A soha el nem felejtett gyalogezred

Lévai Miklós nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke történeti áttekintésében felidézte: az ezred két híres elődezred, a 17-es honvéd és a 69-es közös gyalogezred 1918-1919-es átszervezéséből jött létre, és 1930-ban vette fel Szent István nevét. Elhangzott, hogy a város és a „háziezred” között példaértékű, tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolat jött létre. A háborús idők a fehérvári alakulatot is nagy nehézségek elé állították: 1942-ben a teljes ezred kivonult az orosz frontra, ahol a 1943. január-februári Don-menti események szinte teljesen megsemmisítették. Az újjászervezett alakulatot 1944-ben a Kárpátokba vezényelték, majd 1945-ben, a mai Magyarország határain túl végérvényesen, harcban felmorzsolódott a Szent István 3. honvéd gyalogezred.

Az ezred még élő tagjai és leszármazottaik 1993-ban emléktáblát állítottak volt laktanyájuk falán. „Mit is jelentett ez számukra, a túlélőknek és a hozzátartozóknak? Jelképes sírhelyet és emlékhelyet a haza nem tért szeretteiknek, a névtelen honvédeknek, a jelöletlen sírban, idegen földben eltemetetteknek” – fogalmazott Lévai Miklós, majd Kiss Endre, az ezred egykori honvédjének szavaival zárta megemlékezését: „Én láttam az augusztusi csillaghullást, nem is éjjel. A legfényesebben sütött a nap, mikor a több évtizede elhagyott laktanyánk falán láttam fennakadni egyet. Egy nagyon szép, a dicsőség minden ismérvével újra felragyogó csillagot: a magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred bakáinak kihunyt fényűnek hitt csillagát.”

Vitéz Smohay Ferenc, az egykori magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred zászlósának, az ezred utolsó élő tagjának gondolatait Böhm Martin, a HOHE Fejér megyi szervezet tagja tolmácsolta. „Mi, a volt Szent István bakái nagy odaadással ápoltuk elődezredeink és saját ezredünk hősi halottainak emlékét. Különösen megható számomra, hogy bajtársaim áldozata önöknek, jelenlevőknek is oly fontos hetvenöt évvel a háború vége után, mint nekünk, akkori katonáknak, későbbi túlélőknek volt. Úgy gondolom, valamennyi néhai bajtársam büszke örömmel és köszönettel tekint le ma ránk, mert emlékeznek rájuk, és áldozatukra, hiszen a legdrágábbat, az életüket áldozták országunkért és a magyar emberekért.” 

Az emléktáblánál elsőként v. Smohay Ferenc zászlós koszorúját helyzték el, majd ezt követően az önkormányzat nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester helyezett el koszorút, fejet hajtottak továbbá a Honvédelmi Minisztárium Katonai és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya-, a Magyar Honvédség Parancsnokság-, Székesfehérvár Helyőrség- és a résztvevő hagyományőrző szervezetek képviselői, az iskola és a HOHE vezetősége.

A harmadszorra megtartott rendezvény fényét idén először a HOHE Hagyományőrző Díszalegységének jelenléte is emelte Ugray Csaba hagyományőrző őrmester vezénylete mellett. Első alkalommal adott át a HOHE elnöke tiszteletbeli tagságot igazoló oklevelet is, amelyet támogató együttműködésért Bordács Lajos a Lánczos Kornél gimnázium címzetes igazgatója vehetett át. Az iskola az ezered egykori épületében működik, és kezdetektől ápolja annak töténetét és közreműködik a megemlékezések mevalósításában.

GALÉRIA