Kis és Nagy Willie: a páncélosok ősei

A legelső koncepciók a mezőgazdaságban is használt lánctalpas traktorokra építettek. Szó szerint, hiszen több nemzet fejlesztői is ezen haszonjárművek alvázaira terveztek hadi célokat szolgáló felépítményeket. Az első átütő sikereket a brit Richard Hornsby és fiai cég által gyártott gőzhajtású és hernyótalpas járművek átalakításával érték el. Bár a hadsereg igazából a tüzérségi ágyúk vontatására keresett megoldást - amelyre egyébként nem tartották alkalmasnak a később Holt névre keresztelt traktorokat -, felismerve a típus terepjáró képességeit és a könnyen, nagy mennyiségben is előállítható előnyeit, beválasztották a „felfegyverzett traktor” elnevezésű kutatás-fejlesztési projektbe. Mivel mindez még a nagy háború kitörése előtt történt, a hadsereg malmai igen lassan őröltek, a koncepció sem túlzó figyelmet, sem kiemelkedő költségvetést nem kapott. A Holt traktorok ügyét kezelő Ernest Swinton alezredes is a hadsereg szállítóképességét fejlesztő osztályhoz sorolta a típust. Aztán kitört a háború és Swinton rövidesen a frontvonalban is megtapasztalhatta egy, a hadiszerencsén is forgatni képes átütő erő teljes hiányát. Jelentésében úgy fogalmazott, hogy a seregnek szüksége van valamire, amit leginkább géppuskaállás-pusztítónak tudott leírni. Ekkor tett ismételten említést a Holt traktorok terepképességeiről és a típusban rejlő lehetőségekről.

A hadvezetés kezdeti lelkesedése az ügy iránt hamar alábbhagyott, hiszen az első tesztsorozat legelején a hernyótalpas traktor elmerült a saras gyakorlótéren, amely akkora blamázst jelentett, hogy a hadügyminisztérium azon nyomban fel is hagyott a projekt finanszírozásával. Újabb változás csak 1915 februárjában következett be, amikor – számtalan más sikertelen prototípus után – Winston Churchill, az admiralitás első lordja hírét vette a Holt traktorokkal folytatott kísérleteknek. A projekt egyedüli támogatójaként sikerült újra életet lehelnie a kutatásokba, sőt szárazföldi hajó néven el is nevezte a születendő típust. Churchill összesen 18 prototípus előállítására adott ki utasítást, ám ezekből végül konstrukciós és előállítási gondok miatt egy sem készült el végül.

Mindeközben a brit hadvezetés megbízta Sir William Trittont, Foster és fiai vállalat fejét is, hogy dolgozzon ki alternatívákat a hadsereg páncélozott, akár csapatok szállítására is alkalmas harcjármű igényének kielégítésére.

Számos sikertelen próbálkozás után 1915 augusztusában Sir Tritton előállt az 1-es számú Lincoln gépezettel, amelynek első tesztüzeme szeptemberben kezdődött meg. Bár az eredmények aggasztóak voltak, végre olyan gépet alkottak, amelyben mindenki látott rációt. A szükséges átalakítások után 1915 decemberében megszületett Little Willie, amely bár harci alkalmazásra még mindig alkalmatlan volt, de az alapvető képességei megfeleltek a hadsereg elvárásainak. A történetírás Little Willie-t tartja a világ legelső harckocsijának.

A konstrukció finomításából, átformálásából jött létre nagy testvére, Big Willie, amely a világtörténelem első, harcokban is bevetett típusa volt. Ebből a brit hadvezetés azonnal 100 darabot rendelt azzal a céllal, hogy a nyugati fronton mihamarabb be is vethessék őket. Az első angol harcigépek 1916 szeptemberében a Somme-i csatában estek át a tűzkeresztségen.