A NATO-bombázások 10. évfordulójára emlékeztek

Az észak-atlanti szövetség 1999. március 24-én este nyolc órakor mérte az első légi csapást az akkor még Szerbiából és Montenegróból álló országra, s a Belgrád koszovói politikája, az albánok üldözése miatti elrettentő bombázássorozat még 77 napon át tartott.

Az évfordulón a szerb kormány emlékülést tartott, amelyen Mirko Cvetkovic kormányfő kijelentette: az ártatlan áldozatok arra emlékeztetik Szerbiát, hogy felelősségteljesen és civilizáltan kell védenie érdekeit, s ezért az értelemre és az igazságra kell támaszkodnia, nem pedig fegyverekre. A miniszterelnök megállapította: a XX. század második felének egyik legtragikusabb eseménye volt a 11 hétig tartó bombázás, törvénytelen volt, s ellentétes a nemzetközi joggal.

Az ártatlan áldozatok a világ számára is figyelmeztetésül kell szolgáljanak, emlékeztetőül arra, hogy a viharos történelmű Szerbia a tartóoszlopa a nyugat-balkáni térség jólétének. Amikor érdekeiért harcol, a nemzetközi jog tiszteletben tartásáért is küzd – mondta Mirko Cvetkovic, kijelentve, hogy a bombázás nem oldotta meg Koszovó problémáit, a volt szerb tartományban máig nincs béke, nem érvényesül az igazság.

A szerb kormányfő szerint a NATO-támadásoknak mintegy ezer katona és rendőr, valamint 2500 polgári személy esett áldozatul, a sebesültek száma pedig 12 500 körül volt, vagyis az elrettentéstől nem az albánokat terrorizáló katonák és rendőrök szenvedtek leginkább, hanem a békés civilek.

A 2300 légi csapástól országszerte 148 lakóház, 62 híd, 300 iskola, kórház, közigazgatási épület és 176 műemlék semmisült meg.

Elpusztult az ország villamos kapacitásának egyharmada, súlyos károkat szenvedett olajfinomító, és durva becslések szerint 30 milliárd dollár kár érte a gazdaságot.

A pusztítás emlékére országszerte koszorúzási ünnepségeket tartottak, Szerbia több tucat településén helyeztek virágokat a – többnyire civil – áldozatok sírjára. Belgrádban délben szirénák szólaltak meg, felidézve a légitámadások pillanatait, s egy percre országszerte megállt az élet. Kedden a szerb ortodox egyház valamennyi templomában gyászistentiszteletet tartanak, este, az első bomba szerb területre csapódásának pillanatában pedig megszólal az összes templomi harang. Az általános és középiskolákban a tanrendet felborítva különórákat tartottak, hogy a gyerekek is jobban megismerjék a tíz évvel ezelőtt történteket.

Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szerbia máig küzd a tíz évvel ezelőtti sorozatbombázás következményeivel. A máig romos, újjáépítésre váró épületeken kívül mintegy 30 ezer, szegényített uránt tartalmazó lövedék van szétszóródva az országban. Ennél többet csak az 1991-es öbölháborúban vetettek be amerikai és angol részről. A harci anyag máig szennyezi a környezetet, s ha külső sugárszennyezést nem is okoz, a talajon át a növényekbe, onnan az állatokba, vagyis élelembe jutva sok ember lassú halálát idézi elő.