D-442 FUG - a páncélozott magyar felderítő
Szöveg: Petróczy Levente | Fotó: archív és illusztráció | 2023. február 5. 8:17A hazai járműipar 1960-ban feladatot kapott: páncélos felderítőjárművet kellett gyártani, ami ismeretlen harcászati terepszakaszokat és az ott tartózkodó ellenséges erőt vagy sugárszennyezést képes felderíteni. 1961-ben megalakult a tervezőcsoport, majd 1963-ban legyártották az első D-442 Felderítő Úszó Gépkocsi-t (FUG).
Noha a Varsói Szerződés tagállamainak haderejében elterjedt volt a szovjet BRDM-1 úszóképes, páncélozott felderítő jármű, a gyártási terveket a szovjetek nem akarták átadni. Kézenfekvő volt, hogy hazánkban a Csepel Autógyár nagy szerepet kap a gyártásban, mivel ekkor már sorozatban készültek a D-344 összkerékhajtású, jó terepképességekkel rendelkező teherautók. A FUG fejlesztésekor újdonságnak számított az úszótest kialakítása, aminek tervezését és kivitelezését a Gheorgiu Dej Hajógyárra bízták. 1962 februárjában mutatták be a sorvaslemezből készített mintadarabot. A kialakítást nehezítette, hogy a hajótestnek alkalmazkodnia kellett a járműtesthez, hiszen a vízi közlekedés miatt törekedni kellett a minél áramvonalasabb formára, illetve a döntött lemezek növelték a lövésbiztonságot.
A FUG-ok gyártását a Győri Szerszámgyár végezte, amely még a gyártást megelőzően egyesült a szintén győri W. Pick Vagon és Gépgyárral. A FUG-ot 1963-ban rendszeresítették, de használat közben néhány dolgon változtatni akartak. Így rövidesen nekifogtak a FUG II. tervezésének, amelynél az első széria hibáit akarták orvosolni. A D-442 esetében a legtöbb módosítás a fajlagos teljesítményt és a tömegét érintette. Számolni kellett azzal, hogy a fejlesztések miatt tovább nő majd a harcjármű súlya.
A műszaki paraméterek rámutatnak, hogy a tervezéskor valóban a már korábban gyártásban lévő D-344 Csepel teherautót vették alapul, a FUG annak alvázára épült, erőforrásként dízelmotorját alkalmazták. A négyhengeres, száz lóerős motor a FUG hátuljában kapott helyett, ezáltal farmotoros volt a harcjármű, futóműve elöl független, hátul merevtengelyes volt. A páncéllemez vastagsága 13, 10, 8, 6 és 4 milliméter volt, ezeket az átvételkor mindig meglőtték, így a minősítés nyomai láthatóak voltak. Ezeket a méretre munkált lemezeket sablonok segítségével hegesztették össze.
A D-344-től eltérően a hajtáslánc osztóműve a FUG középpontjában kapott helyet, ennek feladata volt az első és hátsó tengelyek meghajtása, valamint a mankókerekek működtetése. Továbbá a vízi közlekedés során használatos hajócsavaroknak is az osztómű biztosította a hajtást. A menet közben változtatható abroncsnyomás nagyban segítette a laza talajon való haladást, a menet közben leereszthető mankókerekek pedig segítettek az árokáthajtásban.
A FUG-okat a felderítő alegységek alegységparancsnokai használták. Jó terepjáró képességük miatt hamar elterjedtek. A járműveknek két gyenge pontjuk volt: az egyik az akadozó alkatrészellátás, - ezért kis idő elteltével egyre több FUG csak állt a megfelelő szervizelésre várva - a másik a lassúság volt. Végül 2300 darab FUG harci járművet gyártottak, ezekből Lengyelország, Csehszlovákia és Kelet-Németország is vásárolt. Közvetlen utódja a FUG II. soha nem került a gyártósorra, még bemutató példány sem készült belőle.
