A zászlóanya büszkesége
Támogatás és összetartás Nagykanizsán a Katonai Alapfelkészítési Program állományánál
Szöveg: Tihanyi-Obál Mária főhadnagy | Fotó: MH 5. TVE |  2024. szeptember 27. 10:00A Magyar Honvédség Bauer Gyula 5. Területvédelmi Ezred vitéz Nagy Sándor 48. Területvédelmi Zászlóaljánál tett látogatást Szabadicsné Rádi Éva, aki augusztus óta az ezred zászlóanyjaként "szolgál". A Katonai Alapfelkészítési Programban részt vevő újoncok számára lelki támogatást nyújtott, ezzel erősítve a katonák összetartozásának és kitartásának érzését.
A látogatáson jelen volt a Magyar Honvédség Bauer Gyula 5. Területvédelmi Ezred parancsnoka, Kis-Bús Károly ezredes, valamint az alakulat parancsnokhelyettese, Kátai Róbert alezres is. Az állomány köszöntését követően az ezredparancsnok bemutatta a zászlóanyát, és ismertette szerepét, tisztségét és feladatainak fontosságát. Ezen kívül hangsúlyozta a területvédelmi tartalékos katonák fontos szerepét a Magyar Honvédségben: nemcsak a helyi közösségek biztonságában, hanem a haza védelmében is kiemelkedő szerepük van. Beszélt arról is, hogy a Katonai Alapfelkészítési Program lehetőséget biztosít arra, hogy olyan alapkészségeket sajátítsanak el, amelyek nélkülözhetetlenek a későbbi szolgálatok során.
Szabadicsné Rádi Éva kiemelte, hogy a katonai szolgálat számos kihívással jár, különösen a frissen bevonult honvédek számára, akiknek életében a környezetváltozás és az otthontól való elszakadás már önmagában is komoly próbatétel. „A bevonulásotok óta sok minden történt veletek, hiszen a környezetváltozás, az otthontól való elszakadás önmagában sem egyszerű. Aztán jött a közös szoba, a korai kelés, a sorakozó, a kiképzés, a parancsok, és még hosszan sorolhatnám azokat a dolgokat, amik szintén próbára tettek titeket” – mondta a zászlóanya. Hozzátette, hogy anyaként és feleségként is érintett a tartalékosok világában, így pontosan tudja, milyen érzés, amikor a családtagok távol vannak a szolgálat miatt.
Beszédének különösen szívhez szóló része volt, amikor elismerte az újoncok helytállását az egyik legnehezebb feladatban, az árvízi védelemben. „Amikor meghallottam a múlt héten, hogy a legnehezebb feladatban, az árvízvédelemben is részt vállaltok, az aggodalmat a büszkeség váltotta fel. Büszkeség, hogy egy ilyen remek csapat katonává érését követhetem, büszkeség, hogy nemcsak egyénenként, hanem csapatként is kiválóan teljesítetek, büszkeség, hogy így is véditek a hazát.”
„Minden eddigi munkátok elismeréseként, és hogy amíg hátralevő, nem kevésbé nehéz kiképzéshez erőt adjak, hoztam nektek egy kis süteményt, hogy ezzel egy kicsit édesebbé tegyem a napotokat. Mellé kávét is hoztam, és amikor iszogatjátok, gondoljatok jó szívvel a zászlóanyára.”
Szabadicsné Rádi Éva látogatása egyértelművé tette, hogy a Magyar Honvédség nem csupán egy katonai szervezet, hanem egy összetartó közösség, ahol a fegyelem, a becsület és az emberség kéz a kézben jár. Az újonc honvédek ezzel a tudattal léphetnek tovább, egy olyan közösség tagjaként, amely soha nem hagy magára senkit.