A legjobb női katonasportoló

Mi kell ahhoz, hogy valaki az év női sportolója legyen?

Az elmúlt évben a hadseregbajnokság minden számában elindultam. A mezei futás 3000 méteres számában 5. helyezést értem el, a lőbajnokság női pisztoly számában egyéni negyedik és a párbaj csapatban első helyen végeztünk. A katonai háromtusában egyéni első helyezett lettem. Ebben a számban ez volt sorozatban a harmadik első helyezésem, ezt az eredményt megismételtem a rendvédelmi szervek országos versenyén és ott is megnyertem a háromtusa női számát. A Magyar Honvédség katonai közelharc bajnokságán karatéban és judóban első helyen végeztem, és elnyertem a legharcosabb női versenyző kitüntető címet is. Az év végén megrendezett erőemelő versenyen a súlycsoportomban első, az összetettben második helyet sikerült megszereznem.

Ahhoz, hogy valaki ennyi mindent csináljon, nagyon kell szeretni a sportot. Hol kezdődött ez a szerelem?

Az egri tanárképző főiskolára jártam testnevelési szakra és 2000-ben szereztem meg diplomámat. A tanítói munkát Mezőtúron, egy általános iskolában kezdtem, de a két év lejárta után nem hosszabbították meg a szerződésemet. Szolnokon, a sporttársaim a családtagjaik révén kapcsolatban voltak a honvédséggel és ők ajánlották azt, hogy menjek be a seregbe dolgozni. Felkerestem a toborzó irodát, és 2002. december 1-jével, honvéd rendfokozatban a szolnoki bázisrepülőtérre kerültem, az MH 34. Bercsényi Miklós felderítő zászlóaljhoz. Három évet és három hónapot voltam Szolnokon, majd áthelyeztek Debrecenbe tiszthelyettesi beosztásba élelmezési rajparancsnoknak, ahol egy évig dolgoztam. A következő helyőrség Székesfehérvár volt, ahol informatikusként zászlósi helyre kerültem kinevezésre. Itt szereztem tudomást arról, hogy Győrben megüresedett a testnevelőtiszti hely. Mivel a képesítésem meg volt hozzá, megpályáztam a beosztást. 2007. október 1-től neveztek ki és hatalmas tervekkel, elképzeléssel mentem az alakulathoz az új beosztásomba. Meg akartam mutatni azt, hogy nem csak egy katona nő vagyok, hanem a szakmai feladatok végrehajtásában kemény és következetes tudok lenni. 2007-ig csak szárazföldi alakulatoknál szolgáltam, ezért erre a területre volt rálátásom és nem igazán tudhattam, hogy az új egységemnél a testnevelést egy kicsit mostoha gyerekként kezelték. Ez a szemlélet az odaérkezésemet követően nagymértékben megváltozott. A változáshoz nagy segítséget kaptam a parancsnoki állománytól, nélkülük ezt nem tudtam volna végigvinni. A mindennapok szakmai munkája mellett jelentős segítséget kaptam a különböző versenyekre történő felkészülésekhez is. Nagyon sok kompromisszum kellett ahhoz, hogy a felkészülések rendben megtörténjenek. A parancsnokoknak a napi feladatok végrehajtásához szükségük van a katonáikra, tehát nehezen, esetleg mások munkaidejének kárára tudták csak biztosítani a sporthoz a beosztottaikat. A kompromisszumoknál sok esetben én is tettem engedményeket és aki nem tudott a szolgálati feladatai miatt részt venni a szervezett felkészülésen, azoknak egyéni felkészülési tervet készítettem. A felkészülésüket több esetben le is ellenőriztem. Úgy sohasem vittem el a versenyzőket az MH bajnokságokra, hogy nem győződtem volna meg a felkészültségükről. Az elmúlt évben az egység csapataival nagyon szép eredményeket értünk el. A lőbajnokságon és háromtusában az első, a mezei futásban a második és járőrben harmadik helyezést hozták haza a katonáink. Ennek lett az eredménye a 2008. évi pontverseny megnyerése és a vándorserleg Győrnek történő átadása. Úgy érzem, hogy az elmúlt évben sportolóként és testnevelőtisztként is a maximumot értem el.

Nemzetközi téren milyen eredményei vannak?

Viszonylag kevés helyre tudtam még kijutni, ezért nincs nagy nemzetközi tapasztalatom. 2006-ban Horvátországban vettem rész a katonai judo bajnokságon, itt 9. helyezést szereztem meg. 2007-ben, az Indiában megrendezett Katonai Világjátékokon szintén a 9. helyezést sikerült elérnem. Mindkét esemény nagy élményt jelentet számomra, mert szakmailag nagyon sokat lehetett tanulni a többi versenyzőktől.

A jövőben milyen tervei vannak?

Igyekszem a csapatvezetői feladataimra koncentrálni és elsősorban a civil versenyekre szeretném a hangsúlyt fektetni. A civil életben már 15 éve foglalkozom a judóval és ebben az évben az országos open bajnokságon a Masters kategóriában első helyezést értem el és ezzel jogot szereztem a május végén megrendezésre kerülő masters világbajnokságon való indulásra. Amit az elmúlt évben a két területen, mint sportoló és sportvezető csináltam, mára már úgy érzem, hogy hosszú távon nem folytatható. Elsősorban azért, mert a katonai előmenetelem szempontjából elengedhetetlen, hogy nyelvet tanuljak és azt követően sportpszichológiából szeretnék diplomát szerezni. A tanuláshoz viszont sok idő kell, és ezt csak az egyéb sport rovására tudom megtenni.