Amit nem lehet elégszer gyakorolni

Egy dekompressziós merülés során a merülő, majd a felszínre visszaérkező búvároknak bizonyos mélységszinteken megállókat, úgynevezett szintezéseket kell tartaniuk annak érdekében, hogy szervezetük alkalmazkodhasson a különböző mélységek nyomáskülönbségeihez. Ezeket a „kényszerpihenőket” minden feladatvégrehajtás során kötelező betartani a merülők egészsége érdekében. Többek között ezt – vagyis a dekompressziós szintek betartását - és számos egyéb szakfeladatot gyakoroltak a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred, valamint a debreceni MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred, búvárai a hegyeshalmi bányatónál.

Szőnyi István Kornél őrmester, a műszaki ezred búvárkiképző altisztje, egyben a végrehajtó állomány merülésvezetője kérdésünkre elmondta: az egyhetes foglalkozás során a szentesi és a debreceni alakulatoktól érkezett mintegy húsz búvár a szintezés mellett olyan szituációkat is gyakorol, amikor saját magukat, illetve társukat is ki kell tudniuk menteni a vízből. „Ezek mind olyan alapvető feladatok, amikkel minden búvárnak tisztában kell lennie” – mondta, hozzátéve: „a szintezésnél például nagyon fontos, hogy az adott szinten és az adott időtartamra minél biztosabban, ahogy mi mondjuk statikusan tudjon megállni a búvár. Ezt nem lehet elégszer gyakorolni.”

A kiképzés helyszíne sem véletlen. Szőnyi őrmestertől megtudtuk: a hegyeshalmi bányatónak számos olyan adottsága van, amelyek tökéletes kiképzőhelyszínné teszik. Így például akár 35-40 méteres mélység is elérhető úgy, hogy mindvégig kristálytiszta víz biztosít kiváló látási viszonyokat. Ráadásul a terepadottságoknak köszönhetően a katonák a vízpart közvetlen közelében telepíteni tudnak minden olyan technikai eszközt és sátrat, amelyek szükségesek a sikeres végrehajtásokhoz. Nem utolsó sorban a kavicsos közeg rossz idő esetén is meggátolja a saras talaj kialakulását, ezzel is könnyítve a felszerelések tisztán tartását.

GALÉRIA