A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) gyakorlatiasabb működését, az intézmény nemzetköziesítését szeretné erősíteni az egyetem február 1-jével kinevezett új rektora. Deli Gergellyel célkitűzéseiről és az NKE magyar felsőoktatásban betöltött szerepéről beszélgettünk.
Harmadik rektorként vette át a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetését. A magyar felsőoktatás speciális intézményéről beszélünk, milyen gondolatokkal vállalta el a pozíciót?
Tudtam, milyen munkát várnak tőlem, és úgy éreztem, hogy személyiségemből fakadóan el is tudom végezni azt. Két rektorelődöm egymáshoz képest nagyon eltérő arcélű volt: rendkívül felkészült szakemberek, akik mélyen nyomot hagytak az intézményen, és betöltötték küldetésüket. Patyi András az egyetem alapításnak fontos feladatát vezényelte le, ennek megfelelően három teljesen eltérő profilú, mind oktatási, mind tudományos szempontból eltérő szintű szervezeti egységet kellett összehangolnia. Koltay Andrásnak pedig nagyon intenzív külső építkezést kellett lefolytatnia, megvalósítva a komoly dinamikus növekedést főleg a kormányzati partnerekkel érintkező képzési területeken. Az ő idejében alakult ki igazából az az NKE-Ludovika „brand”, amit ma ismerünk, benne az Eötvös József Kutatóközponttal, a Diplomataképzéssel, a Nemzetek Európája Karrierprogrammal. Mindketten elvégezték a rájuk szabott feladatot. Az én irányomba pedig az volt az elvárás, hogy ezen az úton menjek tovább, de már nem expanzív módon.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
Mára már felálltak az alapstruktúrák, amelyek a felsőoktatási térben és a szélesebb kormányzati térben is elhelyezték az intézményt. Viszont az egyetem már tízéves – ez nem sok idő egy egyetem életében, de ahhoz elég, hogy megálljunk, megnézzük, hol szorít a cipő, és megigazítsuk. Belső tisztulásként ugyanúgy leírhatom ezt, mint a folyamatok professzionalizálásaként, akár ügyviteli, akár akadémiai kérdésről beszélünk. Tehát a belső erőforrások jobb kihasználása, a szinergiák összehangolása, az esetleges belső diszkrepanciák megszüntetése a feladatom. De gyakorlati szempontból hívhatjuk ezt nemzetköziesítésnek és a gyakorlati szemléletmód erősítésének is.
Miben kell erősíteni a gyakorlati szemléletmódot? Esetleg lemaradás jelentkezik ezen a téren?
Nincs lemaradás, ellenben a magyar felsőoktatás – és így benne az NKE – hagyományosan nem gyakorlatorientált. Ez egyfelől történelmi adottság, aminek voltak bizonyos korszakokban politikai okai is. De úgy látom, hogy az egész egyetemi modellváltás a gyakorlati szemléletmód erősítésére irányult. A modellváltó egyetemek esetében ez elsősorban piaci szemléleten keresztül valósul meg. A mi piacunk a közszféra, a széles értelemben vett közszolgálat: ezen a területen kell szakembereket, rendészeti szakembereket, honvédtiszteket, államigazgatásban dolgozókat képezni, akik meg tudnak felelni a saját területeik elvárásainak. A kettő tulajdonképpen analóg egymással, hiszen a modern államigazgatásnak bizonyos értelemben a multinacionális vállalatok szemléletmódjával kell dolgoznia, legalábbis a belső folyamatok terén. Vagyis a hatékonyság, a fenntarthatóság, a professzionalizmus, az átláthatóság ugyanolyan elvárás a közszférában is, mint a magánszektorban. Magyarországon mindez annyiban sajátos például az Egyesült Államokkal szemben, hogy nálunk az állam az egyik legnagyobb piaci szereplő is egyben, és nagyon sok esetben az államigazgatásban termelődik meg az a nemzetközi színvonalú tudás, tudásbázis, ami aztán le tud szüremleni közép- és kisvállalkozói szintre. Ez például a digitalizációban nagyon látszik. Tehát a saját úttörő szerepünknél fogva élen kell járnunk, és még rugalmasabban, még hatékonyabban kell megtalálnunk a legjobb megoldásokat.
Az NKE-t a megalapításakor számos politikai hátterű támadás érte, ugyanakkor tudományos területen is hallani lehetett szkeptikus hangokat az eltérő profilú képzések összehangolása miatt. Önben milyen kép élt az intézményről előzetesen?
Teljesen sztereotip kép. Bevallom, eleinte én is kevésbé láttam át, mi értelme van a koncentrált oktatási és fizikai térben megvalósuló közszolgálati képzésnek. Viszont ma már úgy gondolom: mesteri stratégiai döntés volt. Az azóta történt, előre nem látható (vagy várható) események is a modell működőképességét igazolják. A mostani, globalizálódó világban csak akkor tud hatékonyan működni egy állam, ha a csak veszélyhelyzetben vagy rendkívüli állapotban dolgozó vagy látható szervei hatékonyan együtt tudnak tevékenykedni a normál állami civil közigazgatással. Csak így adható megfelelő válasz például egy olyan sokrétű kihívásra, mint a pandémia, amely egyszerre, egy időben vetett fel biztonsági, oktatási és egészségügyi kérdéseket. Stratégiailag szemlélve tehát ez egy óriási mesterterv volt. Maga a modell egyébként világviszonylatban is egyedülálló, és több amerikai kutató már azért érkezik hozzánk, hogy tanulmányozza.
Felülről mennyire látható át ez a komplex rendszer?
Léteznek az NKE-nél lényegesen nagyobb egyetemek, akár a hallgatói és oktatói létszámot, az intézményt, a belső intézményi tagoltságot tekintve is, de a szakmai tárgyak köre ezeknél is szűkebb. Valahol persze mind átláthatatlan, de a rektornak van egyfajta „magányossága”. Ennek egyik oldala, hogy rendszerint már csak azok a problémák kerülnek elé, amit az alsóbb szinteken és hatáskörökben nem tudtak megoldani. Emellett pedig bizonyos dolgokról jobb, ha nem is tud a legfelső vezető, mert amennyiben túlságosan lenyúl a rendszerbe, az inkább zavart okoz. A rektor oldaláról nagyon fontos, hogy megbecsülje a vezetőket, és ezt éreztesse is velük, ellenben amikor arra van szükség, akár kellemetlenségeket, konfliktusokat is felvállalva kell elvágnia a szálakat. Rendet kell tartania, hiszen az egyetem érdeke ezt kívánja.
Találkozik még az említett politikai támadásokkal, az NKE-re korábban a sajtóban ráaggatott eposzi jelzőkkel?
Úgy vélem – és ez az elődeim, illetve a munkatársaim hatalmas érdeme –, mostanra mindenki belátta: jó, hogy létezik ez az egyetem, mert nagyszerű dolgok történnek itt, a folyamataink pedig rendezettek és transzparensek. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben a korábbi országgyűlési választások idején valamilyen formában mindig beszédtéma volt a kampányban az NKE, idén ez már egyáltalán nem volt jellemző. Meggyőződésem például, hogy sehol nem érvényesül olyan magas fokú akadémiai szabadság, mint nálunk, akár az egyházi fenntartású, akár a modellváltó egyetemekkel vetjük össze az intézményt. Minden szempontból példát mutatunk.
Hallgatói szempontból nézve létezik NKE-s identitás, vagy inkább az egyes karokhoz kötődnek?
Létezik, bár az egyenruhás karokon sokkal erősebb a csapatidentitás. De ez így is van rendjén, hiszen a katonáknak, a rendőröknek elsősorban a leendő bajtársakkal kell összeérniük, egymást kell megtalálniuk. Egy katonánál a haza iránti hűség után mindjárt a bajtárs iránti hűség következik a sorban. A Rendészettudományi Karon kissé más formában, de ugyanez jellemző: egy rendőrnek mindenkivel, a társadalom valamennyi csoportjába tartozó emberrel szót kell tudnia érteni, ehhez pedig a legnagyobb humánum szükségeltetik, hiszen le kell képezniük a társadalom minden rezdülését, másképp nem is tudják ellátni a feladataikat. Emiatt szintén egymásra vannak utalva bizonyos helyzetekben, ami szintén nagyon markáns identitásképző tényező. Mindez egyébként az én részemről is eltérő kommunikációt igényel, egymáshoz képest még a két egyenruhás karon is.
Milyen helyet foglal el nemzetközi katonai felsőoktatási összehasonlításban a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar?
Mivel ez az egyetlen honvédtisztképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény Magyarországon, valóban csak külföldi viszonylatban lehet megítélni, és ezen a területen nem is ugyanazok az összehasonlítási pontok, mint a civil egyetemi karok esetében. A színvonal leginkább abból mérhető le, miként fogadják el a HHK-t a nemzetközi életben.
Tudna említeni néhány példát erre?
Igen rangos és neves külföldi partnerintézményekkel ápolunk jó és szoros kapcsolatot – ez nekem helyből azt sugallja, hogy rendben vannak a dolgok. Kiemelkedően jó kétoldalú kapcsolatokkal rendelkezik a kar például a brnói Cseh Védelmi Egyetemmel, a hamburgi Helmut Schmidt Bundeswehr Egyetemmel, a Varsói Műszaki Akadémiával. A további együttműködések terén igen fontos a NATO Védelmi Akadémia Parancsnoki Konferenciája, amely a NATO tagországok, PfP, Mediterrán Párbeszéd, az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés és Globális Partnerországok katonai akadémiái és nemzetvédelmi egyetemei rektorainak és parancsnokainak az évenkénti találkozója, fóruma. Ugyancsak fontos az IMAF (International Military Academic Forum), a Katonai Felsőoktatás Közép-Európai Fórum (CEFME), az Európai Katonai Akadémiák Parancsnokainak Szemináriuma (EUMACS), valamint az Európai Biztonsági és Védelmi Akadémia (ESDC). A kar számos, több évtizedes múltra visszatekintő együttműködésen alapuló nemzetközi képzési programmal rendelkezik. Ezek közül kiemelkednek alapképzésben és a mesterképzésben a többnemzeti logisztikai gyakorlatok. Fontos a Többnemzeti Logisztikai Koordinációs, 2021-ben megkötött együttműködési megállapodás, amely a logisztikai képzési programok jövőbeni közös tevékenységét alapozza meg. A HHK részese az Erasmus+ programnak: 2022-ben huszonegy katonai felsőoktatási intézménnyel van együttműködési megállapodása, amely folyamatosan bővül az új országok, partnerintézmények jelentkezésével. Ezt a folyamatot erősíti az EMILYO program, amely kifejezetten a fiatal tisztek cseréjét, közös oktatási modulok kialakítását célozza meg. A kar számos nemzetközi gyakorlaton vesz részt: idén is ott leszünk többek között az Adriatic Strike-on vagy a CJEX-en. E téren szintén kiválóak a visszajelzések.
Úgy tudom, országos összeállításban is igen jók a jelentkezési mutatók…
Egyre jobb a tendencia, de mindegyik karunk felfutó ágon van. Az első helyes jelentkezések növekedő tendenciát mutatnak, és idén kiemelten jók, országos átlag fölöttiek a számok a HHK-nál, 30 százalék fölötti emelkedéssel. Úgy vélem, sok korábbi folyamat kezd beérni az egyenruhás karokon, kezdi meghozni a gyümölcsét az a nagyon határozott és erős kormányzati támogatás, ami ezen életpályák kialakításában, az anyagi és társadalmi megbecsülés megteremtésében is látszik. Kezdenek végre lekopni a régi, rossz sztereotípiák a rendőrségről és a honvédségről is – a haderő esetében ezek még alighanem a szülők generációjától, az általános sorkötelezettség idejéből erednek. Megjelent a racionális hadsereg képe. Az új tisztjelölti jogviszonnyal ráadásul nagyon komoly díjazás is jár a tisztjelölteknek, és 25 év alatt az adókedvezmény is érinti őket. A 260 ezer forintos illetmény a tanulmányi ösztöndíjakkal, akár 300 ezer forintra is emelkedhet.
Magyarországon szintén egyedülálló „think tank” az NKE-n a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont.
Így van, ráadásul a központ még a „think tank”-képződés előtti időből származik, így integrálódott be az Eötvös József Kutatóintézetbe. Kiváló csapatról beszélünk, akik rendkívül fontos feladatokat látnak el, nagyon magas színvonalon. Az egyik ilyen feladat a kormányzati háttéranyagok készítése, ezáltal részvétel az országos szintű döntéshozatal előkészítésében. Szintén roppant jelentős, hogy ezt a speciális szaktudást a médián keresztül, mindenki által érthető formában közvetítik a nyilvánosság felé. Mindennek záloga az erős anyagi megbecsülés és a magas fokú szakmai szabadság, ami egyébként az egész kutatóintézetre jellemző. Az SVKK munkatársai utóbbi égisze alatt jelenleg épp egy balkáni kutatóműhely felállításán fáradoznak – márpedig a Nyugat-Balkán Magyarország és az Európai Unió szempontjából is igen fontos, gazdasági és biztonsági szempontból egyaránt. Szintén fontos a kétévente készített, hiánypótló és egyedülálló, a kormányzati tervezésben is jelentős biztonságpercepciós felmérés, amely arról szól, mennyire érzik magukat biztonságban a magyar emberek.
Még a beszélgetés elején említette az egyetem vonatkozásában a nemzetköziesítés erősítését. Ez mit takar?
Több okból is fontos a nemzetköziesítés, amely több rétegű. Az első és legfontosabb a magyarságpolitika, ami – a történelmi körülmények miatt – nemzetközi projekt. E téren a legfontosabb kezdeményezésünk a Szent László-program, amelynek révén hallgatóink erdélyi tanulmányutakon keresztül kapnak majd nagyon mély betekintést arról, hogy Magyarország határain kívül is van magyar élet. A nemzetköziesítés lényege ebben a dimenzióban – például az erdélyi hallgatók esetében –, hogy nem profitorientált, hanem értékteremtő képzést viszünk ki külföldre. Ennél nagyobb sáv a Baltikumtól Görögországig húzódó térség, amely szintén két világ határán áll. A Ludovika Scholars program részeként minden szemeszterben kétszer, egy-egy héten át öt különböző országból öt, az akadémiai pálya derekán álló vendég vesz majd részt az NKE-n folyó oktatásban, a tudományos életben, minden szempontból részesei lesznek az itteni életnek. Ez azt jelenti, hogy öt éven belül ebben a földrajzi térségben lesz ötven-hatvan fő, akikkel bármikor együtt tudunk működni a közös ügyekben, mert közvetlen tapasztalataik lesznek rólunk. Még szélesebb perspektívában pedig globálisan gondolkodunk: egyes régiókra kutatóközpontot, kutatóműhelyt hozunk létre, és valós szakmai együttműködéseket építünk ki. Példaként az Amerikai Kutatóintézetet vagy a Kína-tanulmányok Tanszéket említhetném. Emellett pedig célunk, hogy közép vagy hosszú időtávon belül az egyetem magasabb vezetői között is legyen külföldi szakember: akár valamelyik rektorhelyettes vagy dékán. Ehhez rengeteg egyéb tényező mellett arra is szükség van, hogy az egyetem funkcionális egységei, illetve a hallgatók is tudjanak angolul dolgozni.
