A kínaiak rendesen odacserdítettek a pandémia miatt agonizáló filmiparnak. The Eight Hundred című filmjük lett 2020 legnagyobb hazai bevételt hozó mozija. Némi előnyt jelentett a hollywoodi konkurenciával szemben persze, hogy legalább bemutatták, sőt: moziban mutatták be a filmet.
Minden Mandzsúria 1931-es japán megszállásával kezdődött, aztán 1937-re annyira elvadult a helyzet, hogy kirobbant a második, totális japán-kínai háború. Ennek egy epizódját álmodta meg gigamozijában Hu Guan, ötvözve az IMAX csodáját a kötelező kínai hazafiassággal. A téma nem szokatlan a kínai filmgyártásban, A nyolcszáz grandiózus kivitelezése azonban mindenképpen külön figyelmet érdemel, olyannyira, hogy bátran odatehetjük az elmúlt évek hollywoodi monstre produkciói mellé.
Itt ugyanis olyan látvánnyal van dolgunk, amit leginkább a gigaköltségvetésű amerikai háborús filmekből ismerhetünk. A kínaiak ezúttal nemhogy felvették a kesztyűt, de vissza is dobták azt. A nyolcszáz minden pillanatán látszik, hogy semmin nem spóroltak, a csatajelenetek kidolgozottsága és kivitelezése egyaránt csúcskategóriás, a két és fél órás játékidő a vizuális orgia miatt ezért villámgyorsan elrepül.
A film egyből belecsap a történet kellős közepébe: a japánok úthengerként foglalnak el egyre nagyobb területeket Kínából, mígnem elérkeznek Sanghaj elé, ahol kénytelenek megtorpanni. A várost kettészelő folyó előtt áll ugyanis a Sihang, az a sokemeletes raktárépület, amelybe több száz kínai katona veszi be magát, hogy az utolsó csepp vérükig védelmezzék azt, s vele a várost. Helyzetüket némileg könnyítette a Sanghaj semleges övezetében összegyűlő nyugati tudósítók hada, akik miatt a japánok ódzkodtak nehéztüzérséget és harci gázt bevetni (a film elején megpróbálkoznak az utóbbival, de a világméretű felháborodás miatt nem használják többé), ám a folyamatos gyalogsági roham így is napról napra egyre jobban ritkítja a létszámot, ami soha nem volt nyolcszáz, mindössze a fele - a számot csak az ellenség megtévesztésére használták a kínaiak.
A csata négy napon át tartott, egészen szürreális környezetben. A mindössze ötven méterre lévő túlpart ugyanis a legszebb békeidőket idézte, színházzal, csilivili fényreklámokkal, kaszinóval és jól öltözött emberekkel, akik közül több ezren bámulták a romba dőlt túloldalon az ingyenszínházat, remélve a kínai győzelmet. Utóbbi nem következett be, a negyedik napon a kínaiak maradéka kirontott az épületből, és a hídon átfutva menedékjogot kért. Csatájuk nem is a város, inkább a kínai főseregek elvonulása szempontjából nevezhető értékesnek.
Ami pedig a néző számára a legértékesebb, az a szüntelen akció és a hihetetlen látvány. A pénz nem csak a csatajelenetekben látszik, hanem a díszletekben is. Sanghaj békebeli részét olyan precizitással és profizmussal építették fel, amelynek láttán a legdörzsöltebb hollywoodi stábnak is szégyenkönnyek szökhetnek a szemébe. A tűzharcok mindent visznek, a néző időnként csak kapkodja a fejét a szélsebes tempó és az egymásba átúszó csatajelenetek láttán, amelyek szintén a legapróbb részletig, másodpercre bontva, a lehető legprofibban lettek kidolgozva. A színészi játék hagy némi kívánnivalót maga után, a nyugati szemnek alapból furcsa keleti színésztechnikák itt még pluszban kaptak egy erősítő vonalat, de a film élvezeti értékét annyira a látvány okozza, hogy ezt a negatív apróságot egy idő után észre sem vesszük. Ha már látvány: Hu Guan szemrebbenés nélkül beleírta és rendezte a filmjébe az ostrom közepén őrülten vágtató, majd a raktárhoz visszatérő fehér lovat, amely túl a nyilvánvaló szimbólumon a kínaiak számára plusz jelentőséggel is bír: a Fehér Ló temploma volt ugyanis Kína első buddhista temploma.
Hogy a nagy és sokat ostorozott ország számára mit jelenthet a világszerte tomboló járvány közepette egy ilyen, a kínai erőről, elszántságról és kitartásról szóló mozi, azt nem nehéz elképzelni. A látvány, a kivitelezés és az aprólékos kidolgozottság tökéletes elegye pedig a napnál is világosabban mutatja: a kínaiak bivalyerővel szálltak be a játékba, amelyben Hollywood elhamarkodottan örökös bajnoknak hirdette ki magát.
A nyolcszáz
(Ba bai) 2020
Rendezte: Hu Guan
Forgatókönyv: Hu Guan,
Rui Ge
Zene: Rupert Gregson-Williams,
Andrew Kawczynski
Operatőr: Yu Cao
Vágó: Yiran Tu,
He Yongyi
Bemutató: 2020. augusztus 21. (Kína)
