A Mikulás békét hirdetett a világháborúk ideje alatt

Thomas Nast tette Szent Miklós alakját a propaganda részévé

A Harper's Weekly amerikai politikai magazin egészen 1916-ig működött, külföldi és hazai híreket, fikciókat, esszéket és humoros írásokat közölve. Az újság igen részletesen számolt be az amerikai polgárháború mozzanatairól, amelynek Thomas Nast volt akkoriban a politikai karikaturistája. A lap címlapjáról a Mikulás 1863. január 3-án mosolygott vissza az olvasókra.

Nast jól emlékezett Szent Miklósra a gyermekkori történetekből, így megrajzolta a Mikulást a rénszarvasok húzta szánján, hosszú, fehér szakállal. Nast Mikulása azonban nem öltözött talpig pirosba: az unionisták hadseregének táborához érkezve egy vörös-fehér csíkos nadrágot és egy kék-fehér csillagokkal díszített kabátot viselt.

Propagandacélokra használták a Mikulást a háborús időkben

A hazafias érzület felkorbácsolásához a hadi propaganda felhasználta a Mikulás alakját, ezért szerepelnek a róla készült rajzokon a tüzérség táborában kitűzött hadilobogók. A szánján ülő Mikulás a képeken ajándékokat - harisnyát, pipákat és rejtélyes dobozokat - oszt a katonáknak, miközben a kezében Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok első és egyetlen elnöke, az amerikai polgárháború meghatározó alakjának táncos bábját tartja, nyakára kötött zsinórral.

A Mikulás később is megjelent a Harper's Weekly hasábjain, hasonlóan propagandisztikus célokkal. Az 1862-es illusztráció egy magányos uniós katonát ábrázol, aki karácsony estéjén a tábortűz mellett ülve, fájó szívvel nézegeti a családjáról készített fényképeket.

Személyét a polgárháború alatt a másik oldal is felhasználta: miután a háborús szükségállapot miatt egyik télen sehol sem állítottak karácsonyfát, a konföderációs erők azt terjesztették, hogy „...az uniós blokád akadályozta meg a Mikulást abban, hogy délre utazzon".

A konföderáció szerint a jenkik lőtték le

Más esetben Dickens karácsonyi énekéből ismert Scrooge figuráját rabszolgának ábrázolták, vagy éppen arról adtak hírt, hogy a Mikulás azért nem jön idén, mert a jenkik lelőtték. Mindezek mellett a propagandisztikus plakátokon a Mikulás holland játékszer-kereskedőként, vagy Angliából érkező telepesként is megjelent. Ezen illusztrációk messze álltak a szeretet ünnepének hirdetésétől. A polgárháború utáni évtizedekben a Mikulás lassan újra visszaváltozott a fehér szakállú kedves öregúrrá, ha csak egy kis időre is.

A két világháború alatt sem merült feledésbe

Az első világháború idején a Mikulás újra hazafias alakot öltött: az Egyesült Államok kormánya olyan reklámokat és grafikákat készíttetett, amelyeken a Mikulás a hadsereg élén vonul és buzdítja a katonákat. Ezzel is erősítve a háborús összetartást.

A második világháborúban szintén kapóra jött a piros ruhás jótevő, amikor Pearl Harbor bombázása után arra kérte az amerikaiakat, hogy a háborús időben takarékoskodjanak, és figyeljenek, nehogy beszivárogjon az ellenség köreikbe. A Mikulás személye bekerült a militarista ikonográfiába is.

A "Mikulás háborúba ment" 

A plakátokat készítő Háborús Produkciós Testület egy vidám, egyik kezében a képzeletbeli célpontra irányult puskával trónoló Mikulás alakját formálta meg.

„A Mikulás háborúba ment" – hirdették a plakátok, amelyen újra lecserélték Szent Miklós jól ismert öltözékét katonai egyenruhára és rohamsisakra. Egy másik propagandaplakáton pedig, mikuláscsomag helyett lőszereket osztott a következő üzenettel: „Boldog karácsonyt és jó harcot mindenkinek!".