A megbékélés hírnöke

– A doberdói magyar kápolna az egykori ellenfeleknek, egyúttal minden népnek is hirdeti a megbékélést, emléket állít az emberfeletti szenvedést kiállt katonáknak. Feleleveníti a történelmet, és a tanulságok levonására késztet. Az otthoniak számára ugyanakkor annak külön üzenete van, hogy ez a kápolna civil összefogás eredményeként újult meg. Azok a baráti társaságok, civil szervezetek ugyanis, melyek e nemes ügy szolgálatába álltak, önzetlenül dolgoztak, s íme, eredményre jutottak. Õk a saját közvetlen érdekeiken túltekintő közösséget, kis szigeteket képeznek a magyar társadalomban. Mint a kápolna újjáépítésében, úgy Magyarországon is arra van szükség, hogy az ilyen szigetek – a tisztesség, önzetlenség, cselekvés kis körei – még többen legyenek, és megtalálják egymást – monda a köztársasági elnök az avatási ceremónián, melyen – mások mellett – megjelent Tömböl László vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

Sólyom László később megtekintette a közeli Monte San Michele-n kialakított háborús emlékhelyet, ezt követően Fogliano Redipuglia községbe utazott, ahol előbb az olasz, majd az osztrák–magyar első világháborús katonai temetőt kereste fel.

A Visintiniben most felavatott apró imaházat még 1918-ban kezdték építeni magyar katonák. A háború azonban véget ért, így a kápolna a közelmúltig befejezetlenül árválkodott. Megmentéséért civil szervezetek – egyebek mellett az Isonzo Baráti Kör, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete – fogott össze. A szükséges engedélyek beszerzése után a szakemberek 2008 októberében kezdhették meg a felújítási munkát, melynek teljes költségét a Széchenyi Tudományos Társaság állta, az Újfehértó Városért alapítvány segítségével, tisztelegve a szabolcs-szatmár-bereg megyei település huszonhét doberdói hősi halottja előtt.

Fotók: Tóth László