A „repülő bicikli”

1907. november 13-án az észak-franciaországi Calvados megyében található Lisieux város közeléből szállt fel az első olyan helikopter, amely utast is szállított. A „repülő bicikli” névre keresztelt szerkezet 0,3 méter magasra emelkedett és mindössze 20 másodpercet töltött a levegőben. Az egyenként hat méter átmérőjű kétrotoros szerkezetet egy nyolchengeres, 24 LE-s (18 kW-os) Antoinette motor hajtotta. Hivatalosan ezt tartják az első embert szállító, szabadon repülő helikopternek. Utasa nem más volt, mint maga a gép tervezője, Paul Cornu. De ne rohanjunk ennyire előre…

Bambuszból készített pörgettyűs gyermekjátékok

A helikopteres repülés kezdetei az ókori Kínához vezethetők vissza. Az első prototípusok még bambuszból készített pörgettyűs gyermekjátékok voltak, amelyek ábrázolása 1463-ban Európában jelent meg. A csavarszárnyas helikopter rotációs elven működő első tervét pedig 1493-ban Leonardo da Vinci (1452–1519) készítette el. Az olasz polihisztor a görög helix (spirál) és pteron (szárny) szavakból alkotta meg elnevezését. Magát a „hélicoptére” szót 1861-ben Gustave de Ponton d’Amécourt francia feltaláló használta először, amikor bemutatta kicsi, gőzzel hajtott modelljét.

Kezdetben kerékpárok gyártásával foglalkozott

A francia származású Paul Cornu 1881. június 15-én született, Lisieux közelében lévő Glos la Ferriére-ben. Kezdetben mérnökként dolgozott, kerékpárok gyártásával foglalkozott. 1906-ban tervezte és építette meg a mindössze 12,7 kilogramm tömegű, 2 LE-s motorral felszerelt első kísérleti – pilóta nélküli – modelljét. Egy évvel később, 1907-ben már egy 258 kilogrammú szerkezetet épített, amelyet szeptember 27-én 50 kilogrammos ballasztterheléssel ki is próbált. Nem egész két hónappal később, november 9-én ő maga ő ült be a „repülő bicikliébe”, de ekkor még nem tudott vele felszállni. Négy nappal később viszont már igen. November 13-án történelmet írt: Lisieux közelében sikeresen végrehajtotta az első szabad, önálló repülést.

20 másodpercre és 30 centiméter magasra szállt

A 326 kilogramm össztömegű „Helicoplane"-nal először „csak” 30 centiméterre emelkedett és 20 másodpercet töltött a levegőben. A két darab, ellentétesen forgó, egyenként 6 méter átmérőjű rotor meghajtásáról egy nyolchengeres motor gondoskodott. Paul Cornu itt nem állt meg, kísérletezését tovább folytatta és 1907. december 4-én több, alacsony magasságú lepányvázott repülést is végzett. A próbarepülések során elérte a 60 másodperces időt, ami alatt 1,5 métert tett meg a gépével, és elérte a 11 kilométer/órás sebességet is. Volt, amikor két méteres magasságba is eljutott, de ekkor a szerkezet már instabillá vált és manőverezni is nehezen tudott vele. Ekkor döntött úgy, hogy nem kísérletezik tovább, ráadásul a munkájához még megfelelő anyagi támogatást sem kapott. Paul Cornu 1944. június 6-án, otthonában halt meg, amikor is szövetséges hatalmak franciaországi célpontok ellen intéztek - a normandiai partraszállás részeként - bombatámadásokat.

A szabadalmak tovább folytatódtak

A „helikopterek” fejlesztése Cornu tevékenysége után is folytatódott. Az első magyar szabadalmat 1909-ben Bartha Miksa és dr. Madzsar József készítette el. Szabad és kormányzott repülésre vonatkozó tanulmányukban ma is használatos műszaki megoldások szerepelnek. Sőt, Petróczy István főhadnagy volt, aki az első világháború idején harci alkalmazásra tervezett helikoptert készített. 1918 márciusában Kármán Tódor (Theodore von Karman) és Zurovec Vilmos mérnökök alkották meg a három ember szállítására is alkalmas típust.

Ekkor már több országban kísérleteztek forgószárnyas szerkezetekkel

1909 júniusában az oroszországi Kijevben Igor Szikorszki készítette el első modelljét, az S-1-et. Az ő nevéhez fűződik az alábbi mondás is: „Ha valahol bajba kerültél a világban, egy repülőgép föléd repülhet és dobhat virágot, de leszállni és kimenteni egy helikopter fog.” Az amerikaiak közül Emil Berliner és John Newton Williams végzett úttörő munkát a forgószárnyú repülőszerkezetek tervezésében. 1912-ben pedig a dán Jacob Christian Ellehammer mutatta meg érdeklődését a függőleges repülés iránt. Az 1920-as években az argentin Raul de Pateras Pescara építette meg az első működőképes kollektív vezérlésű szerkezetét. 1924. április 18-án Pescara beállította a 736 méteres magassági világrekordot. Akit még érdemes megemlíteni ő nem más, mint a spanyol Juan de la Cierva, aki egy csuklós felfüggesztésű rotorlapátos szerkezet alkotott, amely a modern helikopterek elődjének tekinthető.

Azonban az „igazi” helikopterekre még jó pár évet várni kellett. Ugyanis a második világháború végén jelentek meg az első, katonai és polgári célra is már ténylegesen alkalmazható helikopterek.

Infografika: László Zoltán