Abu Nidal csoportja vonzódott a járművekhez

Az alig hatvan méter hosszú City of Poros komphajó 1988. július 11-én is kifutott megszokott, mintegy 26 kilométeres útjára. A hajó fedélzetén 471 utas tartózkodott. A három terrorista az utasokkal együtt, kirándulónak álcázva jutott fel a hajóra Aegina kikötőjében. A későbbi támadást néhány megfigyelő szerint afféle B-tervnek szánta az Abu Nidal vezette terroristacsoport. Ezt látszik alátámasztani, hogy a nap során, valamivel korábban egy autóba rejtett pokolgép robbant Pireusz városában, ahol egyébként szintén ki szokott kötni a komp. A bomba felrobbantása azonban több okból kifolyólag sem érte el célját. Az autót a mólótól messzebb egy viszonylag elszigetelt helyen parkolták le. Ráadásul a szerkezet – vélhetően – korábban lépett működésbe, hiszen a hajó még a tengeren volt. Így az akciónak csupán két áldozata volt: az autóban tartózkodó két személy a robbanás után azonnal életét vesztette.

A három terrorista – miután feljutott a hajóra – megvárta, amíg az kifut az a tengerre. A City of Poros este fél kilencre ért el három mérföldnyire a görög partoktól. A három terrorista automata fegyverekkel tüzet nyitott az utasokra, de kézigránátot is bevetettek. A hajó füstbe borult és az utasok között pánik tört ki. Egyesek félelmükben a vízbe ugrottak. Néhányukat a hajócsavar csonkított meg. Az akcióban kilencen haltak meg, köztük egy magyar házaspárt. A sebesültek száma mintegy száz volt. Közülük sokan súlyos-életveszélyest sérülést szenvedtek el. A három terroristát egy olyan motorcsónakkal mentették ki, ami már Aegina partjaitól kezdve követte a hajót. A City of Poros vészjelzésére számos hajó érkezett az utasok segítségére. Az utasokat a hajó fedélzetének olyan részeiről igyekeztek kimenteni, amely épen maradt a támadás során. A helyszínre érkezett hajók a vízbe ugrott utasokat is megpróbálták kimenteni. A komp mindeközben teljes sebességgel száguldott a partok felé.

A támadást követő vizsgálat kiderítette, hogy mind a pokolgépes merényletért, mind pedig a hajó elleni támadásért az Abu Nidal vezette szervezet felelős. Szintén megállapította a nyomozás, hogy az akciót Líbia támogatta. Ez utóbbit az is alátámasztotta, hogy az akcióban használt fegyvereket eredetileg a líbiai hadsereg vásárolta 1976-ban. Az ország a nyolcvanas évek eleje-közepén került fel Európa és az Egyesült Államok terrorista-térképere. Olyannyira komolyan vették az onnan érkező fenyegetést, hogy 1986-ban az amerikai légierő az El Dorado Canyon akció keretében támadást indított az ország számos stratégiailag fontos területe ellen. A támadást az 1985-ben Berlinben végrehajtott támadás miatt rendelte el a washingtoni vezetés. Az amerikai katonák által is kedvelt La Belle diszkó elleni merényletben egy török asszony és három katonatiszt vesztette életét. A megtorló bombázásban 45 katona halt meg, és a légierő elpusztított tizennégy MiG-23-as vadászgépet. Mindez azonban nem szegte kedvét Líbiának, 1988-ban ugyanis Lockerbee felett terroristák líbiai segítséggel felrobbantották a PanAm egy járatát.

Abu Nidal, valamint az általa irányított szervezet, az ANO sem volt ismeretlen a nyomozóhatóságok előtt. A csoport számos merényletet követett el, sőt, egyesek szerint Abu Nidal személyesen is részt vett az 1972-es müncheni olimpia elleni támadás kitervelésében. Az 1937-ben született terroristavezér és csoportjának kedvelt célpontjai voltak a különféle közlekedési eszközök. A már említett PanAm gép mellett 1983-ban a Gulf Air egy járatát robbantották fel a levegőben: mind a 117 utas odaveszett. 1985-ben szintén eltérítették az EgyptAir egy járatát. A mentőakció során a kilencven túszból közel hatvanan meghaltak. A City of Poros elleni támadást is megelőzte egy másik hajó elleni merénylet. 1985-ben négy palesztin fegyveres elrabolta az Achille Laurót. A hajó Egyiptom partjai közelében hajózott: Alexandria kikötőjéből Port Saidba tartott. Az Achille Laurón teljes kihasználtság mellett 900 utas és 400 főnyi személyzet tartózkodhatott. A támadás pillanatában azonban csak mintegy négyszáz, köztük 19 amerikai utas volt a fedélzeten. A terroristák – köztük Abu Abbasz – a hajóért és az utasok életéért cserébe ötven Izraelben fogvatartott palesztin szabadon engedését követelték.

Annak érdekében, hogy nyomatékot adjanak követelésüknek, kivégeztek egy amerikai állampolgárt, a kerekesszékes Leon Klinghoffert. A Ronald Reagan vezetett amerikai kabinet felszólította a földközi-tengeri országokat, hogy ne engedjék a hajót kikötni a területükön. Mivel korábban a TWA egy járata eltérítése után a gépen lévő 37 túszt szétszórták Bejrútban, minek következtében 2,5 hétig elhúzódott a válság, az amerikaiak abban reménykedtek, hogy ezúttal a hajón tudják a túszdrámát kezelni. Ennek érdekében a térségben amerikai és olasz hajók a horizont árnyékában követték a hajót. A brit és olasz kommandósokat is összevonták, hogy megfelelő pillanatban megindíthassák a mentőakciót. A terroristák azonban már nem voltak a gépen. A két napig tartó dráma során ugyanis az egyiptomi kormány – tudva, hogy már halálos áldozata van a hajó elfoglalásának – szabad elvonulást ígért a terroristáknak a hajó és az utasok szabadságáért cserébe. Ennek megfelelően a hajó Port Said felé indult, míg az eltérítők egy egyiptomi kereskedelmi repülőn mentek Tunézia felé, hogy lebonyolítsák a cserét.

Ronald Reagan a Földközi-tengerre vezényelte a USS Saratoga repülőgép-hordozót, s hét F-14 Tomcat arra kapott parancsot, hogy kényszerítsék a földre az EgyptAir járatát. Ez felettébb idegessé tette az egyiptomi kormányzatot, arról ugyanis nem volt tudomásuk, hogy a vadászok közvetlen elnöki parancs híján nem nyithattak tüzet a repülőgépre. Végül is a járat a szicíliai Sigonella légitámaszponton landolt, ahol az olasz hatóságok letartóztattak egy elkövetőt, míg – széles körű amerikai tiltakozás és tüntetések ellenére – a gépen tartózkodó többi terroristának, így a vezetőjüknek tartott Abu Abbasznak is lehetővé tették, hogy az eredeti céljuk felé folytathassák az útjukat. A döntés miatt igen súlyos diplomáciai válság alakult ki Olaszország és az USA között. Bettino Craxi miniszterelnök azt állította, hogy az olasz területen található NATO bázis felett az olasz jog érvényesül: az olasz légierő és a carabinierik néztek farkasszemet a Navy Seals kommandósaival, akikhez két C-141-es szállítógép csatlakozott. Erre az olaszok Cataniából dobtak át újabb carabinieriket.

Az eltérítőket olasz bíróság elé állították. Abu Abbaszt távollétében ítélték el: 1996-ban bocsánatot kért és az izraeli-palesztin megbékélés mellett érvelt. Később a PFSZ-t beperelték a támadásban való érintettsége okán. Meg nem erősített hírek szerint 1,5 milliárd dollár kártérítést fiztett a szervezet a Klinghoffer-családnak. A család egy alapítványt a Leon és Marilyn Klinghoffer Emlékalapítványt, azóta is együttműködik a Rágalmazás Elleni Ligával, amit 1913-ban alapítottak, s ami az antiszemitizmus ellen, a demokráciáért, valamint az emberi jogokért küzd.