A visszatérő - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és az Egyesült Királyság részéről az 1960-as években merült fel az igény egy, a korábbiaknál jelentősen nagyobb tűzerővel és lőtávolsággal rendelkező, 155 milliméter űrméretű önjáró löveg közös kifejlesztésére, gyártására és hadrendbe állítására. Az alapot a gépvontatású FH–155-ös löveg adta; ezt egy olyan lánctalpas járműre kívánták integrálni, amelynek páncélvédettsége közel azonos a Leopard 1 harckocsiéval – ez igen komoly célkitűzésnek számított, hiszen az önjáró lövegek addig leginkább csak a kézi lőfegyverek lövedékei és a gránátrepeszek ellen óvhatták a személyzetet.

A reményteli kezdet után a Panzerhaubitze 70 vagy Panzerhaubitze 155-1 néven is ismert harceszköz közös fejlesztése 1986-ra zsákutcába jutott, így a német hadsereg a hazai hadiipari szereplők segítségét kérte. A munka a következő évben két vonalon is elindult: a Krauss-Maffei/Porsche/KUKA és a Wegmann/MaK cégek külön-külön kezdtek dolgozni a megoldáson. A védelmi tárca végül a Wegmann/MaK elképzelését ítélte jobbnak, így ez a konzorcium kapott megbízást négy prototípus elkészítésére. A MaK konstruálta a járművet, a projekt vezető szerepét betöltő Wegmann feladata a torony megalkotása lett, míg a harmadik résztvevőként beszálló Rheinmetall az 52-es kaliberhosszúságú, 155 milliméteres tarackot és a szükséges segédberendezéseket szállította a harcjárművekhez. A sikeres próbákat követően 1996-ban meg is érkezett az első megrendelés: a Bundeswehr 185 darabot igényelt az önjáró lövegekből, amelyek első példányait 1998-ban vehették át.

További részletek a Magyar Honvéd magazin május 13-án megjelent számában!