„A szakmai színvonal mindig fokozható”

A felkészülés mindig hasonló, majdhogynem ugyanolyan, hiszen van egy repertoárunk, melyet jóval a fesztiválok előtt meghatározunk. Emellett minden ilyen fesztiválnak része most már a gyepshow, vagy szaknyelven szólva szakalaki bemutató. Ezeken túlmenően pedig mindig igyekszünk színesíteni a programokat, lehetőség szerint mazsorettek, illetve ha ilyen igény merül fel, társszervek zenekarainak fellépéseivel. És persze az utóbbi időkben már a hagyományőrző bemutatók sem maradhatnak el egy-egy ilyen eseményről.

A műsort mindig több aktualitás alapján állítjuk össze. Először is, idén például Erkel-év van, ami számunkra abban az értelemben mindenképp meghatározó, hogy illik Erkel-műveket elővennünk a fesztiválokon. Nyilvánvalóan a helyi adottságok is közrejátszanak, hiszen minden fesztiválvárosnak van helyőrségi zenekara és karmestere, akiket szeretünk belevonni a tervezésbe. Általában ők is elmondják ők az álláspontjukat a műsort illetően, majd együtt eldöntjük, mi kerüljön be a programba. Így létrejön egy színes zenekari kép.

Meg lehet állapítani, korosztály szempontjából melyik az a fő réteg, mely a leginkább képviselteti magát a fesztiválokon?

Ez nehezen behatárolható, hiszen babakocsiban tolt gyermekeket, illetve nyugdíjasokat egyaránt látunk a rendezvényeken, és természetesen az ezek közötti korosztályok is szép számban képviseltetik magukat. Széles skálán mozog a közönség, hiszen a katonazene, ez a fajta utcai produkció egy kicsit mindenki szívét megdobogtatja. Egy zenekar egységesen mozog, egyenruhában van, csillogó fényű hangszereken játszik – voltaképpen a Magyar Honvédség önjáró önreklámozó egységeiről van szó. Úgy gondolom, nem köthető korhoz, hogy ez kinek tetszik, mert általában mindenki szereti.

Vagyis egy 14-15 évesnek is tudnak mit mondani, aki adott esetben teljesen másféle zenét hallgat?

Abszolút mértékben így van. Az általános iskolások, a középiskolások, a 18-20 évesek is nagyon szívesen jönnek el ezekre a rendezvényekre. Ott vannak, meghallgatják, megnézik az előadást, és lehet, hogy otthon, a szabadidejükben nem ezt hallgatják majd, de akkor is látják az utcán ezt a fajta produkciót, és mozognak, tapsolnak rá, láthatóan élvezik. Nyilvánvaló, hogy az ebbe a korosztályba tartozó fiatal fiúk a mazsorettlányok irányába nagyobb érdeklődést tanúsítanak, de természetesen ettől még ők is ugyanúgy megnézik a zenekarokat.

Említette, hogy évről évre újdonságokkal rukkolnak elő. Miben lehetne meghatározni a fesztiválok közötti különbséget mondjuk az idei és a tavalyi év viszonylatában?

Mégis egy viszonylag kötött közegről beszélünk. Előfordul-e olyan, hogy valamilyen programelem – akár zenei, akár egyéb – kiesik menet közben azért, mert nem egyeztethető össze a Magyar Honvédség szellemiségével?

Azt gondolom, zeneileg nincs ilyen: beleférnek a musicalek, a filmzenék, a klasszikusok, netán egy Phil Collins- vagy Peter Gabriel-átirat is. Műsorpolitikai szempontból talán a szakalaki bemutatóknál akadnak alkalmanként olyan újítási törekvések, amik végül nem kerülnek be a végső produkcióba. Mivel a zenekar alapvetően egyenruhában van, így a gyepshow-kba sem kerülhetnek be olyan elemek, amik az egyenruhával nehezen összeegyeztethető, túlzott lazaságot sugároznak. A könnyedebb hangvétel nem kizáró ok, de az egyenruhát nem szabad nevetségessé tenni vagy pláne megszégyeníteni. Az ilyesmitől teljes mértékben elzárkózunk. Nekünk az a feladatunk, hogy szórakoztassuk a közönséget, de emellett az elöljárók is megelégedéssel vehessenek részt ezeken a fesztiválokon.

A fesztiválokról már beszéltünk. Milyen fontos eseményeket emelne ki még ezeken kívül 2010-ből?

Minden évnek megvannak a maga zenei-szakmai fénypontjai. Ilyenek például a viszonylag stabilnak tekinthető koncertek például az ünnepek alkalmával. Stabil célunk, hogy minden zenekar legalább évi négy koncertet adjon – ezek vidéken is, Budapesten is a tevékenységünk fontos szegmensei. De eleve rengeteg szolgálati elfoglaltságunk adódik abból, hogy zenei alakulatként ki kell szolgálnunk a Magyar Honvédséget. Ezt a zeneiséget a szóban forgó fesztiválokon, illetve más eseményeken tudjuk civil közönség előtt is megmutatni: a karácsony ilyen kulminációs időszak, de ilyen például a Repülőnap vagy a Honvédelem Napja is. Kollégák diplomakoncertjein szintén rendszeresen közreműködnek a zenekarok, méghozzá nagyon nagy sikerrel. Ezek is széles közönségérdeklődésre számot tartó események.

Mi kell ahhoz, hogy valaki katonazenész legyen?

Katonazenésznek lenni nagyon összetett dolog, és ezt nem feltétlenül azért mondom, hogy piedesztálra emeljem ezt a tevékenységet – bár talán egy kicsit ez is megengedhető. Az első kritérium mindenképpen az, hogy valaki kiváló zenész legyen. Másrészt elengedhetetlen a jó fizikai kondíció is, hiszen nem engedhető meg, hogy egy másfél-két órás álló rendezvény közben a muzsikus kidőljön. Nem utolsó szempont a megjelenés sem, hiszen kirakattevékenységet végzünk. Ez nem azt jelenti, hogy a mi sorainkban csak manökenek és férfimodellek találhatók, de kár is lenne tagadni: bizonyos szinten igyekszünk erre is odafigyelni. Ami magát a zenei képzettséget illeti, a karmestereknek felsőfokú szakmai irányú végzettséggel kell rendelkezniük az ezzel járó nyelvi elvárásokkal egyetemben. A zenészeknél jelenleg középfokú zenei végzettség az előírás, de mostanra ott tartunk, hogy a zenészállomány 90 százaléka is felsőfokú végzettséggel rendelkezik: főiskolán, egyetemeken végeztek, van, akinek több diplomája is van. Vagyis ma már a sorainkból potenciálisan tudjuk pótolni a karmesteri utánpótlást is, amennyiben így alakul. Hál’istennek a megüresedő helyeinkre is rengeteg jelentkező van, aminek köszönhetően olyan színvonalat, olyan nívót sikerült elérni, hogy gyakorlatilag az utóbbi 10-15 év alatt példaértékű fejlődés ment végbe a katonazene szakmai színvonala tekintetében.

Miként lehet még mindezt fokozni?

A szakmai színvonal mindig fokozható. Mint az összes művészeti ág, úgy a zene is szubjektív dolog, ahol a hallgatóságot minden esetben a pillanatnyi hatások befolyásolják. Megfelelően magas színvonalat kell produkálni, amiben ma már sosincs probléma, a program színesítéséhez pedig jó ötletekre, gondolatokra van szükség. Az alap minden esetben egy pozitív értelemben vett séma: egyenruhát viselünk, és hangszerek vannak a kezünkben, ezen nem lehet és nem is szabad változtatni. De a gyepshow-kba bekerülhetnek táncos vagy akár akrobatikus elemek is, nem is beszélve magáról a zenei anyagról, hiszen régebben csak és kizárólag indulókra épültek ezek a bemutatók.

Nemzetközi összehasonlításban milyenek a magyar katonazenekarok a külföldiekhez viszonyítva?

Nyilván azt kell mondanom, hogy jobbak vagyunk náluk. De komolyabbra fordítva a szót: nagyon-nagyon jó zenekarok léteznek külföldön is. Ha valahová elmegyünk külföldre, akár közel, akár távol, a magyar zenekarok fogadtatása, illetve megítélése mindig végtelenül pozitív. Hogy konkrét példát mondjak, a Központi Zenekar legutóbb meghívást kapott a finnországi Hamina fesztiválra, ami egy igen rangos katonazenei fesztivál. Többnapos eseményről van szó, vagyis egy-egy zenekar több alkalommal is megtekinthető: pódiumon, térzene alkalmával, a többi zenekarral együtt, és így tovább. Azt tudom mondani, hogy megjelenés, a fegyelmezettség, a zeneiség terén egyöntetűen csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ebben az évben Albertville-ben voltunk Szentendre helyőrség zenekarával, ahol szintén nagy sikert arattunk. Ez a zenekar 26 tagú. A szervezők részéről a visszajelzés az volt, hogy ilyen kis létszámú zenekarral ilyen nagyszerű hatást elérni kivételes dolog. A Központi Zenekar ugye 57, a többi zenekarunk pedig 26 fős, összesen 295-en vagyunk. Akárhová megyünk, büszkék lehetünk rá, hogy magyarok vagyunk, és mindenhol nagy szeretettel fogadnak minket.

A külföldi katonazenekarok közül ki tud emelni olyat, ami nagyon tetszett?

A fúvószene mint olyan más tőről fakad Magyarországon vagy Németországban, netán Hollandiában, egy angolszász típusú felépítmény zenekari tekintetben más jelleget ölt, mint nálunk. Legutóbb, amikor Franciaországban jártunk, láttam egy egészen kicsi létszámú holland zenekart, talán még 25-en sem voltak. Eleve az egyenruhájuk is nagyon impozáns volt – medveszőr kucsmát viseltek –, nem voltak fafúvós hangszereik, csak rézfúvósok. A fafúvósokat szaxofonok helyettesítették. Olyan színvonalon játszottak, hogy a közönségnek leesett az álla. Ebből is látszik, hogy nem feltétlenül a zenekar méretén múlik a hatás, a zenei élmény.

És mit gondol az olyan eltérő jellegű produkciókról, mint például a világszerte nagy sikerrel turnézó Alekszandrov-kórus?

Mindenfajta ilyen produkció egy nyitás, egy színfolt. Mi is többször dolgoztunk már együtt a Honvéd Férfikarral, és nem árulok el vele nagy titkot, ha elmondom, hogy idén, advent alkalmából szintén adunk majd közös koncertet. A hasonló fúziók színesítik a gondolkodást, a szakmához való hozzáállást, a létrejött produktum pedig komoly értéket képvisel.

Milyen zenét hallgat szabadidejében a Magyar Honvédség főkarmestere?

Eléggé mindenevő vagyok, de abból a szempontból konzervatív, hogy a zene számomra dallamot, ritmust és harmóniát jelent. Vagyis az e dolgoktól elszakadó próbálkozások nem állnak közel hozzám, inkább a dallamközpontú zenéket kedvelem. Fiatalabb koromban nagyon szerettem Peter Gabrielt, a Genesist, Phil Collinst, a Dire Straits-et, a Queent: ezek némileg klasszikus zenén alapuló populáris zenék nagyon szép dallamisággal, professzionálisan kidolgozott formában, olyan belső tartalommal, amik szintén csak emelik a mű fényét. De nagyon szerettem például a Mezzofortét is. Mivel a szakmával összefügg és alapvetően klasszikus zenén nevelkedtem, a klasszikus értelemben vett komolyzene és fúvószene is nagyon közel áll hozzám.

Hol láthatunk a következő hetekben, hónapokban katonazenekari produkciókat?

A fesztiválok most vasárnap Hódmezővásárhelyen befejeződnek. Ezen túlmenően idén is lesz adventi koncertünk, mint említettem, közösen a Honvéd Férfikarral, a Honvéd Tánckarral, és egy iskola gyermekkórusa is szerepet kap majd a műsorban. Ezen túlmenően a Központi Zenekar novemberben ad majd egy filmzenei koncertet is, ami szintén populárisabb, széles közönségréteget megmozgató műfaj zenei csemegékkel. Egy fúvós zenekar ilyet is tud – nem kizárólag indulók és fajsúlyos művek férnek bele a repertoárba, hanem könnyedebb művek is. Emellett augusztustól október közepéig fent vagyunk a Várban, a Sándor-palotánál, ahol pénteken, szombaton és vasárnap 10 és 12 óra között mindig katonazene szól, amennyiben az időjárás is velünk van.

Fotó: archív