Adósságtörlesztés - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
2021. október 16. 14:48A történelem folyamán a katonai temetési helyeket illetően számos gyakorlat létezett, de a hadisírokról való intézményesített gondoskodást csak a tömegháborúk kora hozta el világszerte. A minden korábbinál nagyobb emberveszteséggel járó Nagy Háború (1914–1918) után – jelentős társadalmi igényt is kielégítve – a felek rendezték a sírok helyzetét, illetve nemzetközi egyezményekkel szabályozták azt. A legtöbb, ma is megtalálható katonai temető ekkor létesült, méltó emléket állítva a fegyveres konfliktusok hőseinek és áldozatainak.
A haderő számára Budapesten, az egykori vízivárosi, a tabáni, majd a németvölgyi sírkertben is elkülönítettek egy-egy területet, ám ezeket idővel ugyanúgy felszámolták, mint az egész temetőt. A 19. század végén megnyitott Farkasréti temetőn belül 1903-ban jelöltek ki katonai parcellákat, melyek a mai napig fennmaradtak – legalábbis részben. A pesti oldal legnagyobb sírkertjében, az 1886-ban átadott Új Köztemetőben alakították ki a Nagy Háború idején meghalt katonák nyughelyeit, majd a második világháború során Budapesten elesettek közül is sokan kerültek oda. Ezeket a sírokat azonban ma már hiába keressük: 1955-öt követően ugyanis a hősi parcellák túlnyomó részét megszüntették.
A törvény erejével
Országosan sem volt jobb a helyzet, főként a második világháború magyar és német katonasírjai tűntek el megfelelő védelem hiányában. Az 1990-es évek elejére a nemzetközi egyezményeknek köszönhetően szinte az összes hadviselő fél hősi halottjainak sírjai részesültek valamiféle védelemben Magyarországon. Kivételt mindössze a magyar katonák temetési helyei jelentettek, amelyeknek egészen 2012-ig semmilyen törvényi védettségük nem volt.
(További részletek a Magyar Honvéd magazin október 15-én megjelent számában!)
