Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Ahány ház… - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2022. január 14. 11:56

Bizonyos speciális küldetések sikeres végrehajtása érdekében váratlanul, gyorsan és a lehető legbiztonságosabb körülmények között kell alegységeket, csoportokat, katonákat eljuttatni a távoli műveleti területre. Az egyik legcélszerűbb megoldás erre a légi szállítás, az ejtőernyős dobás.

202201_MH_borito

Az ejtőernyős-beosztású katonák számára az ejtőernyő az adott terepszakaszra történő kijutás lehetséges eszköze, amelynek típusát, a nyitás módját, valamint a gép elhagyásának magasságát mindig a konkrét hadműveleti feladat határozza meg. A körkupolás ernyőket alapvetően nagy létszámú erők bevetésekor használják. A szállítógépek a radarok hatósugara alatt, alacsonyan repülnek, és a katonák bekötött rendszerrel, kis magasságból tömegesen ugranak. Az ilyen meglepetésszerű, gyors, klasszikus deszantformátumú bevetés például egy kulcsfontosságú objektum elfoglalásakor alkalmazható.

Az ejtőernyős katonák műveleti területre történő kijuttatásának másik változata – melyet rendszerint kis létszámú csoportok, különleges műveleti vagy mélységi felderítőerők dobásakor alkalmaznak – a nagy magasságból, légcellás ernyőkkel végrehajtott szabadeséses ugrás. Ebben az esetben az ernyő nyitásának két, egymástól eltérő metódusa létezik. Amennyiben lehetséges a célterület megközelítése a légi járművel, úgy az ugrók a HALO (High Altitude Low Opening – nagy magasság, alacsony nyitás) módszert alkalmazzák. Több ezer méter zuhanás után, a célterület felett alacsony, de még kellően biztonságos – 1000 méter körüli – magasságban az ejtőernyős maga nyitja a főernyőjét.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 14-én megjelenő számában!