Az 54-es kihívása
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. augusztus 10. 13:51Zánka, reggel fél nyolc. A gyerektábor árnyasabb területén, a vasútállomáshoz közel, elszórva a fűben és a sötétzöld sátrakban katonák alszanak, pihennek. Mellettük hátizsák, bakancs, térkép és tájoló hever. A kép idilli, de csak akkor, ha nem tudjuk: ezek a katonák egész éjszaka úton voltak, hogy időben ideérjenek.
A csapatok és az egyéni versenyzők pénteken este indultak Veszprémből, hogy lehetőleg minél hamarabb – de legkésőbb reggel nyolc órára – Zánkára érjenek. Mint később kiderült, ez jó, ha a mezőny harmadának sikerült. Az elcsigázott katonák lassan ébredeznek, amikor valaki megérinti a vállamat.
Jó reggelt – köszönök a napszaknak megfelelően, és közben megfordulok. – Reggelt csak felébredés után köszönünk – feleli halkan, megfejthetetlen mosollyal az arcán Szücs József mérnök ezredes, a közelmúltban megalakult MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka. Az arcán látszik: ő bizony egy percet sem aludt, és még csak most jön a java…
Parancsnok kollegája, Zentai László alezredes, az MH 54. Veszprém Radarezred megbízott vezetője, kissé távolabb üldögél. Állítása szerint „viszonylag jól van", mert ő kerékpárral teljesíti a távot. A környéken egyedül Vass Tibor százados, a főszervező tűnik roppant élénknek – nyolc órakor, percre pontosan, eligazítást tart a további programról. Aki a következő negyedórában nem érkezik meg a sátrakhoz, az bizony már nem tudja teljesíteni a versenyt.
(A cikket teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin augusztus 12-én megjelenő számában találja meg!)
