A vég kezdete

A partraszállás, illetve az európai második front megnyitásának tervén a britek gyakorlatilag már kevéssel a Dunkerque városának nevével összeforrt Dynamo hadművelet, vagyis az 1940 tavaszán Észak-Franciaországban csapdába esett brit expedíciós erők, illetve a velük szövetséges francia csapatok sikeres evakuálása után elkezdtek dolgozni. Erre utalnak Winston Churchill miniszterelnök akkortájt mondott szavai is: „Anglia folytatja a harcot, ha kell, akkor évekig, akár egyedül is. Vissza fogunk menni.”

Az első, igazán konkrét elképzeléseket (tulajdonképpen az Overlord hadművelet alapját) a Frederick E. Morgan tábornok vezette Legfelsőbb Szövetséges Parancsnokság dolgozta ki 1943 nyarára; ekkor a stratégiai kezdeményezés már minden hadszíntéren egyértelműen a szövetségesek kezébe került. Morgan és stábja a kezdetektől úgy vélte, hogy a legnagyobb sikerrel a Normandiánál történő partraszállás kecsegtet, már csak azért is, mert a német védelem ott nem volt olyan erős, mint a legkézenfekvőbb választásnak tűnő Doveri-szorosnál, a La Manche legszűkebb részén.

A teheráni konferenciát követően – 1943 decemberében – a Szövetséges Expedíciós Erők legfelsőbb parancsnokának kinevezett Dwight D. Eisenhower tábornok és csapata számos ponton átdolgozta a Morgan-féle tervet. Az elképzelések 1944 januárjára öntöttek végső formát. Ezek szerint az inváziót a Montebourg városa és az Orne folyó közötti 80 kilométeres, nagyjából félhold alakú partszakasz öt pontján (ezek kódnevei nyugatról kelet felé haladva: Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword) kezdték volna meg a szövetséges csapatok, valamikor 1944. június elején – függően az időjárás alakulásától és az árapálytól.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 14-én, pénteken megjelenő számában!