A rokonok láthatják a titkosított iratokat

A moszkvai körzeti katonai bíróság folytatta a tárgyalást a családtagoknak az ügy lezárása elleni fellebbezéséről. Anna Sztavickaja, a családok ügyvédje újságíróknak elmondta: az
előző tárgyaláson kérték, hogy megtekinthessék az iratokat, valamint az ítéletet. A bíróság úgy rendelkezett, hogy a kérelemnek eleget kell tenni, s ezért a katonai ügyészség átadta a nagyrészt máig titkos anyagokat betekintésre.

A felpereseknek és az ügyvédnek vállalniuk kellett, hogy a titkos iratokban foglalt államtitkokat nem hozzák nyilvánosságra.

A bíróság október 9-re elnapolta a tárgyalást, hogy időt hagyjon a felpereseknek a most átadott iratok tanulmányozására.
A “katyni ügy" lezárását a legfőbb katonai ügyészség mondta ki 2004. szeptember 21-én.

A Szmolenszk melletti katyni erdőben 1940-ben mintegy 4-5 ezer lengyel katonatisztet –
többnyire az értelmiséghez tartozó, éppen mozgósított, s nyomban orosz hadifogságba került tartalékos tiszteket – gyilkoltak le. A tömegsírokat a Moszkva ellen vonuló nácik találták meg, de a Szovjetunió azt állította, hogy nincs köze az öldökléshez, s a németeket vádolta meg a rémtettel. Moszkva nevében Mihail Gorbacsov szovjet elnök csak 1990-ben ismerte be, hogy oroszok követték el a tömeggyilkosságot.

Történészek szerint a hadifogságba esett több mint nyolcezer lengyel tartalékos tiszt, rendőr, határőr, továbbá ukrajnai és fehéroroszországi börtönökben fogva tartott civilek – jogászok, papok, kémkedéssel, szabotázzsal, kuláksággal vádolt lengyel állampolgárok – közül Sztálin parancsára legkevesebb 22 ezer embert öltek meg különböző helyszíneken.

Az orosz kormány ugyan beismerte a történteket, de a mészárlást nem minősíti háborús bűnnek vagy népirtásnak, mert ez elkerülhetetlenné tette volna a még élő tettesek felelősségre vonását, amit a lengyel kormány követelt is. Ezen kívül Oroszország
a megölteket nem minősíti a sztálini megtorlások áldozatainak, ami lehetetlenné teszi posztumusz rehabilitációjukat.