A magyar katonai ejtőernyőzés úttörői

1938 nyarán a Honvédelmi Minisztérium körlevelet küldött ki az alakulatparancsnokoknak, amelyben tájékoztatta őket az ejtőernyős csapat felállításáról, és egyben - önkéntes jelentkezés alapján - fiatal tiszteket kért ejtőernyős szolgálatra.

A felhívásra jelentkezett 10 fiatal tisztet 1938. augusztus 16-ára rendelték fel Budapestre, a Mária Terézia laktanyába. A hadnagyok először vitéz Bertalan Árpád századossal találkoztak, akit már előzetesen kijelöltek az ejtőernyős kísérleti keret parancsnokává. Bertalan százados röviden közölte a jelentkezőkkel, hogy először repülő orvosi vizsgálaton kell részt venniük, és ha azon megfelelnek, Szombathelyen ejtőernyős ugrást kell végrehajtaniuk. Utána születik meg a döntés, ki kerülhet bele a kísérleti keretbe.

A kísérleti keret tisztjei Szombathelyen, egy Caproni Ca-101-es gép előtt (balról-jobbra): Kiss Zoltán hadnagy, Pataky Géza hadnagy, vitéz Bertalan Árpád százados, Tassonyi Edömér hadnagy és Majthényi Imre hadnagy.

A vizsgálatok után hét fiatal tiszt maradt a tízből: Kiss Zoltán, Lédeczy László, Majthényi Imre, Mátray Károly, Pataky Géza, Szokolay Tamás és Vértes Béla. 1938. augusztus 25-én a hét gyalogos hadnagy - vitéz Bertalan Árpád vezetésével - Szombathelyre érkezett. Másnap részt vettek az első szoktató repülésükön, ismerkedtek a rendelkezésre álló 15 darab különböző típusú ejtőernyővel.

1938. szeptember 2-án megtörténtek az első ejtőernyős ugrások Caproni Ca‒101-es típusú repülőgépekből. Az első csoportban négy fő ugrott: Majthényi Imre termikbe került, emelkedett, de rendben földet ért; Mátray Károly a földet érésnél eltörte a lábát; Vértes Béla szintén lábtörést szenvedett; valamint Pataky Géza épségben földet ért. A második csoportban ugrott: Kiss Zoltán, Lédeczy László és Szokolay Tamás, akik jóval szerencsésebbek voltak, mindenki sérülés nélkül, rendben földet ért.

1938. szeptember 9-én került sor Bertalan Árpád első ejtőernyős ugrására egy Ca‒101-esből. Még aznap megérkezett Szombathelyre a Bertalan által korábban kiválasztott húsz fő legénységi állományú katona. Másnap Bertalannal együtt végrehajtották második ugrásukat a keret tisztjei. Lédeczy László a második ugrása után kérte visszahelyezését az eredeti csapattestéhez, mivel nem tudta megszokni az ugrással járó izgalmakat. Bertalan teljesítette a kérését. A távozó Lédeczy hadnagy helyére Tassonyi Edömér hadnagy érkezett, aki megkésve jelentkezett a felhívásra.

1938. szeptember 11-én Szombathelyen az ejtőernyős kiképző keret hivatalosan is megalakult, a fennmaradt tablókép szerint állománya 18 fő: 5 tiszt, 12 tisztes és egy honvéd volt.

Az alapítók.

1938. szeptember 20‒21-én történtek a legénység első ugrásai, amelyek során egy bokatörés és egy agyrázkódás történt. Csordás Károly főernyője nem nyílt ki, de kinyitotta a tartalék ejtőernyőjét, így megmenekült. Bertalan azonnal tíz pengő jutalomban részesítette rátermettségéért. Szeptember 30-án volt Tassonyi első ugrása, csoportjában Czifra szakaszvezetővel, akinél az ernyő szintén nem nyílt ki, de neki is sikerült idejében mentőernyőt nyitnia, így Bertalan őt is tíz pengő jutalomban részesítette.

November 2-án végrehajtották az első kötelékugrást négy Caproni Ca‒101-es típusú szállító-repülőgépből 13 fővel.

A történet folytatása a 2018-ban, a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent, A magyar ejtőernyőzés 100 éve című kétnyelvű kötetben olvasható. A kiadvány megvásárolható  a Zrínyi Kiadó webshopjában.