Korának egyik legnagyobb hadvezére, a Lovagkirálynak is hívott I. (Szent) László király személyében olyan uralkodót tisztelhetünk, aki sokat tett annak érdekében, hogy Szent István munkáját befejezve megszilárdítsa a Magyar Királyságot és államiságot. Ennek is köszönhető, hogy nem egészen száz évvel a halála után szentté avatták. A lövészkatonák védőszentjeként is ismert királyról számos legenda, monda is fennmaradt. Szent László napján nézzünk most ezek közül néhányat.
„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. Kétségtelen édesatyja a nevezetes első Béla, a hírneves András király öccseura; alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott. Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni” – olvassuk Szent László 1192 után keletkezett legendájában.
Talán ennek is köszönhető, hogy László kultusza a halála után gyorsan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt ezt az egyház hivatalosan is megtehette volna. A kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla király adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód képviselői őt tekintették példaképüknek.
Számos monda is őrzi a Lovagkirály emlékét. „Erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára. Ám mikor látta, hogy kitüntető javakkal dicsekedhet, nem fuvalkodott fel gőgjében, nem foglalta el mások jogait ármányosan vagy erőszakkal, hanem a kapott jótéteményekért köteles hálát adva annak, aki megelőző érdemek nélkül szokta osztogatni a javakat, valahányat észrevett magában, Isten tiszteletének szentelte” - maradt fenn róla.
A Képes krónika szerint 1077-ben, „amikor a magyarok meghallották, hogy Magnus (Géza) király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes. Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
A mondak.blog.hu oldalon pedig az alábbi mondákat is olvashatjuk Lászlóról, aki négy évtizedes belső viszály után lett Magyarország királya, s kiváló uralkodói képességével, vitézségével kivezette a magyarságot a belső viszályokból és megmentette a külső ellenség támadásaitól.
Szent László pénze
A kunok éppen Kolozsvárott támadtak, a magyarok azonban megfutamították az ellenséget. Menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat. A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az őt üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra.
Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult: - Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam! És íme, csoda történt ekkor. A monda szerint minden aranypénz kaviccsá változott. E vidéken e különös köveket a nép Szent László pénzének nevez.
László megmenti a magyar lányt a kun vitéztől
A magyarok erdélyben üldözték a fosztogató kunokat. László király csapatával rögtön le is vágott 4-et közülük, majd észrevett egy kun vitézt, amint egy magyar lányt hurcol magával a lován, Utána is eredt Szög nevű lován. Mikor utolérte már csak egy lándzsányi hossz volt közte és a kun közt, de nem tudta beérni. Ekkor a lányra kiáltott, hogy rántsa le a lóról. Az úgy is tett, és a földön bírkózva harcolni kezdtek, a kun erős volt, László elvágta a kun inát, és megsebezte a nyakán.
Tordai hasadék
Szent László a kunok ellen harcolt az erdélyi Tordánál, de azok túlerőben lévén a királyt üldözőbe vették, és az feltekintett az égre, és a hegy hirtelen kettéhasadt. Nem tudták tovább üldözni a király megmenekült. A lova patkójának nyomai még ma is látszanak a monda szerint.
