a Magyar Honvédség egésze - lelkiismeretesen és tisztességgel teljesítik szolgálatukat az ország és a lakosság védelme érdekében. A járványhelyzetben kiemelten figyelünk a katonáink egészségének megóvására, amelynek alapja, hogy az egészségügyi előírásokat maximálisan betartottuk és betartattuk. Ennek is köszönhető, hogy állományunk minden esetben magas szakmai színvonalon tudta és tudja ellátni a különböző feladatokat, valamint, hogy megőriztük műveleti képességeinket. De hangsúlyozom, hogy mindez a katonáink pozitív hozzáállása nélkül nem valósulhatott volna meg.
Ez a pozitív hozzáállás, ahogy mondja, kihat a katonák egész éves teljesítményére. A korábban felsorolt feladatvégrehajtások közül melyiket emelné ki?
Nehéz kiemelni bármit is, mert mint már mondtam, az alakulat összes dolgozójának egész éves teljesítménye büszkeségre ad okot. Elmondhatom, hogy 2020-ban is jelentős sajtó- és társadalmi érdeklődés kísérte a tűzszerészek közszolgálati tevékenységét. A legnagyobb tömegű robbanótest – egy 1 tonnás amerikai légibomba – Ferencváros Csepelhez közel eső határán, az atlétikai stadion zárt építési területén került elő decemberben, amit a helyszíni hatástalanítást követően elszállították a katonák. Korábban júniusban került elő ugyanott egy 500 kilogrammos amerikai légibomba, amelyet ugyancsak helyben kellett hatástalanítani: két élesített gyújtószerkezetet távolítottak el a robbanóeszközből a tűzszerészek. Ugyanilyen típusú, 500 kilogrammos légibombára bukkantak decemberben földmunkák során, Taksony külterületén is, az eszköz szintén két élesített gyújtószerkezetet tartalmazott. Katonáink itt ugyancsak kiszerelték a gyújtószerkezeteket és elszállították a bombatestet. Különleges kezelést igényelt a júliusban, Bük külterületén talált 250 kilogrammos brit légibomba, melynek orr-és fenékrésze is rendelkezett gyújtószerkezettel, azonban az orrgyújtó anyaga erősen korrodálódott, ezért azt a helyszínen nem lehetett eltávolítani. A fenékgyújtó szerkezet kiszerelését követően a katonák mozgó rendőrségi biztosítással szállították az eszközt egy közeli homokbányába, ahol azonnal meg is semmisítették. Fontos kiemelnem, hogy a 2020-as évben a fejlesztések sem maradtak el: hadihajós katonáink vízre tették azt a két tűzszerész naszádot, amelyek teljeskörű felújításon estek át 2019 őszén. Egy közepes teljesítményű univerzális földmunkagép, egy Volvo Aries autóbusz és egy Rába H-14-es személyszállító terepgépjármű is érkezett hozzánk, emellett még egy korszerű, Mercedes-Benz típusú sebesültszállító gépjárművet is kapott az ezred.
Ezredes úr, engedje meg, hogy zárásként egy személyesebb kérdést is feltegyek önnek. Mi az a legfontosabb dolog, amely megfogalmazódott önben az elmúlt év tapasztalatai kapcsán?
Számomra a legfontosabb bizonyosság, megállapítás az, hogy oda kell figyelnünk egymásra, mivel felelősséggel tartozunk önmagunkért, a családunkért, a bajtársainkért, a hazánkért. Véleményem szerint a közösségért való felelősségtudatnak kellett megerősödnie ebben az évben, hiszen a koronavírus-járvány miatt sokkal nagyobb szükségünk volt arra, hogy odafigyeljünk egymásra.