A magyar ranger

A tanfolyam lényege dióhéjban az, hogy a jelöltek számot adjanak az ellenség mélységében folytatott kisalegység harcászati képességeikről, valamint bizonyítsák: komplex és különleges terhelés alatt is képesek szakszerűen vezetni alegységeiket. A képzés intenzív fizikai, tájékozódási és fegyverkezelési felmérésből, és három harcászati fázisból áll össze. Utóbbiak az eltérő terepviszonyokon alapuló technikákra, és átszivárgási módokra épülnek, komplexitásuk és dinamikájuk pedig lépcsőzetesen emelkedik. A Fort Benning erdős környezetében végrehajtott első fázisban jellemzően raj- és csoportszintű lesállások és reagálások során értékelik a jelöltek vezetői képességeit.

A második szakaszban - az Appalache-hegység déli lejtőin – a szakasz-szintű lesállások telepítése mellett sziklamászás, ereszkedés, hegyi sebesültkiemelés, és helikopteres kijuttatás a feladat. Aki ezeken a fázisokon az összetett értékelési skála alapján megszerezte a „megfelelt” parancsnoki értékelést, folytathatja a tanfolyam harmadik szakaszát. Itt Florida északi részének mocsaras vidékein kell többek között csónakkal és gyalogosan vízi átszivárgást, folyókon átívelő kötélhidak leküzdésével harcfelderítést, és rajtaütéseket végrehajtani. Az elit ranger tanfolyam záró szakaszában pedig olyan rajtaütés a feladat, amelyet időre, előzetes tervezés nélkül, jellemzően éjszaka kell kivitelezni, korlátozott élelmezéssel, és egyre intenzívebb alvásmegvonással. De vajon miként lehet egyáltalán eljutni magyar katonaként egy ilyen tanfolyamra?

„Korábban Koszovóban és Irakban szolgáltam amerikai katonákkal. Mivel régóta szerettem volna részt venni a ranger tanfolyamon, teljesítményem elismeréseként úgynevezett parancsnoki támogató okiratot kaptam. Szerencsére hazai elöljáróim is pozitívan álltak a tanfolyamhoz, így idén ősszel elvégezhettem ezt a speciális képzést. Noha természetesen komoly egyéni felkészülés és előképzés után lehet csak teljesíteni a tanfolyamot, így utólag azt mondhatom: mentálisan nem lehet rá felkészülni. A folyamatos, magas szinten tartott stresszhelyzet elviselésére csak a több éves szolgálat adja meg a megfelelő alapot. Nekem a Magyar Honvédség az elmúlt tíz évben biztosította mindezt” – vallja Pászthory Domonkos főhadnagy, aki aztán részletesen is beszélt a ranger tanfolyam nehézségeiről. Tapasztalatai szerint a kurzus nehézsége nem a harcászati szint összetettségében rejlik, hanem abban, hogy minden feladatot olyan külső nyomás, terhelés közepette kell végrehajtani, ami sehol máshol nem jellemző.

„A terepgyakorlatok rendszerint hajnali öt órakor kezdődnek, és a járőrbázis telepítését követően hajnali kettő-három körül érnek véget. Átlagosan ötven kilogramm súlyú felszerelést kell magunkkal vinni. Enni csak a nap elején és a végén lehet, ám a 2000 kalóriás készétel messze nem fedezi a napi energiaszükségletet. A feladatok közben rendszeresek a különböző ellenséges lesállások, de például a vízi átszivárgást is ellenséges harctevékenység közepette kell végrehajtani. Az adott napi harcászati végrehajtás a nehéz terepviszonyok között folyamatos. Mindezek ellenére nálam nem voltak olyan mélypontok, mint amilyenekre számítottam. Ez nagy részben a jó csapatmunkának köszönhető: gyakorlatilag egymást vittük végig a tanfolyamon” – mondja a főhadnagy. Másképp persze ez nem is lehetséges, mert ahogyan a ranger mondás szól: a „megfelelt” parancsnoki értékelést a társak szerzik meg neked. Az értékelésnél ugyanis a csapatmunkát, az önzetlenséget, a tenni akarást a raj-szintű bajtársak „társértékelése” méri.

„Nekem szerencsére sikerült megtalálnom a saját szerepemet a raj dinamikájában. Néha a tervezésben, parancsnoki munkában segítettem - köszönhetően annak, hogy korábban elvégeztem a Harcoló Századparancsnoki Előmeneteli Tanfolyamot (Maneuver Captain's Carreer Course - MCCC) képzést, máskor pedig a közepes géppuskát és az extra lőszert cipeltem. Éjszakánként, öntudatlanabb pillanatainkban gyakran egymást vezettük, segítettük. Végül sikerült minden fázist első nekifutásra teljesítenem, mely a tizenöt fős kezdeti csoportunkból további három katonának sikerült” – meséli a századparancsnok.

A ranger tanfolyam alapvetően hatvankét napos – ennyi idő alatt azonban a résztvevők körülbelül húsz százaléka képes csak elvégezni. Az egyes fázisokat meg lehet ismételni, ám a végleges lemorzsolódás így is jelentős: az utóbbi évek statisztikája alapján több, mint ötven százalékos. „Az amerikai hadseregben pozitív példát jelent, hogy a ranger végzettségű tisztek, altisztek és legénységiek nem csupán a Ranger Ezred három zászlóaljában, hanem a hadsereg minden gyalogsági alakulatában megtalálhatóak eltérő számban. Ezáltal képesek a tanfolyamon megszerzett tudásanyagot, bajtársias szellemiséget és töretlen akaraterőt a saját alakulatuknál is képviselni. Nekem is ez lesz a küldetésem a saját helyőrségemben” – zárja a beszélgetésünket a magyar ranger.