Az angolszász szövetségesek anziói partraszállására emlékeztek

Olaszország egyik legfontosabb második világháborús eseményéről a Nemzetközösség Hadisír Bizottsága (Commonwealth War Graves Commission) a két, általuk fenntartott anziói katonatemetőben, míg az Amerikai Háborús Emlékművek Bizottsága (American Battle Monuments Commission, ABMC) január 24-én a nettunói Szicíliai-Római Amerikai Temetőben tartott ünnepségekkel emlékezett meg.

Az amerikai-angol csapatok 1943 szeptemberében szálltak partra az olasz szárazföldön Salernónál, Reggio Calabriánál és Tarantóban, egyesítették erőiket, majd észak felé vonultak. Időközben a Benito Mussolini vezette olasz állam megbukott, Olaszország pedig fegyverszünetet hirdetett, így a szövetségesek előrenyomulása a német csapatokat a Rómától 87 mérföldre délre, az olasz félszigeten húzódó Gustav-vonalhoz szorította vissza. A vonal legfontosabb pontja a Monte Cassino volt, amely a Róma felé vezető főúthoz való hozzáférést szabályozta. Itt tartóztatták fel az amerikai-angol haderők előrenyomulását. Az 1944. január 22-én induló Kavics-hadművelet terve szerint egy, a német védelem hátában végrehajtott partraszállás segítségével áttörést hajtanak végre a Rómától 30 mérföldre délre fekvő Anzio és Nettuno partjainál. A cél az volt, hogy a német erőket kivonják Monte Cassinóból, lehetővé téve a német védelem áttörését és az előrenyomulást Róma felé, Anzio városát is felszabadítva útközben.

A hadműveletet végül 1943 decemberében törölték, de Winston Churchill brit miniszterelnök kezdeményezésére újra életbe léptették. Az egyik felmerült probléma a partraszálló hajók hiánya volt, amelyekre az év későbbi részében sorra kerülő normandiai partraszálláshoz volt szükség, és csak két hadosztály partraszállásához volt elegendő hajó.

A partraszállásra végül 1944. január 22-én három ponton került sor: Anziotól északra, a „Peter” partszakaszon a brit 1. gyaloghadosztály szállt partra; az Amerikai Egyesült Államok ranger ereje Anzio kikötőjét támadta meg; az Egyesült Államok 3. gyalogos hadosztálya a Nettunótól/Anziotól keletre fekvő „X-Ray” partrészen érkezett Olaszországba. Gyenge ellenállásba ütközve a szövetségesek megerősítették hídfőjüket, de nem vonultak fel azonnal a közeli dombokra, ahogyan azt tervezték. A német parancsnokság azonban a január 16-án megtámadott Gustav-vonal megerősítésére küldött német egységeket átcsoportosította Anzióba, hogy a Rómából erősítésül küldött egységekkel egyesülve vegyék fel a harcot a szövetségesek hídfőjével.

Csak a május 11-én induló Diadéma hadművelet javította a szövetségesek helyzetét: a Monte Cassinónál történt áttörés következtében németek csapatokat vontak ki Anzioból, hogy megerősítsék védelmüket a Gustav-vonalnál. Az anziói helyzetet végül az Egyesült Államok VI. hadtestének és 85. hadosztályának összevonásával sikerült megoldani 1944. május 25-én. A szövetségesek ezután a Rómától délre fekvő, német Caesar-vonalhoz nyomultak, június 2-án áttörést értek el, és június 4-én bevonultak Rómába. Az Anziónál történt partraszállás eredményeként öt német hadosztálynak Olaszországban kellett maradnia, ahelyett, hogy Északnyugat-Európába csoportosították volna át őket, ahol Róma elfoglalása után két nappal zajló normandiai partraszálláskor a szövetségesek ellen harcoltak volna. Bár a hangsúly ezután a normandiai partraszállásra és az azt követő, Berlinbe vezető útra esett, az olasz hadjárat egészen 1945. május 2-ig, az Olaszországban tartózkodó német hadseregek megadásáig tartott.

Az olasz hadjárat során elesett brit és nemzetközösségi erők közül több, mint 3300 az anziói harcokban vesztette életét. Rájuk emlékezett a Nemzetközösség Hadisír Bizottsága (CWGC) a két, általuk fenntartott anziói katonatemetőben. Az szövetségesek anziói partraszállásának 79. évfordulója alkalmából rendezett ceremóniák megemlékezéssel és koszorúzással kezdődtek az anziói Beach Head katonatemetőben. Az eseményen részt vett az olaszországi és san marinói brit nagykövet, a brit római védelmi attasé, a kanadai római nagykövetség védelmi attaséja és Anzió területi önkormányzatának prefektusi biztosa, valamint az olasz hadsereg és a helyi intézmények képviselői. A szertartások a másik anziói katonatemetőben, majd a nettunói Szicíliai-Római Amerikai temetőben folytatódtak, és a Garibaldi téren, az elesettek tiszteletére emelt emlékműnél végződtek.