A legújabb kori nemzeti ébredés szereplői

Olyan, hozzánk hasonlóan nagy – történelmi, lovagi, katonai – múltú nemzetek esetében, mint a cseh és a horvát, a fejlett nemzeti érzés és a katonai múlt, a hőskultusz természetes módon adja a díszőrséget s annak nagyszerű voltát.
Mindezt még tovább táplálja a miénkkel csaknem egykorú – persze sajátos vonásokkal rendelkező – államalapítás, koronázás, a közös közép-európai múlt. Oda-vissza számtalan közös katonakiválóság, hős (husziták, Zrínyiek stb.), később pedig az Osztrák−Magyar Monarchia fűzött össze minket szoros szálakkal szlovén, szlovák szomszédainkkal.

Velünk együtt a csehek s a horvátok is – ha nem is azonos körülmények közepette – 1918-ban nyerték vissza nemzeti függetlenségüket, amelyhez a mai értelemben vett díszelgőegységeik története kötődik.

A cseheknél a volt német-római császári székhely testőrsége után 1918. december 7-étől egy gyalogszázad alkotta a díszőrség magvát. Ez is kimondottan várvédelmet látott el, ami persze magában foglalta a Hrad (királyi vár) szívében álló – 1919-ben köztársasági elnöki palotává kialakított – épületegyüttest is. A várgárda így vált kastélygárdává.
Feladatát 1939–1945 között a protektorátusi hadsereg zászlóaljaként, majd 1945–1948 között megint várgárdaként teljesítette − vagyis hasonló időszakot élt meg, mint mi.

Az 1950-es évektől volt különleges egység, rendkívüli zászlóalj, belső gárda, majd 1990-től újra várgárdaként szolgál a csapat. Egy része valóban várat véd (Hrad), másik része a pompás kertet (Zahrady).
Egyenruhájukat nem kisebb személyiség tervezte, mint Theodor Pistek jeles film- és jelmeztervező. Zömmel a keki-sötétkeki, acélos szürke, kék színeket, fekete oldalcsíkos pantallót, patentos zsebet, továbbá tányérsapkát, széles félcipőt részesítik előnyben. Zubbonyukat vállpánttól középgombig díszlő dupla díszzsinór emeli ki.

A csapat csak hivatásos katonákból áll, 2006-tól egy elitegységbe tartoznak, elöljárójuk a köztársasági elnök. Nemcsak felvonulási, ceremoniális, de szükség esetén vészhelyzeti műveletekre is képes alakulatot alkotnak.

Délidőnként zajló őrségváltásuk és -állásuk különlegesség a látványosságokban egyébként is bővelkedő Prágában. Mindamellett minden év májusában és júniusában nyílt napokat rendeznek – a nagyérdemű nem kis örömére.

A cseh díszőrség évente több mint négyszáz protokolláris eseményen, állami ünnepen, megemlékezésen vesz részt. Ugyanakkor számtalanszor mutatkoznak be külföldi díszelgőfesztiválokon, hiszen azokon mindannyiszor az országimázst erősíthetik.

A szlovák nemzetiségű katonák díszelgőténykedésük java részét a Magyar Királyság, majd az Osztrák−Magyar Monarchia kötelékében végezték. A trianoni diktátum után a csehszlovák időszak „brati slavájában", azaz „testvéri dicsőségében" kaptak helyet; ez volt a cseh-szlovák 318. őrszázad. Akkori székhelye Pozsony volt, s napjainkban is itt székel a jogutód szervezet. A hajdani koronázóváros már több éve nyújt találkozóhelyet a régió országaiban szolgáló díszegységek számára.

A szlovák díszelgőalakulat az önálló Szlovák Köztársaság megszületésének időszakához kötődik. A díszelgőegység 2001. augusztus 1-jén jött létre a köztársasági elnök díszőrségével együtt. Újabb esztendő múltán e két csapatból szervezték meg a Szlovák Köztársaság díszegységét.
Minden bizonnyal a közös múltnak köszönhető, hogy huszárosra sikeredett a díszegyenruhájuk, melyet magukra öltve látják el sokoldalú szolgálatukat, az állami protokoll előírásainak megfelelően, a pozsonyi Pálffy-palotából kialakított köztársasági elnöki székhely előtti szép téren vagy más helyszínen teljesítendő feladatok során. Egyúttal természetesen Pozsony kuriózumainak számát is gyarapítják.

Szlovén szomszédaink szintén köztársaságuk és fegyveres erőik protokolláris feladatainak végrehajtását bízzák a magas szinten professzionális díszegységükre. A szlovén díszelgők − akiknek elöljárói a köztársasági elnök és a vezérkari főnök − mindamellett gondosan ügyelnek katonai hagyományaik összegyűjtésére és megőrzésére. Érdekesség, hogy a szintén szomszédos olaszok tradícióival, jellegzetességeivel szemben inkább az osztrák, a monarchikus jellemzők játszottak közre saját stílusuk megtalálásában.

Elődeik a szlovén államiság kialakulásától az uralkodók díszkíséretét látták el, majd az osztrák birodalmi fennhatóság alatt a császári katonai keretek határozták meg létüket. Ezt követték a délszláv államformációk különböző alakulatai. A szlovén díszelgőegység 1991. június 24-én, a Szlovén Köztársaság önállósága és függetlensége kikiáltásának ünnepnapján mutatkozott be először nyilvánosan.
A különböző szintű hazai ceremoniális kötelezettségeken kívül a szlovének hagyományosan részt vesznek az évenkénti lourdes-i katonai zarándoklatokon; mi több, a római és a bécsi díszelgőfesztiválokon is rendszeresen szerepelnek.

A cseh, magyar s horvát katona rátermettsége, vitézsége a középkorban kiváltképp kitűnt: előbb a nagynémet, majd az oszmán birodalmi törekvésekkel szemben.

A Horvát Köztársaság fegyveres erőinek díszelgő zászlóalja szintúgy a függetlenség kivívását követően született meg. Valamennyi – egészen pontosan háromszáz – tagja hivatásos katona. Honor, védő, biztonsági, logisztikai és tengerészeti tiszteletbeli társaságokba szervezve szolgálnak 2000. szeptember 1-jétől.

Kár, hogy nincs légi is, mivel a 17. században  honfitársuk, Faust Vrancic találta fel az ejtőernyőt és hajtotta végre az első ejtőernyős ugrást!
Pártfogójuk Szent Bertalan.

Feljebbvalójuk a köztársasági elnök, közvetlen vezetőjük a vezérkari főnök. A horvátországi díszőröknél van déli (dalmát, velencei) hatás: reneszánszos bordó föveg és mellény, bő ujjú fehér ing és lándzsa. Látványosság a javából!

(Folytatjuk!)