Arcra fel! - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. november 14. 10:56Az első világháborúban nagyon gyorsan megmerevedtek a frontvonalak, a lövészárkokban rekedt hadseregek pedig mindenféle új harceljárásokat és eszközöket vetettek be a remélt „döntő áttörés” érdekében. Ezek sorába tartoztak a gázfegyverek, melyek alkalmazásával egy időben értelemszerűen szükségessé vált a védelmet nyújtó felszerelések fejlesztése és használata, hiszen az időjárás szeszélyei, illetve az ellenséges válaszcsapás lehetősége miatt a saját csapatokat óvni kellett a mérgező harci gázok hatásától.
A háború kezdetén a szemben álló felek nem rendelkeztek gázvédelmi eszközökkel, hiszen akkor még nem számoltak a vegyi hadviselés lehetőségével. Ugyanakkor a polgári élet több területén – például a bányászatban vagy tűzoltási célokra – már alkalmaztak légzőkészülékeket, így a katonai gázálarcok fejlesztése részben ezekből a forrásokból merített. A klórvegyületekből előállított légnemű toxinok semlegesítése kezdetben megoldhatónak látszott a légzőszervek pólyaszerű elfedésével, azonban a szemet és a bőrfelületet is károsító harci gázok bevetése megkívánta a teljes arcot eltakaró védőeszköz megalkotását.
Feszített tempójú fejlesztés
Jóllehet, az osztrák–magyar hadsereg is készített egy saját keretálarcot (Nieupert-féle gázálarc), ám ez nem bizonyult megfelelőnek, kezdetleges kivitele és cserélhetetlen szűrőbetétje miatt; gyakorlatilag annak elhasználódása után az egész maszkot el kellett dobni. Így – mint annyi más hadfelszerelés tekintetében – egyszerűbbnek bizonyult a Német Birodalom által alkalmazott eszköz átvétele; az úgynevezett „törlőráncos”, 1915M gázálarcot a Monarchia hadseregében 1917M gázálarcként rendszeresítették.
További részletek a Magyar Honvéd magazin november 12-én megjelent számában!
